Olvasós esték

Ugye ismerős a kép?

Múltkor írtam, hogy elkezdtem olvasni az Alkonyatot. Nos, kb. 4 este alatt el is olvastam. Jó ideje megvettük, még éppen csak megjelent. A lányom azonnal el is olvasta, én csak mondogattam, hogy el fogom olvasni. Valahogy annyira nem vonzott az egész. Aztán amikor a Bird and berries-t befejeztem, muszáj volt valamivel elfoglalnom magam, hogy ne a munkán járjon folyton az agyam. Elkezdtem olvasni... És... nem tetszett... Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy sodor a történet, már nem bírom letenni. Éjfél körül jár az idő, másnap dolgoznom kell, de nem bírok megszabadulni a könyvtől... :D Munka után ismét olvasás... és ez így ment, míg el nem fogytak a sorok. Hihetetlen, hogy mekkora hatással volt rám a könyv, pedig nem igazán kedvelem a romantikus könyveket, sőt, évek óta kezembe sem vettem ilyesmit.
A könyv elolvasása után megnéztem a filmet is, és örülök, hogy ebben a sorrendben tettem. Szerintem a könyv sokkal jobb, mint a filmes változat, legalábbis nekem jobban tetszett.
Most viszont, hogy elolvastam, éppen olyan hiányérzetem lett, mint a hímzés befejezésénél. Megvan a folytatás is, az Újhold, csakhogy a lányom a megkérdezésem nélkül kölcsönadta. Ez még nem is lenne gond, ha nem menne végig az egész családon, mielőtt visszakapjuk... Megvan .doc fájlban is, de úgy nem az igazi. Nem is tudok sokáig a képernyő előtt ülni, és olvasni, mert hamar elkezd könnyezni a szemem. Aztán a végén még rámfogják, hogy milyen érzelgős vagyok... :DDD

Zajlik az élet...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Képeket hoztam! :)

A hétvégén teljesen elkészültem a Bird and berries képemmel. Nagyon-nagyon tetszik a végeredmény, a színektől szinte életre kel a kép. Íme, a szokásosnál valamivel nagyobb méretűek a képek:

Most, hogy befejeztem, hiányérzetem lett. Mivel általában csak egy munkám van folyamatban, jelenleg nincs megkezdett hímzésem. Annyira hiányzik a bökögetés, de még nem találtam meg azt a mintát, amit szívesen elkezdenék. Mondjuk egy szép pipacsos csokrot el tudnék képzelni, vagy ismét valami MB képet...

Belekezdtem hát a Twilight olvasásába, elég régóta megvan már, hiszen a lányom már túltette magát rajta. Sőt, a folytatásán is...

Jöttem...

Kicsit hanyagoltam mostanában a blogírást, de annyi munka volt itthon, hogy maximum olvasásra telt az időmből, írásra már nem. Most is szét vagyunk borítva, most meg a WC-t járólapozza, csempézi a férjem a kb. 2 évvel ezelőtti konyhafelújítás maradékából. Az előző lakásba meg vettünk egy bézses járólapot, azt leteszi a fürdőben. Úgyhogy majdnem mindent kicseréltünk már, mióta beköltöztünk. Sajnos, rengeteg pénzbe kerül mindez, de mivel viszonylag takarékosan éldegélünk, jut erre.

A gyerekek szobái elkészültek, nagyon jól sikerültek. A fiam a legutolsó bejegyzésem óta már haza is jött Spanyolországból, és nagyon meglepődött a szobája kinézetén. Csak annyit kérdezett először, hogy parketta van? Aztán körülnézett, és meglátta, hogy új a tapéta is, a szobájába visszakapta a számítógépét, meg kicsit át is rendeztük. És végre megint tiszta minden! Bár ahogy elnézem, nem sokáig...

A hímzésem is gyarapodott megint, már nem is sok van hátra. Csak a tetejéről hiányzik néhány szeder, másfél levél, no és a pillangó. Meg hát a kontúrok is, de azokat a legvégére hagyom.

Festés-parkettázás

Nem véletlenül vettem ki erre a hétre szabadságot, ne tessenek irigykedni! ;)
Úgy alakult, hogy a héten csak 1 gyerkőcöm tartózkodik itthon, mert ugye a másik világot látni indult szombaton. Róla annyit tudok, hogy épségben megérkeztek Barcelonába, de a telefonjával nem boldogul, csak egy osztálytársán keresztül beszéltünk kb. fél percet... (Szerk.: Most küldött egy sms-t, sikerült a roaming szolgáltatást aktiválnia - annyira talán nem elveszett gyerek. Naná, hogy felhívtam!!!)

Szóval, ha már kevesebben vagyunk a lakásban, muszáj volt felfordulást csinálni... Már egy ideje terveztük, hogy felújítjuk a gyerekek szobáit, hiszen mióta beköltöztünk, csak azokkal nem csináltunk semmit. Most nekiálltunk. Szombaton kirakodtuk a lányka szobáját, milyen jó, hogy a fiaméban volt hely a sok kacatnak! :DDD Vasárnap és hétfőn kitapétáztunk és leraktuk a parkettát. Nagyon jó sikerült, a lányom most nagyon boldog. Még függönyt és egy kisebb szőnyeget kell vennünk, de egyébként kész.

A fiam szobája most van soron. Azt mindig is tudtam, hogy nem a rendszeretetéről híres, de mindent felülmúlt a valóság. Ezért a kirakodás jóval tovább tartott, mint elvárható lett volna. Most éppen ott tartunk, hogy a tapéta le van szedve, de a porszívóm nem nagyon szereti összeszedni a padlószőnyegről a vízzel keveredett glettanyagot. Száraz-nedves porszívó ugyan, de most csak a száraz funkciót használnám.
Jaj, de szeretnék már túl lenni az egészen, de szerintem ma még a tapéta felrakásával sem végzünk. :(

Lesz meglepi a fiamnak, amikor hazaér!

Néha-néha még a Bird and berries-be is bökök párat, egész jól alakul. Van már madárkám is, meg az alatta lévő rész is teljesen kész (gesztenyék, és egyebek).

Jelentkezem...

Megjegyzés: töröltem a post egy részét, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

A hímzésem csak keveset gyarapodott, képet most nem tudok mutatni. Sőt, talán csak jövő hét után, mert holnap utazik a fiam Spanyolországba, és addig nincs fotómasina...

Képek

Most csak a megígért képeket hoztam. A hímzés folyamatosan készülget, a kalácsnak meg már híre-hamva sincs. :DDD

Pillangós táska

Hát elkészült ez is... Még húsvét előtt kértem meg egy ismerősömet, hogy a pillangós képemből varázsoljon táskát. Volt ötletem, milyen legyen, ám mégis hajlottam arra, amit a készítő javasolt. Hozott egy táskát, aminek ilyen fazonja volt, tetszett. Az oldala, alja, a fülei és az elején a zseb egy régi farmernadrágom darabjaiból készült. A többi része szépséges sárga lenvászon. A csíkos anyagot a varrónő adta (szerinte jól kiemeli az anyagok közötti átmenetet - szerintem is), azt hiszem, egy blúz nyiszálódott szét. A pillangós hímzés pedig egy jó nagy zseb lett, belül van még egy kisebb zseb. Mágneses patenttal záródik a zseb is, meg felül is. Kimondottan szépen varrta meg, és nagyon tetszik a fülében a betoldott sárga lenvászon, melynek varrása a hímzett kép csigavonalát utánozza.
Az ár nagyon baráti volt, pedig mondtam, hogy el fogom ajándékozni. No, mindegy, annyit fizettem, amennyit kért, de másnap vittem neki még egy doboz konyakmeggyet is. :)

A táskát ma kapja meg leendő tulajdonosa, nagyon kíváncsi vagyok, milyen reakcióval fogadja. Már csak azért is, mert imádja a pillangókat, de a kedvenc színei nem éppen a táska anyagának színei. A kettőt viszont nem tudtam volna összehozni, annyira ütötték volna egymást.

És végül a táska, ha már ennyit beszéltem róla:

A kép Gimppel készült, van még mit tanulnom, nnnna. És ha már Gimp, hát jól megjártam vele. A napokban feltelepítettem a 2.6-os verzióját. Reggel egyszer már teljesen váratlanul "kidobott"' a program. Utána legalább másfél órája próbáltam összehozni a képet, amikor egyszer csak lefagyott. Persze, aki ilyen okos, mint én, az nem ment munka közben. Az addigi munkám kárba veszett, kezdhettem elölről. Így végül teljesen mást hoztam ki belőle, mint amilyen eredetileg lett volna. Nem egy profi munka, de szépek a színei. :))) A jelenlegi kép az újratelepített 2.4.5-ös verzió eredménye.

És amíg Gimpezgettem, főtt az ebéd, a sütőben pedig megsült a Pjutko-féle fonott kalács. Most egy kuglóf formában sütöttem meg a kétharmad részét, egyharmadát pedig egy kisebb formában. Egész mutatós kis koszorú lett az előbbiből, a másikból meg már alig van (irul-pirul.) Később töltök fel képet is róla.

A Bird and berries képem is halad ám, de pillanatnyilag nem tudok fotózni. Majd mutatom azt is.

Legyen szép napotok!

Egy madárfüttyös délután...

Ma kertészkedtem... Nincs ugyan kertünk, legalábbis nincs sajátunk. De 2 éve meghalt a nagypapám, most ősszel pedig a húga, akivel osztatlan közös tulajdonuk volt. A papa kertjét anyukámék művelik, de a másik felét már nem tudják vállalni. Férjem lelkesen jelentkezett a feladatra, ő nagyon vágyik egy kertes házra. Mi tagadás, én is, de mostanában szinte sehová sincs kedvem kimozdulni. A napi munka után - még mindig nem tudok időben hazajönni, hiába is fogadkoztam nemrég - már nincs kedvem kertészkedni. A férjem megásta, a felét be is ültette. Ma addig mondogatta, hogy menjek én is, legyek egy kicsit levegőn, míg ráálltam... Elültettem egy csomó féle zöldség, fűszernövény és virág magját. A palánták már jó ideje itt nevelődnek a lakásban, lassan eljön azok kiültetésének ideje is.

Szóval, az ok, amiért ezt a bejegyzést elkezdtem írni, az, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy kicsit kimozdultam itthonról. Igaz, nagyon elfáradtam, de... gyönyörű madárcsicsergést hallottam, és a napocska is csodásan sütött.
Jövő héten az előkertet szeretnénk rendberakni, azt gondoltuk, hogy körben meghagyjuk a virágokat, de a középső részt befüvesítjük. Akkor csak időnként fűnyírózni kell.

A házat el akarják adni... Ha lenne pénzem, és ki tudnám fizetni, biztos megtenném... A város egyik legjobb helyén van a ház, viszonylag csendes utcában. A telek hatalmas, bármit ki lehetne hozni belőle. Így meg csak álmodozom egy saját kertes házikóról.

Kalácsom és a hímzésem

Pjutko blogjában napokkal ezelőtt egy fonott kalács receptre bukkantam. Ki kellett próbálnom! ;)
Hááát, én nem dicsekedhetek olyan szép kaláccsal, mint Judit, de azért el fog fogyni. Méreteiben szerintem túlszárnyalja az övét, mivel jóval több lisztet tettem bele a receptben előírtnál. De ennek története van ám... Ott kezdődött, hogy úgy gondoltam, van itthon minden hozzávaló. A lisztes dobozomba kukkantva láttam, hogy kevés lesz, de sebaj, hiszen van itthon bontatlan csomag liszt. Fogtam, beleborítottam a dobozba. Csak akkor vettem észre, hogy rétesliszt volt, amikor már az egészet beleöntöttem. Na, jól összekevertem a kétféle lisztet, és kimértem a kalácshoz való adagot. Kavartam, kevertem, dagasztottam, de csak olyan nokedlitészta állagú lett az egész. Tettem hozzá jó néhány kanálnyi lisztkeveréket még, amíg jól dagasztható nem lett. Innentől már semmi gond nem volt, csodásan megkelt. Megfontam, kelesztettem, és sütöttem. Aztán alig fért rá a legnagyobb tálcámra... :DDD Íme:

A fonatai nem maradtak szépen egyben, de ha csak ez a baj vele... Egyébként már megkóstoltuk, finom, bár egy picivel több cukrot tennék hozzá legközelebb, és citromhéjat is teszek bele.

A hímzésem is haladt a húsvéti ünnepek alatt, elégedett vagyok az állásával. Szépen kialakultak már a csipkebogyók is, nemsokára jön a madárka! Tessék megkukkantani:

Ma felhívott a lányom magyartanárnője, és közölte, hogy a Simonyi anyanyelvi versenyen megyei 1. helyezett lett, így továbbjutott az országos versenyre. Sőt! Múltkor írtam nektek, hogy a Bendegúz anyanyelvi versenyen 4. helyezett lett, most mondta a tanárnő, hogy ezzel is továbbjutott az országos megmérettetésre.

Soha rosszabb napot nem kívánok magamnak! Ráadásul ma még szabadságon is vagyok!!!

Legyen nektek is szép napotok! :)))