A hétvége termése

Noraletta blogján láttam nagyon kedves karácsonyi mintával díszített falapokat, így hát újra elővettem a dekupázs holmimat, és nekiálltam a kolléganőim ajándékai elkészítésének. Idén nincs annyi energiám készülődni, mint eddig volt, így kisebb ajándékkal kell beérniük. Azért remélem, örülni fognak neki. A piacon találtam piros porcelán madárkákat, nagyon aranyosak. Többet akartam venni, mint amit vettem, de a lányom lebeszélt, minek. Már bánom... Vettem mást is ott, majd mutatom a következő, vagy egy későbbi posztomban, mert ajándék része lesz. :)

Dekupázsolt falapok - a repesztés itt-ott lehetett volna szebb is.

Porcelán kismadárral

Gömbök

Nos, a gömbök egészen szuperül mutattak addig, amíg le nem fújtam őket lakkal. A lakk hozzáért a hungarocell gömbhöz a pálca mellett, amelyre fel voltak tűzve, és egy picurka kárt tett a munkámban. A képen annyira nem látszik, de élőben azért igen. Ezeket nem is fogom elajándékozni, pedig szerettem volna.

Az egész szombat délutánom ráment ezek elkészítésére, jó kis munka volt velük pepecselni.

Karácsonyi készülődés

Még nincs karácsonyi hangulatom, de igyekszem időben elkészülni az apróbb meglepetésekkel. A svéd ismerőseinknek minden évben készítek valamit, és megpróbálom időben postára adni. Tavaly kaptam tőlük egy képet, amin látszik, hogy minden munkámat megbecsülik, előveszik karácsonykor. Nagyon jó érzés ezt látni. :) Idén is küldök nekik egy apróságot. Beáta blogján láttam a karácsonyi LBP mintákat, nagyon megtetszettek. Már kettő el is készült, és valószínűleg lesz még belőlük pár. A piacon találtam egy terítőt, úgy van összeállítva, hogy 9 db hímezhető betét körbe van horgolva. Ezekre a hímezhető részekre válogatnék a gyűjteményből. Lehet, hogy idén nem lesz kész, de jövőre is lesz karácsony.

Közben haladok a HAED-del is, de persze nem olyan ütemben, mint szeretnék. A bal karom egyre jobban fáj, semmi, de semmi gyógymód nem használ... :(

Most mutatom a két elkészült hímzést, már össze is állítottam őket. Az egyiket hungarocell lencsére dolgoztam rá, a másikat egy régi CD-re, mert a hímzés túl nagy volt a lencséhez.

Ezen sajnos meglátszik a ragasztó.

Bunkó csaj a buszon

Ma az egyik megállóban sokan szálltak fel a buszra, köztük egy 18-20 év körüli leányzó. Nagy hévvel végigrobogott a buszon, és levetette magát a még egyetlen szabad ülésre. Mögötte idős néni jött az unokájával, látszott rajta, hogy örült volna, ha legalább a kislányt le tudná ültetni, de a fiatal lány, ha látta is a nénit, tudomást sem vett róla. A nénivel egy röpke pillanatra összeakadt a tekintetünk, láttam, hogy neki is épp úgy megvan a véleménye az egészről, mint nekem (mivel én is álltam, sajna, nem tudtam átadni a helyem.) Szerencsére más is érzékelte a történést, mert a csaj mögött ülő fiatalember rögtön felállt, hogy legalább a kislány le tudjon ülni.

 

És ha ez még nem lett volna elég, jöttek a csajszi ismerősei, akikkel olyan hangerővel kezdett beszélgetni, hogy tőle zengett a busz, ezen felül folyamatosan artikulátlanul, hangosan vihogott. Nagyon megkönnyebbültem, amikor leszálltam a buszról...

Olyan kedvem lett volna (be)szólni ennek a fiatal lánynak, de végiggondoltam, és rájöttem, nem hiányzik nekem, hogy olyat szóljon vissza, hogy utána még én szégyellhessem magam, ha ugyan lenne miért.

Madárkás gömbök

Előző bejegyzésemben írtam arról, hogy készült 3 gömböcske dekupázs technikával. Akkor úgy gondoltam, lehet, hogy kuka lesz a végzetük, de tegnap újra nekiültem, és egész jól sikerült őket befejeznem. Ahhoz képest, hogy először használtam repesztőlakkot, tetszik a végeredmény. Noralettánál láttam, hogy ő finomvonalas repesztőlakkot használ, ilyet sajnos nem tudtam venni, ezért a klasszikust használtam. Az egész technikát bőven gyakorolnom kell még, de azt hiszem, túl sok dekupázs dolgot nem fogok csinálni.

A madárkás gömbjeim:

Karácsonyi képecske

Már nincs is annyira messze a karácsony... Repül az idő!

Ismeritek Noraletta blogját? Hát, ha én töredékét tudnám annak, amit ő tud, akkor nagyon boldog lennék! Nála láttam szebbnél szebb dolgokat, persze, nálam is elindult a vezérhangya. Dekupázs... Nos, elég régen foglalkoztam már vele, az alapozó beszáradt, a dekupázs ragasztó ki tudja hová tűnt, a többi festékemből is alig maradt már.

Szóval gondoltam, idén  ilyesmivel lepném meg a kolléganőket. Hát persze, szép gondolat, csak a kivitelezés nem jön úgy össze, ahogy szeretném. A gömböket nem mutatom, még nincsenek befejezve - de ha készen lesznek, lehet, akkor se lesznek szépek. Hárommal annyit bajlódtam, hogy nem is igaz, pedig többet szerettem volna csinálni.

Szombaton a cuccaim között kutatva kezembe akadt egy gipszből öntött képkeret. Már nem is emlékszem, hogy mikor csináltam. Mivel találtam egy aranyos karácsonyi hangulatú szalvétát, ami bele illett, gondoltam, ezt fogom rádolgozni. Megmutatom a képet, de nem vagyok rá büszke, ezernyi hibája van. Nem baj, az enyém marad.

A HAED képpel is haladtam némileg, de keveset. Múlt héten egyedül voltam a munkahelyen, minden nap hulla fáradtam jöttem haza, nem hímeztem egy xszemet se, csak tegnap este. Most már nem fotózom, igyekszem azért ezzel is hamarosan jelentkezni.