Játék Juddnál :)

Judd blogszülinapot ünnepel, a másodikat.

Ez alkalomból játékot hirdetett.

Játsszatok ti is vele

ITT!

Ajándékok

Katalin nap volt tegnap, ezért küldtem az alábbi ajándékot Katának. A dobozt üzletben vettem, de a borítása már saját készítésű. A nyaklánc is célirányosan Katának készült, és mint írta, tetszik is neki. Viseld egészséggel, Kata!

Ez a fehér teklás medált pedig a kórházba viszem annak a hölgynek, aki a fizikoterápiát csinálja. Igaz, úgy érzem, semmit nem javult a kezem, de valószínűleg ez nem az ő hibája. A medál ismét kísérletezés eredménye, nem minta alapján fűztem - jóllehet, van hozzá hasonló. Kétoldalasan hordható.

 

 eleje

háta

Nyakláncok

Hm... Nem bírok magammal. Még mindig fáj a kezem, de muszáj fűzni. Képtelen vagyok folyton csak olvasni. Pedig megint hoztam a könyvtárból egy rakás könyvet. :)

Voltam doktornéninél (nem SZTK, oda még várni kellene), aki felírt nekem gyulladáscsökkentő gyógyszert, kenőcsöt, fizikoterápiát, laborvizsgálatot, és egy sínt a karomra. Csakhogy ez utóbbit képtelen vagyok viselni, nem tudok benne dolgozni, annyira merev. Éjjel sem tudom hordani, mert reggelre virsli lesz az ujjaimból. Talán pár órát van rajtam naponta - munka után itthon.

Tegnap viszont nem vettem fel, ezért sikerült ezt a két nyakláncot megfűzni. Mindkettő hordható akár mindkét oldalán, bár a mályvának a világosabb oldalán jobban "kidudorodik" a középső nagyobb gyöngy.  Nem minta után fűztem őket, csak így sikerültek.

A hímzést viszont még nem vettem újra a kezembe, pedig a magnóliámat is szívesen folytatnám. Legközelebb nem gyöngyözök, hanem hímzek.

Medál

Ami nem is csak egy medál, hanem nyaklánc. Csakhogy még nem tudtam befejezni, nincs a lánc végére való alkatrész - majd holnap beszerzem.

Egyszerűen nem bírtam a már 1 hónapja tartó tétlenséget, azaz se hímzés, se gyöngyök, pedig a kezem semmit nem javult.

Tegnap olvasás közben egyre többször gondoltam arra, hogy fűzni kellene. Ez lett az eredmény:

 

Egyszerű üvegkavics befoglalás.

Tudom, kis semmiség, de nagyon kellett (mint az alábbi könyvben a morfium). Sajnos, nem tudtam szépen fotózni, szerintem szebb élőben. Jól elmolyoltam vele, pedig a könyvem is nagyon érdekes. Alig tudom letenni.

Joseph Boyden: Három nap az út:

"A háromnapos út a kanadai krí indiánok nyelvén a halált jelenti, amíg a lélek a testből feljut a mennybe. De három napig tart az útja Niskának, az öreg krí vajákosasszonynak is kenuján a fehér emberek nagyvárosából, ahol heteken át várta az érkező katonavonatokat, hogy a világháborúban megcsonkult unokaöccsét hazavihesse a vadonba. Az unokaöcs nemcsak testileg, lelkileg is megrokkant: ébren és álmában egyaránt kísértik az iszonyatos harctéri élmények, melyek alól csak a morfium mámora kínál ideiglenes felmentést. A háromnapos, monoton kenuút során egymásba fonódnak mindkettőjük emlékei: a rezervátum helyett a nomád életet választó, ítélethozó és az ítéleteket végrehajtó törzsfőnök apja nyomdokába lépő jósasszonyé és a lövészárkok poklában magát hírhedt mesterlövésszé felküzdő fiatalemberé. Ez az emlékezés tartja életben mindkettőjüket a háromnapos út másik, komorabb jelentésének örök határmezsgyéjén. És amíg külön-külön, az egyik a másiknak, a másik önmagának meséli életét, mindvégig ott feszül a kérdés: mi történt a fiatalember barátjával, fogadott testvérével, akivel együtt járták be kisfiúként a fehérek nevelőintézetét, ifjú vadászként a vadont és született katonaként, majd morfiumfüggő roncsként a flandriai harctereket? És van-e még remény egy megújult, boldogabb életre? A krí indiánok világáról szóló, fájdalmasan szép regény mintha titkok és misztikus összefüggések labirintusán vezetné végig az olvasót, ahol minden feltáruló csapóajtó mögött egy-egy újabb rejtély és borzalom lappangana"

Forrás: www.bookline.hu

Halottak napjára

"Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb... és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben."

Wass Albert