Megtaláltam! :)

Végre, megvan a teljes sorozat! :) Három helyről, nem is egyidejű kiadás, de nem számít. Az enyém lett a sorozat 6 része. :) Nem gondoltam, hogy sikerül összeszedni. Az összes antikvár, illetve használt példány, de ez egyik könyvön sem látszik, mind tökéletes állapotban van. Kell ennél több?

Keresek... (Megtaláltam!)

... egy nagyszerű könyvsorozatot megvételre!

Jack Canfield - Mark Victor Hansen: Erőleves a léleknek - 101 erőt adó és lélekemelő történet.

Ez egy 6 részes sorozat, amit már többször olvastam, de nincs saját példányom. Vagyis pdf formában megvan, de most papír alapon szeretném megtalálni, ha lehet, az egészet együtt.

Esetleg tud valaki segíteni? Ha igen, oldalt megtalálja az e-mail címemet. :)

Befejezések :) + 1 könyvajánló

Két hímzésemet is befejeztem a napokban. :) Az egyiket már 2 éve kezdtem el, könnyed, nyári hímzésnek indult, amit magammal vihetek nyaralni is. De aztán valahogy befejezetlen maradt mostanáig.

Annyit változtattam a végső képen, hogy a cicáknak lett szemük (francia csomó), és a nyakukba mindegyik kapott 1-1 kis csillogó gyöngyszemet, bár ez nem mindegyiknél látszik. Még nem tudom, milyen lesz végső formájában, de nem keretezve gondoltam a befejezést. Talán kulcstartót csinálok belőle, majd még kigondolom a kivitelezést.

Welcome Kitten

Miután a cicák elkészültek, elővettem a tavaly Jysk-ben vásárolt terítőmet, és folytattam a hímzést. Igazából már majdnem készen volt, csak a külső széleiről hiányzott valami díszítő hímzés. Nem vittem túlzásba, egyszerű vonalkákat hímeztem, messziről mégis úgy tűnik, mintha hullámos vonalak lennének.

Ezennel a HAED képen kívül nincs megkezdett hímzésem, úgyhogy rohamtempóban haladhatnék a nagy képpel, de nem haladok, mert most inkább olvasok. Kb. a könyv felénél tartok, elég nehéz letenni, mert nagyon érdekes a történet.

Nadia Hashimi: Kövek és gyöngyök

"Rahíma alig serdül még, amikor egy deresedő szakállú, nagy hatalmú hadúrhoz kényszeríti kokainfüggő apja, negyedik feleségnek. Pedig a lány éppen csak felhagyott a fiúszereppel, amelyet lánytestvérei között kellett vállalnia egy ősi afgán szokás szerint. Sokáig egyetlen vigasza a családi legendárium egyik nőalakja, Sekíba, aki száz évvel ezelőtt ugyancsak férfiszerepbe kényszerült élete egy szakaszán: a sah háremét kellett őriznie. Sekíbának is el kellett szenvednie a szeretetnélküliséget és a rabszolgasorsot a nagycsaládban, ahová árván került. Ám a férfiak és az idősebb nőrokonok abszolút uralma alatt is ki mert állni jogaiért.

Ez ad erőt a napjainkban élő Rahímának, akinek egy ponton már a puszta élete is kockán forog. De milyen esélyei lehetnek a kitörésre, a menekülésre, ha minden lépését figyelik?
Két afgán nő sorsának alakulását követhetjük nyomon ebben a felkavaró regényben, mely közel hozza egy távoli kultúra hétköznapjait."

forrás: libri.hu

Könyvajánló

Még decemberben hoztam ki egy könyvet a könyvtárból, de aztán nem volt időm elolvasni, pedig érdekesnek ígérkezett. Most viszont, hogy beteg voltam, egy nap 400 oldalnál is többet olvastam el, mert egyszerűen letehetetlen volt.

A könyv az "Ómama nyaklánca" címet viseli. Bővebben ITT olvashattok róla. (Én magam sosem voltam jó a könyvek tartalmának rövid összefoglalásában.)

Jó szórakozást a könyvhöz!

Könyvek

Tegnap visszavittem a könyvtárba a könyveket, amiket még a nyári zárás előtt kölcsönöztem. Egy kivétellel (Jody Picoult) elolvastam az összeset. Jody Picoult nem azért marad ki, mert esetleg elkezdtem, de nem tetszett, hanem azért, mert nem volt rá időm, de most nem is hosszabbítottam meg, majd egyszer elolvasom.

A könyvtárban véletlenül összefutottam az unokahúgommal, aki meglepődve kérdezte, hogy "ugye nem olvastad el mindet?" De igen, elolvastam (8 könyv volt a Picoulttal együtt). A nyárra és a nyaralásra tekintettel úgy gondoltam, hogy inkább könnyedebb lélegzetvételű könyveket hozok haza, és viszek magammal a tengerpartra. Volt, ami csalódás volt, volt, ami nem. Általánosságban viszont elmondhatom, hogy egészen jól elszórakoztattak.

Viszont szeretem, ha saját könyveim is vannak, nem vagyok időhöz kötve az olvasással, nem nyomaszt, hogy be kell fejezni.

Biztos sokan tudjátok, hogy az Alexandra könyvesboltokban nagy leárazások vannak, akciósan akár 80 %-kal olcsóbban is hozzá lehet jutni jó könyvekhez.

Egyik hétvégén már vettünk 9 könyvet, és alig fizettünk értük 7 ezer forintot. Apunak és a fiamnak 3-3 részből álló sorozatot vettünk, meg is van a karácsonyi ajándékuk. :)

Ma az ebédidőmet a belvárosban töltöttem, és eszembe jutott a könyvesbolt. Be is néztem, és találtam két jónak ígérkező könyvet, az egyiket 3490,-Ft helyett 700 forintért, a másikat 3200,-Ft helyett 640 forintért vettem meg. Szép nagy árkülönbség.

A két könyv, amit biztosan el fogok olvasni:

William Wharton: Apa

Nicholas Evans: Semper fortis

Most azonban előnyt élveznek a könyvtárból újonnan kihozott könyvek, főleg, mivel egészen vaskos köteteket is sikerült találnom, amik nagyon érdekelnek.

A molyon elolvastam a véleményeket, és azt hiszem, nem nyúltam nagyon mellé.

Vicces

Ma szülői értekezletre kellett mennem, a férjem addig elment a könyvtárba. Visszavitte az én elolvasott könyveimet is. Mondta neki a könyvtáros hölgy, hogy "milyen rendes felesége van...Várjon megnézem, hogy milyen könyv maradt még nála!" A következő pillanatban nagy nevetés kíséretében közölte, hogy az egyik a "Hogyan tegyük tönkre a férjünket?" c. könyv. :D :D :D

Ennek azért története van. Egyik kolléganőm azt mondta, hogy olvassam el a "Hogyan öljük meg a férjünket?" c. könyvet, mert nagyon szórakoztató. Mivel a könyvtárban éppen bent volt, és a folytatása is, mindkettőt kihoztam. A kolléganőmnek kölcsön adtam a második részt, azt, ami most még kint van nálam. Időközben ugyan elolvasta, de egy másik kolléganő elkérte.

Nekem nem tetszett az első rész, egyáltalán nem éreztem szórakoztatónak, így valószínűleg a másodikat sem fogom elolvasni. Valahogy ezek a hülyeségek nem nekem valók.

Ablakdíszek és a Rudolf

Ma este elkészültek az ablakdíszek és a mini Rudolf is átlényegült gumis könyvjelzővé. :)

Bejártam a fél várost, hogy olyan arany színű farkasfogat találjak, amit a szíves ablakdíszhez használtam, de sajnos, ilyet nem találtam. Helyette vettem más szegélynek valót, bár ez szerintem nem mutat olyan jól, mint a farkasfog, de ez van. No, azért nem panaszkodom, mert nekem így is nagyon tetszik. :) A szíves ablakdíszt már felakasztottam az erkélyajtóra.

Hétfőn Palkónál láttam egy gumis könyvjelzőt, meg is néztem, hogyan készítette el. Úgy gondoltam, a mini Rudolfból ilyen könyvjelző lesz, így még egy kedves kolléganőmet meg tudom ajándékozni. Nekem csak vékony gumim volt itthon, de szerintem ezzel is jó. A képen picit csálénak tűnik, vagyis mintha a bal oldalán jobban kilógna az arany szegély, de nem, csak a fotó lett ilyen béna.

Eleje

Hátoldala

Ha valakit érdekel a könyv ITT talál róla információt. Én a könyvtárból hoztam ki, tegnap este kezdtem el olvasni, de alig tudtam letenni, annyira magával ragadott. Majdnem a felénél járok...

Olvasnivaló

Kezem állapotából kifolyólag alkotói tétlenségre vagyok ítélve. Nem tudom még meddig. Nagyon szeretnék már fonalat, gyöngyöt venni a kezembe, de még próbálom kímélni a jobb kezem. Szerdán megkaptam az injekciót, ami elvileg megold mindent, a doki szerint ettől meg fog gyógyulni a kezem. Való igaz, már most jobb, mint volt, de még érzem, hogy nincs teljesen rendben. Néha olyan, mintha a jobb kezem nem is hozzám tartozna, erőtlen, gyenge. De nem siránkozni jöttem ma, hanem olvasnivalót ajánlani! A héten 3 könyvet is elolvastam, az alábbi volt a sorban az utolsó.

TAHIR SHAH:

A KALIFA HÁZA
Egy év Casablancában

"Számtalan jó könyvet olvashattunk már ebben a témában, amikor egy család gondol egy merészet, és elhagyja otthonát, hogy néhány évet más környezetben, más éghajlati körülmények között, lehetőleg örömteli érzésekkel töltsön.
A kalifa háza párját ritkítóan érdekes könyv, mivel egy egészen más kulturális környezetbe viszi el az olvasót, ráadásul az író is kitesz magáért, remekül érzékelteti a helyzet ördöngös fonákságait.
A szerző, Tahir Shah, nagyapja révén afgán származású, de már angol neveltetésben részesült, és családos emberként, két kisgyermek apjaként határozott úgy, hogy a párás, nedves angol környezetet el kellene cserélni egy napsütéses tájra.
Még gyerekkorában - nagyapjával - járt Marokkóban, és ez az örökké benne motoszkáló nosztalgikus érzés volt az a motiváció, ami arra ösztönözte, hogy talán Marokkóban kellene a továbbiakban élniük, ott venni a családnak egy kellemes, tágas házat.
Egy baráti ajánlatot követően, látatlanban, mondhatni meggondolatlanul vett meg Casablancában egy régi, neves épületet, a hajdani kalifa házát.
Hogy mibe is vágott bele, az csak szép lassan derült ki. Azt persze már rögtön a megérkezéskor látta, hogy a ház nem a város elegáns, hanem egyenesen a leglepusztultabb nyomornegyedének közepén található, ráadásul három "őrző-védő", soha semmi hasznosat nem végző legényt is megörökölt a házzal. Az is hamar kiderült, hogy régóta üresen állhat az épület, és bár óriási birtokkal, melléképületekkel van körülvéve, olyan lepusztult, hogy gyakorlatilag lakhatatlan állapotban van.

A könyv azt az egy évet meséli el nekünk, amikor pénzt, fáradságot nem kímélve, Tahir minden áron fel szeretné újíttatni a házat, de szinte naponta éri valami korábban elképzelhetetlen probléma. Az arab mentalitás Marokkóban turistaként is érzékelhető, de az ezer éves hagyományok, a sajátos értékrend, a szokások, és az ott is létező - bár egészen más - elvárások csak hosszabb távon mutatkoznak meg, és bizony bármilyen laza is valaki, bármilyen könnyen is viseli, hogy naponta rászedik, egy idő után kezd belefáradni a megváltoztathatatlanba. A regény szerzője is képtelen volt a ház uraként viselkedni, őrző-védő emberei minden kérdésben felülbírálták, és már-már kishitűvé tették.

"A problémák azonban már az első kapavágásnál jelentkeztek. Oszmán megneszelte tervemet, és baljóslatúan károgott, miszerint tervem biztosan katasztrófába fog torkollani. Mint mondta, oka van annak, miért is áll elhagyatottan az épület. Amikor ezen ominózus ok után érdeklődtem, hirtelen támadt haraggal eloldalgott. Hamza szintén rosszallotta elhatározásomat, és ennek hangot adandó félrehívott.

- Ne kövesse el ezt a hibát!

- Meg tudod mondani miért áll elhagyatottan az épület?

- Ne vegye zokon, de ez nem tartozik magára! - Akkor minden bizonnyal egyedül a dzsinnekre tartozik – válaszoltam..."

Hát igen, a dzsinnek. Európai embernek felfoghatatlan, hogy arrafelé mi minden függ a dzsinnek hangulatától. A hangulatukat pedig csak jótékony, de rendre sokba kerülő áldozatokkal lehet javítani. Egyszerűen nincs mese, előbb-utóbb el kell fogadni a szokásaikat, ha az idegen érvényesülni akar. Ha kíváncsiak, hogyan hozatott Tahir egy teherautónyi szelleműző falusi asszonyt a dolgok rendbetételére, vagy hogyan fogadta az ötletet, hogy felesége mellé vegyen el egy arab nőt is, hogyan verték át lépten-nyomon, és hogy ennek ellenére akadt olyan ember is a városban, aki nem fogadta el ingyen az ajándékba felkínált - borítékon érkezett - bélyegeket, feltétlen olvassák el a Casablancában töltött egy év pergően érdekes történetét. Nagyon szórakoztató olvasmány."

Forrás: http://www.utazaswebring.hu/konyv50.html

Medál

Ami nem is csak egy medál, hanem nyaklánc. Csakhogy még nem tudtam befejezni, nincs a lánc végére való alkatrész - majd holnap beszerzem.

Egyszerűen nem bírtam a már 1 hónapja tartó tétlenséget, azaz se hímzés, se gyöngyök, pedig a kezem semmit nem javult.

Tegnap olvasás közben egyre többször gondoltam arra, hogy fűzni kellene. Ez lett az eredmény:

 

Egyszerű üvegkavics befoglalás.

Tudom, kis semmiség, de nagyon kellett (mint az alábbi könyvben a morfium). Sajnos, nem tudtam szépen fotózni, szerintem szebb élőben. Jól elmolyoltam vele, pedig a könyvem is nagyon érdekes. Alig tudom letenni.

Joseph Boyden: Három nap az út:

"A háromnapos út a kanadai krí indiánok nyelvén a halált jelenti, amíg a lélek a testből feljut a mennybe. De három napig tart az útja Niskának, az öreg krí vajákosasszonynak is kenuján a fehér emberek nagyvárosából, ahol heteken át várta az érkező katonavonatokat, hogy a világháborúban megcsonkult unokaöccsét hazavihesse a vadonba. Az unokaöcs nemcsak testileg, lelkileg is megrokkant: ébren és álmában egyaránt kísértik az iszonyatos harctéri élmények, melyek alól csak a morfium mámora kínál ideiglenes felmentést. A háromnapos, monoton kenuút során egymásba fonódnak mindkettőjük emlékei: a rezervátum helyett a nomád életet választó, ítélethozó és az ítéleteket végrehajtó törzsfőnök apja nyomdokába lépő jósasszonyé és a lövészárkok poklában magát hírhedt mesterlövésszé felküzdő fiatalemberé. Ez az emlékezés tartja életben mindkettőjüket a háromnapos út másik, komorabb jelentésének örök határmezsgyéjén. És amíg külön-külön, az egyik a másiknak, a másik önmagának meséli életét, mindvégig ott feszül a kérdés: mi történt a fiatalember barátjával, fogadott testvérével, akivel együtt járták be kisfiúként a fehérek nevelőintézetét, ifjú vadászként a vadont és született katonaként, majd morfiumfüggő roncsként a flandriai harctereket? És van-e még remény egy megújult, boldogabb életre? A krí indiánok világáról szóló, fájdalmasan szép regény mintha titkok és misztikus összefüggések labirintusán vezetné végig az olvasót, ahol minden feltáruló csapóajtó mögött egy-egy újabb rejtély és borzalom lappangana"

Forrás: www.bookline.hu

Nem hímzek...

Nem, mert nem lehet. Magamat tiltottam el tőle, és egyben a gyöngyözéstől is kis időre. Csak amíg meg nem gyógyul a kezem. Fáj... egyre jobban fáj... Hiába kenegetem jófajta kenőccsel, hiába húzok rá esténként csuklószorítót. Reggelre jobb lesz, de dolgozni kell, és egy idő után már fáj. :(((

Addig is olvasok, most például Augusten Burroughs: Farkas az asztalnál c. könyve volt terítéken. Azért  csak volt, mert nagyon hamar elolvastam, szinte le se tudtam tenni. A linkre kattintva elolvashatjátok a könyvről alkotott véleményeket. Bizonyos részei nagyon megrendítőek, és az a szomorú, hogy még ha kitalált történet is (az első lapok egyikén ezt írják), az élet produkál még ennél sokkal csúnyább helyzeteket is...

A következő, azaz már bele is kezdtem, szintén az ő írása. Címe: Kiszáradva. Ennek már az elején megkérdőjelezem, hogy mennyire kitalált történetet ír le az előző könyvében, ugyanis visszautal azokra az eseményekre. De lehet, hogy csak jól szövi a cselekményt. Ebben a könyvben viszont saját alkoholizmusa a téma, néhol átformálva, átgyúrva mondja el a történteket.

 "Mit tehet az ember, ha egy nap közlik vele a munkahelyén, hogy ha azonnal nem vonul be egy alkoholelvonóra, akkor búcsút mondhat az állásának? Kihez fordulhat, ha a szüleivel nincsen beszélő viszonyban, a barátai egytől egyig alkoholisták, a szerelme pedig halálos beteg?"

 

Igyekszem minél hamarabb regenerálódni, mert már nagyon szeretnék a hobbimmal foglalkozni!
Nagy örömömre gyarapodnak a rendszeres olvasóim is, és nagyon kedves kommenteket kapok! :)

Nem megy...

Nem értem, egyszerűen nem megy a hímzés. Úgy higgyétek el, hogy augusztus 11. óta, mióta utoljára mutattam a magnóliámat, egyetlen öltést sem sikerült a vásznamra varázsolnom. Nincs kedvem hozzá... :(

A gyöngyfűzés sem megy. Vasárnap fűztem 2 medált - egyiket azóta újrafűztem - és ezekhez a medálokhoz kellene egy sima, egyszerű, egysoros láncocskát fűznöm, hogy végre többek közt ezeket is oda tudjuk adni ajándékba a férjem konzulenseinek. És még a láncokat sem vagyok képes megfűzni... Pedig most aztán nem lehet okom panaszra. A munkahelyem is jól érzem magam, már nem élek akkora stresszben, mint az elmúlt 2,5 évben éltem.

Talán az az ok, hogy többet olvasok. Egy időben sok hangoskönyvet hallgattam, de akkor tudtam hímezni közben. Most inkább a könyvet fizikai valójában olvasom, és érdekel is.

Nemrégiben elolvastam a "Bernadett" c. könyvet, mely a romolhatatlan szentről szól. Aztán olvastam egy igazán szórakoztatót is, a címe "Életfogytig talárban". Ez azért is volt érdekes, mert összefügg a munkámmal. Jelenleg Eric Segaltól olvasom az "Orvosok" c. könyvet. Sajnos, elég apró betűs, és csak esténként tudok időt szakítani rá, de ez a könyv is érdekes, helyenként elgondolkodtató. Aztán a könyvtárból már itt van nálam az "Anyósok városa" is. Igaz, ennek vannak előzményei, a "Nők városa" és a "Férfiak városa". Lehet, ezekkel kellett volna kezdenem.

Ezek mellett voltak hangoskönyvek is: Vernétől "A tizenöt éves kapitány", Tersánszkytól a '"Kakuk Marci", Victor Hugotól "A nevető ember", Cronintól "A mennyország kulcsa", és még vagy 30 másik.

Ja, és az e-bookok... ezekből is volt pár... Most Marlo Morgan: "Vidd hírét az Igazaknak!" c. könyvét olvasom ilyen formában, és nagyon tetszik. Ezen is el lehet gondolkodni rendesen.

És akkor arról még nem is beszéltem, hogy az Alexandra üzleteiben óriási leárazások voltak, és soha nem jöttünk haza üres kézzel onnan sem.

Ezek után tényleg nem tudom, mikor hozok nektek hímzős bejegyzést...

Nesze neked kultúra!!!

A helyi lap már egy ideje megírta, de ma újra címlap téma volt, hogy a megyei könyvtárunk éves beiratkozási díja drasztikusan megnövekszik. Persze emelni kell, mert mindennek megy felfelé az ára, de ez túlmegy mindenen.
Eddig 2000,-Ft volt az éves díj, jövőre 8000,-Ft lesz! Nagyon durva! És megmagyarázzák!
Hát, kíváncsi vagyok, mire jut jövőre a könyvtár a bevételével, mert hogy nagyon sokan ki fognak iratkozni, az tuti.
Az újságban csodaszépen összehasonlították más városok díjaival, és már eddig dupla annyi volt, mint Zalaegerszegen, Szombathelyen vagy Székesfehérváron. Ezekben a városokban duplájára növekszik a jövő évi díj, de nálunk 4-szeresére!!!

Inkább veszek könyveket, azok legalább megmaradnak!

Teáznék...

Néhányan talán már hiányoltatok, nem tudom... Valóban régen frissítettem a blogom, bár a bloglistám frissülését követve én gyakran ellátogattam tieitekre. Láttam szép hímzéseket, kötéseket, olvastam örömökről, bánatról is.

Az elmúlt kb. két hetet főleg olvasással töltöttem, az Alkonyat további részeit olvastam el, igaz, csak .doc formátumban. Mire az Újholdat befejeztem, a lányom is hazahozta a könyvet...
Nem szeretek a gép előtt ülve olvasni, kényelmetlen is, meg a szemeimnek sem tesz jót. De hát a kíváncsiság erősebb volt nálam :D Ráadásul a fordítás is hagy némi kívánni valót maga után, helyenként elég nehezen boldogultam a szöveggel - pedig magyarul volt.

Közben hímezgettem is, egy pipacsos képet választottam. A képen fehér is piros pipacsok vannak vázában. Nem ez életem fő műve, az biztos, de a hímzés iránti vágyamat kielégítette. Nemsokára elkészül, majd mutatom.

- o- o - o - o - o - o - o - o - o - o - o -

És amiért a fenti címet adtam a mai bejegyzésnek --- a TEÁK!!!

Nemrégiben két kedves netes ismerősömtől, Kryxtől és Judittól kaptam ajándékot. A csomagok különleges teákat is tartalmaztak. Judittól Twinnings - Voyage African Tunda, Twinnings - Strawberry Mango, Milford - Birne Melisse, Roiboss - Schoko Caramell, valamint Ty Phoo - Black currant nevezetűeket. Bevallom a csokis-karamelles nem az én ízvilágom, de a többi... mmm... a legjobban a black currant (feketeribizli) ízlett (a többi is isteni!). Még egy filterke van belőle, de nagyon meggondolom, mikor iszom meg - annyira finom!
Kryxtől pedig Lipton - Kenya nevű teát kaptam. Hát ez is mennyei! Ezeket bevittem a munkahelyemre, hogy valami jó is legyen a napjaimban. :)))

A kérdésem pedig az lenne, hogy ezeket a fincsi teákat hol lehet beszerezni? Én már bejártam a várost, de sehol nem találok ilyeneket, ezek közül csak a Milford van. :( El lettem kényeztetve, most meg hiába innék meg egy fincsi teát, a többi ezek közelébe sem ér.
Kipróbáltam a Gárdonyi Teaház - Forest fruits elnevezésű teáját, hátha hasonló, de nem...

Szóval a finom teákról várom az információkat!

Olvasós esték

Ugye ismerős a kép?

Múltkor írtam, hogy elkezdtem olvasni az Alkonyatot. Nos, kb. 4 este alatt el is olvastam. Jó ideje megvettük, még éppen csak megjelent. A lányom azonnal el is olvasta, én csak mondogattam, hogy el fogom olvasni. Valahogy annyira nem vonzott az egész. Aztán amikor a Bird and berries-t befejeztem, muszáj volt valamivel elfoglalnom magam, hogy ne a munkán járjon folyton az agyam. Elkezdtem olvasni... És... nem tetszett... Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy sodor a történet, már nem bírom letenni. Éjfél körül jár az idő, másnap dolgoznom kell, de nem bírok megszabadulni a könyvtől... :D Munka után ismét olvasás... és ez így ment, míg el nem fogytak a sorok. Hihetetlen, hogy mekkora hatással volt rám a könyv, pedig nem igazán kedvelem a romantikus könyveket, sőt, évek óta kezembe sem vettem ilyesmit.
A könyv elolvasása után megnéztem a filmet is, és örülök, hogy ebben a sorrendben tettem. Szerintem a könyv sokkal jobb, mint a filmes változat, legalábbis nekem jobban tetszett.
Most viszont, hogy elolvastam, éppen olyan hiányérzetem lett, mint a hímzés befejezésénél. Megvan a folytatás is, az Újhold, csakhogy a lányom a megkérdezésem nélkül kölcsönadta. Ez még nem is lenne gond, ha nem menne végig az egész családon, mielőtt visszakapjuk... Megvan .doc fájlban is, de úgy nem az igazi. Nem is tudok sokáig a képernyő előtt ülni, és olvasni, mert hamar elkezd könnyezni a szemem. Aztán a végén még rámfogják, hogy milyen érzelgős vagyok... :DDD

Képeket hoztam! :)

A hétvégén teljesen elkészültem a Bird and berries képemmel. Nagyon-nagyon tetszik a végeredmény, a színektől szinte életre kel a kép. Íme, a szokásosnál valamivel nagyobb méretűek a képek:

Most, hogy befejeztem, hiányérzetem lett. Mivel általában csak egy munkám van folyamatban, jelenleg nincs megkezdett hímzésem. Annyira hiányzik a bökögetés, de még nem találtam meg azt a mintát, amit szívesen elkezdenék. Mondjuk egy szép pipacsos csokrot el tudnék képzelni, vagy ismét valami MB képet...

Belekezdtem hát a Twilight olvasásába, elég régóta megvan már, hiszen a lányom már túltette magát rajta. Sőt, a folytatásán is...

Mai napom...

Ma sem volt különösebben jó napom, de munka után könyvtárban voltam, hoztam ki négy könyvet. Egy csésze vigasz... karácsonyra... barátoknak, stb. Szeretem ezeket a könyveket, mert jó kis történetek vannak bennük. Könnyed, de időnként szomorú, megszívlelendő, tanulságos történetek. Jót tesznek a lelkemnek.

A napomra azonban a blogomba való bekukkantás tette fel a koronát! Csak kérnem kellett és teljesült a kívánságom! Soleil megtalálta nekem a hőn áhított mintát, és elküldte!!! :) Úúúúgy örülök! Mindjárt ki is nyomtatom, és fonalakat keresek hozzá. Holnap délben pedig megveszem, ami nincs itthon (vagy munka után, mert az ebédidőt már hónapok óta nem tudom megtartani).

És ha már itt vagyok, akkor azt is elmondom, hogy nem lehet lelkiismeret furdalásom, hogy újat kezdek, mert tegnap este addig bökögettem, míg befejeztem a feng-shui sorozatomat! A csudába azzal az arany fonallal!

Olvastam...

Ralina játékba hívott, az ő kérésére megpróbálom összeszedni, melyek voltak azok a könyvek, amelyeket 2008-ban olvastam. Hát, egyik sem egy komoly mű...

Sven Hassel: A komisszár (igazából ezt e-book formában, mert a könyvtárból ellopták az összes Sven H. könyvet)
Leslie Lawrence: Portugál április I-II.
Axel Munthe: San Michele regénye
Gottfried Kirchner: Terra-X Az ismeretlen föld: Kincskeresők, lovagok, kihalt népek
Gottfried Kirchner: Terra-X Az ismeretlen föld (témája: A Mallorca-összeesküvés, A Gyémánt-hegyek fantomja, Viamala, Az elátkozott sziget: Oak Island, A tömjén országa, Ayers Rock- a halálos csapda)

Csodálatos elbeszélések állatokról
Felejthetetlen csodák
Egy csésze vigasz
Apró csodák
Hétköznapi csodák
Csodálatos elbeszélések kutyákról
Szívszorító csodák

Az utolsó hatban nagyon érdekes történeteket szedtek össze. Esti olvasmánynak nagyon jók voltak.
És lapozgattam jó pár szépséges ismeretterjesztő könyvet is.

Évekkel ezelőtt még havonta elolvastam ennyi könyvet, és ráadásul sokkal nagyobb lélegzetvételűeket, de most már inkább a Nők Lapját olvasom el hetente, és hímezgetek.

VIAMALA