A cikk nem friss, de amikor ilyesmiről olvasok, összeszorul a szívem, mert az én fiam is katona (igaz, még csak honvéd tisztjelölt), és már 2-szer volt a határnál.
Nemrégiben 200 honvéd tisztjelölt Migrációs Válsághelyzet Kezeléséért Szolgálati Jelet vehetett át.
De most jöjjön a cikk, milyen is a helyzet a határon:
„Üzenet a pokolból” – Embertelen körülmények a magyar-szerb határon
 |
| Facebook |
„Minden álmom az volt, hogy rendőr legyek.
Kifejezetten büszke voltam, amikor kiválasztottak, hogy védhetem a hazánkat a
határainkon. Ugyan azzal a büszkeséggel mentem vissza a kerítés mellé minden
alkalommal, de most elérkezett az a pont, hogy nem tudom, meddig bírom még.
Egyre gyakrabban fordul meg a fejemben, hogy fel is adhatnám” – ezt mondta
portálunknak egy fiatal rendőr, aki most is épp Bács-Kiskun megyében, a
magyar-szerb határon teljesít szolgálatot. Fiatal, pályakezdő és idősebb
rendőrök, továbbá katonák beszéltek nekünk arról, hogy milyen embertelen
körülményeket kell elviselniük a határvédő szolgálatban, kiváltképp a
szerb-magyar határszakaszon. Nem csak, hogy ki vannak téve az időjárás
viszontagságainak, védtelenül, gyakorlatilag életveszélyben is vannak.
Háromnegyed éve, körülbelül 10 hónapja, hogy a
magyar rendőröket és honvédeket nagy számban a határokhoz vezényelték. A
feladatra kijelölt századok heti váltásokban utaznak le valamelyik
határszakaszra: Röszkére, Beremendre, Barcsra, Mórahalomra, és még
folytathatnánk… A kevésbé komfortos körülményeket megszokták már. A határ menti
szolgálat egészen új kihívás a korábbi munkájukhoz képest, főleg a fiataloknak
nehéz, akik épp hogy felöltötték az egyenruhát máris a kerítés mellet találják
magukat, távol a családtól, éjszakákon át egyedül a sötét zöldhatárban. Azért,
hogy csak ritkán van meleg étel, vagy mert nem annyira komfortos a szállás, már
nem panaszkodnak – de vannak szolgálati helyek, határszakaszok, ahol olyan
embertelen körülményekhez kellene hozzászokniuk, ami a 21. században egyszerűen
felfoghatatlan.
 |
| Rendőrök őrzik a kerítést - Fotó:
24.hu |
A legrosszabb, a „pokol”, ahogy maguk
közt nevezik, a szerb-magyar határ, a tompai határátkelőtől egészen Csongrád
megyéig. A rendőrök itt a kerítésen kívül teljesítenek
szolgálatot napi 13 órában, teljesen kiszolgáltatva az időjárás
viszontagságainak. Kint állnak a nyílt ég alatt, akkor is, ha ömlik az eső és
akkor is, ha tűz a nap, még egy zsák sincs a közelükben, amire
leülhetnének, vagy egy fa, ami árnyékot adna.
- Több száz méterre vagyunk a kerítéstől, a
szerb oldalon, egymástól 500-600 méterre. Jó esetben ketten, de előfordul, hogy
csak egyedül. Hiába járőröznek a katonák a kerítés túloldalán, mire bárki odaérne,
már késő. Szó szerint életveszélyben vagyunk, ráadásul szigorú parancs, hogy
fegyvert nem használhatunk – mondta egy másik idősebb rendőr.
 |
Fotó: hvg.hu
|
Korábban találékonyságukat kihasználva,
hulladékból,
raklapokból, zsákokból építettek maguknak ülőhelyet és kisebb kalyibákat, ahová
be tudtak húzódni, ha nagyos esett vagy tűzött a nap. Ezeket a
tákolmányokat a vezetők és politikusok látogatása előtt
elbontatták
velük.
- Azt mondják, keménynek kell látszanunk és
azt kell mutatnunk kifelé, hogy a magyar rendőr és a magyar katona mindent
kibír. Nem illettek a rendbe az építményeink… - folytatta a rendőr.
Ezeket a kalyibákat maguknak
építették az egyenruhások, már elbontatták velük őket - fotó: letenyemedia.hu
Amióta a kalyibák sincsenek, ha esik, esővédőjük
sem bírja sokáig, reggelre minden ruhájukból csavarni lehet a vizet. Többen
meg is fáztak. Amikor szárazság van, elmondásuk szerint úgy száll a
por, hogy napokkal később is homokot prüszkölnek. Egy szolgálat 13
óra, mire odaér a váltás minden pontra, van hogy 14. A kosztra és a szállásra
most nincs panasz, legalább is a rendőrök részéről. Ha csak nem az, hogy a
szolgálati helytől több mint egy órányira van. Mindez azt jelenti, hogy alvásra
4, jó esetben 5 óra marad, aztán kezdődik minden elölről
Akik sofőrök, kialvatlanul ülnek vissza a volán
mögé. Ha van lehetőség, egymás közt cserélnek feladatot, és az vezet, aki
kevésbé fáradt.
A katonák helyzete még lesújtóbb. Annyi
előnyük van, hogy ők talán edzettebbek, munkájuk és a gyakorlatok során jobban
hozzászoktak a szélsőséges körülményekhez.
 |
| Fotó: 24.hu |
Két hivatásos katona is mesélt nekünk a
határszolgálatról, ugyan csak a szerb-magyar határról.
- Meleg ételt a héten még nem ettünk. Néhány
hideg konzervvel pakolnak fel bennünket a szolgálatok előtt. Megmelegíteni
persze nincs miben. A tűzgyújtás szigorúan tilos. De 13 óra strázsa után
még a hideg babfőzelék is jólesik – mondta egy fiatal őrmester.
A honvédeknél, informátoraink elmondása szerint a
szállás is hagy kivetnivalót maga után. Míg a rendőrök többségében
panziós elszállásolásról számoltak be, addig a katonáknak ezen a határ
szakaszon jobb híján sportcsarnok, tornaterem és matrac vagy gyárüzem jut.
- Többen a társaim közül már beadták az
A4-est (leszerelési kérelem – szerk.) Én már megjártam pár missziót, szolgáltam
hasonló körülmények között. De akkor tudtad, hogy meddig vállaltad azt a
missziót, pontosan láttad előre a naptárban, hogy meddig tart még, mennyi van
vissza. A mostani helyzetben épp ez a leginkább idegőrlő, hogy nem látjuk a
végét, s ha jobban belegondolok, igen azért lettem katona, hogy a hazámat
szolgáljam és védjem, ha kell, de nem azért, hogy éveken át egy kerítés mellett
álljak, vagy járkáljak fel s alá – vonta le a konklúziót egy
főtörzsőrmester.
 |
| Katonák a határon - Fotó:
mandiner.hu |
A szaktárcák hivatalos kommunikációja
szerint minden a legnagyobb rendben van a határon, a szerb-magyar
határszakaszon is. Az ellátás az előírásoknak megfelelő, leszerelésről nem
tudnak, panasz nem érkezett hozzájuk.
Úgy tudjuk, az egyes egységek parancsnokai szót
emeltek már az embertelen körülmények miatt és több ízben megfogalmazták, mit
szeretnének: a szolgálatban pihenési lehetőséget, naponta egyszer meleg ételt
és valamiféle védelmet az eső és tűző nap ellen, akár árnyékolókat,
konténereket a szolgálati helyek közelében. Információink szerint az anyaalakulatok,
illetve kapitányságok is megtesznek, amit tudnak, és támogatják a határra
vezényelt állományt.
Katonáink és rendőreink nem
kérnek különleges bánásmódot, luxus szállodát és kaviárt vacsorára, csak
egy kicsit emberhez méltóbb körülményeket, nagyobb biztonságot és őszinteséget
azoktól, akik kezében van a sorsuk.
