... a munkában, és végre szabadságra jöhetek! Olyan végtelenül hosszúnak tűnnek a napok, főként, ha még meleg is van. Most egy picit javult a helyzet ezzel a hűvösebb idővel, bár jelenleg újra hétágra süt a nap.
Elfáradtam nagyon. A mai nap egy merő rohanás, kapkodás volt. Utálom a kapkodást! Az ember semmit sem tud rendesen megcsinálni, könnyebben hibázik. Egész nap csöngött a telefon, még le se tettem, már újra vehettem fel. Volt olyan is, hogy én akartam hívni valakit, és amit felvettem a kagylót, már a vonalban volt valaki más. Csak torlódtak a feladatok, nem is értem a végére a mai napra tervezett dolgoknak, de nem voltam hajlandó túlórázni. Úgysem fogott már az agyam.
De nem csak a munkahelyen, itthon vagy a hétvégi háznál is sok a feladat. Utóbbi helyen végre rendet raktunk (két hétvégénk arra is ráment), ezután szívesebben megyek majd oda. Persze, még rengeteg munka van ott, de alakulgat.
A hímzéshez elfogyott az a kis lendület is, ami eddig volt, de minden nyáron ez van, már megfigyeltem. Mióta a HAED-em 26. lapja elkészült, egyetlen xszemet sem böktem, még a vásznat se tettem vissza a keretre. De majd ennek is eljön az ideje, nem vagyok olyan típus, aki könnyen feladja. :)
Nem akartam panaszkodni, főleg nem itt, de ez most így alakult, elnézést, ha valakit ezzel untattam.
Mostanában is fotózgattam. :)
