Jócselekedetek :)

Gondolkodtatok-e már azon, hogy mi miért történik? Miért van az, hogy úgy érezzük, velünk csak rossz történik, vagy éppen nyerő szériában vagyunk? A jócselekedetekért nem várt "ellenszolgáltatást" kapunk. Minden mindennel összefügg, harmóniában vannak egymással a dolgok.

Hiszem, hogy az ember élete során egyensúlyba kerülnek a jó és rossz dolgok. Hiszen nem lehet mindig csak jó, vagy csak rossz. A Jin és Jang is valami ilyesmi jelentéssel bír.

Jó dolog történt ma velem... Ilyesmi nem történik csak úgy, véletlenül...
Reggel, ahogy a fizikóterápiáról beértem a munkahelyemre, rögtön nekiestem a munkának, mert nagyon összejött minden. Azt hittem, rámdőlnek az aktakupacok, nem fogok velük megbirkózni. A közvetlen kolléganőm jól megérdemelt 1 hetes szabadságát tölti, remélem, sikerül kipihennie az eddigi őrült tempót. Éppen nagy munkában voltam, amikor bejött az egyik kolléganőm, és azt mondta, hogy egész nap segíteni fog nekem! Mint a mesében! Ilyen nincs! Hitetlenkedve kérdeztem, hogy a főnök küldte-e hogy segítsen, mert tudják, hogy hetek óta fáj a jobb karom. Azt mondta, nem, ő maga gondolta azt, hogy jól jönne nekem a segítség...

És pont az a furcsa az egészben, hogy pár napja Kata felajánlotta a blogjában, hogy van néhány gobelinje, amit elajándékozna. A kolléganőmre gondoltam - igen, arra, aki segített ma -, hogy mennyire szeret gobelinezni, csak az anyagiak szabnak neki határt. Úgy hiszem, jó helyre kerül majd Kata ajándéka, akinek ezúttal is még egyszer köszönöm!

Mivel hímzősblognak indult a dolog, mutatok hímzést is. Igaz, még nincs kész, de haladok vele. Azt hittem, barackok vannak a kosárban, de a kép címe szerint szilvák (Basket with plums). Na nem baj, a színük miatt tetszett meg a kép :) Alul bontani fogok, mert egy részét 1 szállal fogom hímezni.

Bodzából - finomat :)

Még nagymamámtól tanultam a bodzából készült üdítő elkészítését. Gyerekkoromban gyakran volt nála a hűtőben, mindenki nagyon szerette.
A napokban anyukámék gombázni voltak, és ha már ott voltak, szedtek jó néhány tányérnyi bodzavirágot. Én is kaptam belőle, így elkészíthettem ezt a finomságot.

A bodza egyébként nemcsak finom, hanem nagyon egészséges is. Szíverősítő hatású, meleg nyári napokon kiváló hűsítő. Ha pedig megfázással küzdenénk, hársfavirággal, bormentalevéllel, cickafarkkóróval együtt leforrázva hurutoldó hatású.

Legközelebb a szörp változatát szeretném kipróbálni, talán az tartósabb lesz, mert ebből az adagból már alig van...

Pénzmosó lettem...

Természetesen nem a szó büntetőjogi értelmében, hanem a nyelvtanilag elemezhető szóösszetétel eredeti jelentésében - pénzt mostam! :DDD
Történt ugyanis, hogy fiam a 3 napos kirándulásról hazaérkezvén, telepakolta a szennyestartót mosásra ítélt ruhadarabokkal. Mivel már rég megegyeztünk, hogy csakis olyan ruha kerülhet bele, amelynek zsebében semmiféle szöszölős akármi nem található, nem néztem meg a ruhákat mosás előtt. Mikor lejárt a mosógép programja, kipakoláskor egy ezrest találtam a dob alján. Szépen felcsipeszteltem a többi száradó ruha mellé a szárítóra. Így lettem hát pénzmosó, viszont ennek a pénznek garantáltan nincs szaga! :)

Végre, hétvége...!

Már nagyon vártam a hévégét, azt hittem, soha nem lesz vége ennek a hétnek. :(
A gondok ott kezdődtek, hogy múlt héten úgy mentem dolgozni, hogy előtte héten táppénzen voltam, de tudtam, hogy muszáj melózni, így kiírattam magam. Egész héten rengeteg volt a meló, ráadásul a szombat-, illetve vasárnap délelőttöm is munkával telt. Aztán hétfőn a lányom erdei iskolába indult, ezért már vasárnap össze kellett készíteni a holmit, amit feltétlenül vinni kellett, vagy akart. A fiam csak szerdán indult 3 napos kirándulásra, kedden neki pakoltam. Hétfő óta minden reggel 5-kor kelek, mert fizikóterápiára kell járnom 2 hétig. Utána meló, aztán délután hullafáradtan haza...
Ezek után csoda, ha az ember lányának már nincs kedve a kedvenc hobbijával foglalkozni? Tény, hogy a héten minimális mennyiséget hímeztem, ez tőlem szokatlan. Minden nap hímezgetek, hol csak pár öltésnyit, hol pedig akár 1-2 órányit is. Most is olyan állapotban leledzem, hogy van is kedvem a hímzéshez, meg nincs is. Nem alkotói válság, csak a fáradtság vált ilyen szintűvé.
Ahhoz képest, hogy én nem szoktam egyszerre többet hímezni, muszáj volt elkezdenem egy újabbat. Az első számúról már csak a kontúrok egy része hiányzik.

A második egy madárkás kép, apukám szülinapjára kezdtem el, de a cél átlényegült, hamarabb fogja megkapni. Olyan szépen felkészítette az autónkat a műszaki vizsgára, hogy megérdemli! Imádja az állatokat, a madarakat képes hosszú ideig elfigyelgetni a kertben, ezért gondoltam madaras képre. Választásom egy V.Pfeiffer képre esett, nagyon jó volt hímezni. A szülinapjáról sem feledkezem meg, vannak még hasonló mintáim :) Itt mutatom a csipogókat.

Amint ez kész lett, nem vettem ám elő a kontúrozást folytatni az első számú képet, de nem ám! Már régóta készülök egy gyümölcskosaras kép kihímzésére, mert olyan szépséges színei vannak. Megvettem hozzá a fonalakat, és a hétvégén bizony el kellett kezdenem... Viszont nem túl sokat haladtam vele. Ha készen lesz, megmutatom.

Kezdetek...

Blogolós pályafutásom nem most kezdődik, de ez az első saját blogom. Itt főleg a kedvenc hobbimról, a keresztszemes hímzésől szeretnék írni.

Kezdem ott, hogy az indíttatást e kreatív téma iránt egy klassz csapat adta, amely nélkül talán soha nem fogok bele az öltögetésbe. Vagyis addig is öltögettem, de nem keresztszemest. Amikor a keresztszemes lányokra rátaláltam, akkor éppen "kelim-korszakomat" éltem. Imádtam azt a technikát, de mivel kevés mintával rendelkeztem, a neten próbálkoztam segítséget kérni. Így csöppentem bele az xszemezgetés kellős közepébe, szinte azonnal "fertőzőtt" lettem. Azóta eltelt több mint 4 év, és lelkesedésem semmit sem lankadt.

Nagyon sok munkámat elajándékoztam már, mert örülök, ha másoknak örömet szerezhetek valamivel, ami nem olyan, amit bárhol megvehet, és ha ránéz, akkor biztosan eszébe jutok. Ezeket a munkáimat soha nem sajnáltam, mert olyanokhoz kerültek, akiket szeretek, tisztelek - és többen közülük olyanok, akiket személyesen nem is ismerek, és mégis úgy éreztem, hogy igen, ő megérdemli... Ilyen vagyok, ilyen voltam mindig... és remélem, ilyen is maradok.