Boldog új évet kívánok!

Nagyon boldog új évet kívánok Nektek!

Néhány munkám...

Egy ideje adós vagyok az elkészült, és örömmel hordott sálakról készült fotókkal.

A piros-sárga a lányomé...

a kék-narancs az enyém...

Jól jött ez a pár nap pihenés, mert elővettem a Day-emet, és be is fejeztem a keresztszemes részét.
Lehet, hogy itt-ott hiányzik 1-1 szemecske, majd szemrevételezem.
Már csak kontúrozni kell(ene).

Most pedig elővettem a nyáron, ősszel félbehagyott Feng-shui sorozatomat. A negyediket is teljesen készre hímeztem, de még nem fotóztam. Az ötödikkel is jól haladok, már csak az arany szegélyminta van vissza.

Boldog karácsonyt!

Minden kedves olvasómnak nagyon békés, boldog karácsonyt kívánok!

Meglepi érkezett, ráadásul nem is egy! :)))

El sem hiszem, hogy velem is megtörténhetett! Napcsi-Andi blogjában jelentkeztem egy kis karácsonyi meglepire. Mivel nem voltam benne egyik karácsonyi ajándékozós csoportban sem, úgy gondoltam, megpróbálkozom Andinál, hátha én leszek a szerencsés. Nem az ajándék miatt, mert én is nagyon szeretek adni, csak nagyon vonzott a játék.
Andi sorsolt, és láss csodát! Én lettem az, aki megkaphatta a csomagocskáját. Az a hihetetlen számomra, hogy vannak ilyen emberek, akik ennyire önzetlenül ajándékoznak. No de nem is csigázom tovább a kíváncsiságotokat, mutatom, mit kaptam:

1. Saját készítésű szivecskés dísz.
2. Kb. 2 méter csipés szélű etamin csík.
3. Egy szépséges Dimensions készlet.
4. DMC mintafüzet csudajó mikis-karácsonyos mintákkal.
5. Kulcstartó maci hímezhető előkével.

Hát nem csodásak?
Végtelenül örülök mindegyik dolognak, amit kaptam.

Köszönöm Andi!!!

A másik, amit szeretnék megmutatni, szintén egy szép ajándék. Szerintem többen ismeritek Böbét, az nlc-n Böbabát. Tőle is kaptam ma egy csomagot, ami szintén olyan meglepetésként ért, mint Andié.















1. Hóemberes dísz.
2. Egy szép üveg dísz - azt hiszem, asztali gyertyaalátét.
3. Karácsonyi üdvözlőlap.

Köszönöm Böbe!

Meg sem érdemlem őket...
Amilyen rossz napom volt ma (is), annyira jól érzem most magam! :) Érzem az igazi szeretetet, amit az ajándékotokkal kaptam.

Hógolyósdi

Engem is eltalált egy hógolyó, melyet Napcsi-Andi hajított felém.
Eddig benne voltam a játékokban, de most ne haragudjatok meg rám, de nem írok válaszokat. Úgy érzem, a nap folyamán szinte minden energiám elhasználom, ilyenkor már csak pár sorra futja, vagy még annyira sem. Igazán sajnálom, pedig olyan kedvesek vagytok hozzám!

Azért majd megmutizom a kész sálaimat is, merthogy a lányomé mellett az enyém is elkészült ám időközben! :) Nagyon meleg, és olyan szép. Bár valahogy úgy jártam vele, mint Claudius. Az elején még szépen megoszlottak a színek, aztán a második gombolyagnál már kezdett hosszában csíkos lenni. A harmadik gombóc sem segített rajta. De nem lett rossz - szerintem.

Örömök... :)

Jó dolgok is történnek ám velem mostanában! :) A gyerekeim sok örömet szereznek nekem. A fiamnak egész jól megy a spanyol, bár időnként becsúszik egy-egy rosszabb jegy, de az elmegy. Tavasszal Spanyolországba utazik az osztállyal 10 napra, muszáj neki viszonylag jól beszélni a nyelvet addigra.
A lányom pedig az utóbbi időben két országos versenyre is bejutott. Az egyik anyanyelvi versenyen csapatban a 6. helyezést érték el, ma pedig egy másik anyanyelvi versenyen egyénileg országos 3. helyezett lett! És nemcsak a nyelvtan megy neki jól, de a matekversenyeken is szép eredményeket szokott elérni. Annak ellenére, hogy amióta iskolás, itthon egy percig sem gyötörtük még feladatokkal. Annyit csinált meg a tanár által kiadott, versenyre felkészítő feladatokból is, amennyit ő akart. Soha nem erőltettük, mert az csak kedvét szegte volna.
Így hát akármennyire is rossz kedvem van mostanában a munkám miatt, a gyerekeim kompenzálják ezt. A férjemről sem feledkezhetek meg, mert ő maximálisan mellettem áll, okos tanácsokkal lát el, hogy könnyebb legyen a munkámban is helyt állnom.

Apropó, munka. Tegnap 8 órát dolgoztunk, mint egy rendes munkanapon. Bepótoltuk az elmaradást, amit másképp nem is tudtunk volna behozni, mert ha a többi kolléga is bent van, akkor a napi folyamatok elviszik az időt. Talán ez, hogy nagyjából minden rendben van, megkönnyíti a munkánkat.

Elkeseredve...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Egy kedves minta

Mégis van egy elkészült munkám. :)

Kicsit több, mint 1 hete írtam, hogy találtam egy aranyos kis mintát. Gyorsan neki is álltam, és olyan hamar megvolt, hogy észre sem vettem. Bár erre a nem is tudom milyen vászonra nem volt egyszerű hímezni, de megbirkóztam vele.

A minta egy The Drawn Thread free chart, 1 szállal hímezve. (A minta elérhetősége egy előbbi bejegyzésemben megtalálható). A fotó persze nem színhű.

Ha keveset írok...

Megjegyzés: töröltem a post egy részét, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Idegeim megnyugtatása céljából kötöm a saját sálamat, ha elkészül, mutatok róla (is) fotót. :)
A hímzés most háttérbe szorult picit, de azért nem adom fel végleg, olyan ok nincs, amiért megtenném. :D

Sálam, azaz a lányomé....

Nos, közkívánatra... Ilyen a sál, amit kötök. Ennél már jóval nagyobb darabbal vagyok kész, eddig 2 gombócnyi fonalat kötöttem bele. Úgy látom, bőven elég lesz hozzá 15 dkg fonal. A csomagban 4 db 5 dkg-os gombolyag volt, és hozzá egy 7-es kötőtű. Ehhez a fonalhoz valóban kell ekkora. Maga a fonal tiszta műszálas, de olyan pihe-puha megkötve...

Ezelőtti bejegyzésemhez itt is köszönöm a kommentjeiteket.
Többször nekikezdtem, próbálgattam többféle szemszámmal, aztán 25-nél maradtam. Így is majdnem 20 cm széles lesz. A lányom már alig várja, hogy elkészüljön.

Kíváncsi vagyok, nektek tetszik-e?

Kötött sál - segítség!!!

Bneheninél olvastam, hogy az Aldiban lehet kapni szőrös fonalat, méghozzá nagyon barátságos áron. Mivel éppen tegnap néztem fonalat egy üzletben, volt összehasonlítási alapom. Ma elmentünk az Aldiba, és kevesebb, mint fele annyiból megvettem a fonalat, mintha a tegnapi üzletben vettem volna. Így hát 3 csomaggal is választottam, különböző színekben.
Heni! Köszönöm, hogy írtál erről! :)

Most már csak az lenne a kérdésem, hogy hány szemmel kell kezdeni ilyen fonalból egy sálat? Sima-fordított mintával jó lesz?
A fonal 20 dkg, jó lenne, ha a lánykámnak egy normál méretű szépséget tudnék kötni.
Lehet, hogy buta kérdések, de nagyon régen kötöttem utoljára.

A válaszotokat előre is megköszönöm! :)

Day és Solo macsek

Tegnapi ígéretemhez híven lefotóztam a Day mai állását. Sajnos, az időjárás nem kedvez a jó fotó készítésének, de a színei nagyjából megfelelnek a valóságnak. Még mindig nagyon gyűrött, de csak mosás után tudom vasalni, mert nagy valószínűséggel máshogy nem tűnik el belőle a jelölőfilc.


Ez a Solo macsekos kép még az októberi szabadságom alatt készült, csak valahogy mindig elfelejtettem megmutizni. :) A könyvjelző a lányomé lesz, nagyon tetszik neki.


És egy ráadás... Ma bukkantam erre a free mintára. Annyira megtetszett, hogy rögtön nekiálltam délelőtt. Az enyém sötétebb vászonra készül, 1 szállal, mint a minta is írja. Nem lesz ennyire tömör - pedig az eredeti jobban tetszik - de sűrűbb vásznam nincs.

Feed

Nem kis időt áldoztam arra, hogy be tudjam állítani a Webhelyfeedet. Remélem, működik is, mert fogalmam sincs, hogy jól csináltam-e?

Jól nézek ki...

Megjegyzés: töröltem a post egy részét, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Persze a hímzésemhez (Day) hozzá sem nyúltam tegnap. Holnap mutatok egy fotót az állásáról, a hímzésből már nem is hiányzik sok. A kontúron még nagyon gondolkodom, mert valahogy nem tetszik. De anélkül meg biztos nem mutatna.

Hétköznapok...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Judit ajándéka :)

Judit ma megörvendeztetett egy emillel és egy kommenttel is, miszerint hozzá is megérkezett a PIF ajándékom. Jó olvasni az örömödről! :)
Ilyenkor örülök, hogy vállalkoztam a PIF ajándékok elkészítésére - mert jobb adni, mint kapni... Számomra is éppen olyan öröm az, ahogy más tud örülni annak, amit szeretettel készítettem számára. Ennél több nem is kell.
Mutatom Judit ajándékát:

Az övét nem sikerült olyan szépen becsomagolni, mint Kryxét, mert a szivecske egyik szép dobozomba sem fért bele :(
No és a fotóról lemaradt ez-az, mert lemerülőben volt a fotómasina akksija, és örültem, ha ezeket a képeket is meg tudtam csinálni, mielőtt postára adtam.

Pl. Juditnak is küldtem mágneses jegyzettartó kapcsokat, fenyőfácskákat és marcipánt is. Ja, és az egyik Fimo tököcskémet is megkapta, mert egyszer írta, hogy tetszik neki. Igaz, gombnak nem lehet használni, mert sütés közben lelapult a felvarrós része. De hátha jó lesz másra...

Kryx ajándéka :)

Mivel Kryx-Kriszti már jelezte itt, és a blogján is, hogy megkapta a PIF ajándékomat, most már megmutathatom, mit kapott tőlem. Nagy gonddal keresgéltem mintát, mi az, ami tetszene neki. Az alapminta az ovális tűtartó mintája. Az ollóőr e minta egyik részletének átalakítása. Gondoltam, ne legyen ugyanolyan, ezért másfajta öltésekkel helyettesítettem az xszemek egy részét. A csomagba tettem még katicás mágneses jegyzettartókat, karifákat és marcipánt. Az ollóőrbe pedig szurkáltam néhány Fimo rózsát, amelyeket természetesen én készítettem.

Kriszti! Használd őket szeretettel!

PIF ajándékok :)

Jelentem, a PIF ajándékokat a mai napon postára adtam Juditnak és Kryx-nek. Lányok, lehet várni a postást! :)))

3. jelentkezőm még mindig nincs, ha valaki szeretne, még jelentkezhet!

Megtörtént hát...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Életem legnehezebb döntése...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Süssetek ti is! :)

Nemrég kaptam egy receptet. Valami hasonlóm már volt, egyszer meg is sütöttem, de nem ízlett. Ezt annyira dicsérte az, akitől kaptam, hogy muszáj volt kipróbálnom. Azt hiszem, nagy kedvenc lesz, gyakran meg fogom sütni. És hogy ne csak beszéljek róla, leírom nektek is a receptet, hátha kedvet kaptok hozzá. Fotót később hozok, jelenleg nincs itthon a fotómasina. Remélem, lesz mit lefotózni :DDD Szóval a recept a következő:

Amerikai csokis-mogyorós keksz (cookies):

Hozzávalók:
20 dkg liszt, 1 cs. sütőpor, 15 dkg kristálycukor, 1 cs. vaníliás cukor, 15 dkg puha vaj, 2 tojás, 10 dkg apróra vágott (darált) törökmogyoró v. dió, 10 dkg apróra vágott étcsoki, esetleg mazsola.

Elkészítés:
A cukrot, a vaníliás cukrot, a vajat és a tojásokat robotgéppel összekeverjük. Hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet, fakanállal hozzákeverjük a mogyorót és a csokidarabokat. Egy (több) tepsit kibélelünk sütőpapírral (én alufóliával szoktam), majd két, langyos vízbe mártott kiskanál segítségével diónyi halmokat veszünk a tésztából és egymástól 4-4 cm távolságra a tepsibe helyezzük. Sütés közben elterül, ezért kell ez a távolság.

Előmelegített sütőben, 200 fokon 10-12 perc alatt megsütjük.

Előnye, hogy nagyon gyorsan elkészül, és még nagyon-nagyon finom is! :)))

Ui.: meghoztam a fotót is :)

Childhood memories

Judit játszani hívott. :)


A játék lényege (Childhood Memories)

1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyermekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!

No lássuk, mire emlékszem...

Óvodásként jó dolgom volt, mert anyukám dadusként dolgozott az oviban, így nekem sok helyre volt "szabad bejárásom". :) Volt az oviban egy gondnok bácsi, akit nagyon szerettem, mindig elmentem a műhelyébe és lestem, hogyan javít meg dolgokat.
Szintén ovis emlék, hogy amikor nem tudtam egyedül cipőt kötni, az óvónéni nem engedett ki az udvarra játszani a többiekkel, hanem gyakorolnom kellett a cipőfűző megkötését. :(

Még egész kicsi voltam, amikor volt egy háromkerekű bicajom, azzal tekertem az udvarban. Egyszer sajnos kiesett az egyik kereke, én meg szerencsétlenül beleborultam egy tepsi fáradtolajba, amit apukám tett ki a műhely elé. Épp vendégeket vártunk, anyukám nem győzött csutakolni, mert szörnyen néztem ki. :DDD

Az általános iskolában nem voltam túl jó gyerek, emlékszem, volt olyan, hogy nem mehettem egy sajnálatos esemény miatt moziba a többiekkel.
Télen imádtam a jeges domboldalon csúszkálni, egy ilyen csúszás eredménye, hogy hasra estem, beütöttem a számat, és akkor az egyik fogam sarkából letörött egy picike darab. Ma is látszik...

Nyári szünetekben legtöbbet a nagyszüleimnél voltam. Szerencse vagy sem, a két nagyszülőm egy utcában lakott, úgyhogy ha meguntam az egyiknél, mentem a másikhoz. Az egyiknél előny volt, hogy ott voltak az unokatesók, akikkel játszani lehetett, a másiknál meg az volt a jó, hogy nem voltak ott (anyukám egyke volt). :DDD Az egyik nagyinál a kertben házat építettünk amihez rengeteg deszkát használtunk fel, meg sok-sok szöget. Álló nap kalapáltunk. Egyszer, mikor már kész volt a házikó, végre csend volt, a szomszéd átszólt a papámnak: - mi az szomszéd, elfogyott a szeg? :DDD
A másik nagyinál "régészkedtünk" a kertben. Találtunk is egy kb. 50 éves szemétdombot! :DDD
No, persze egy másik "lelőhelyről" régi pénz is került elő a földből, meg néhány kagyló lenyomatos kövecske. Izgalmas volt nagyon. És volt ott egy fészer is, amiben örökké félhomály volt, ott is szerettünk kutatni.

Amikor az utcánkba a gázt vezették, hónapokig fel volt túrva az utca. Nagyon szerettünk az árokban rohangálni, átbújkálni a kerítések alatt átfúrt lyukakban. Akkoriban még nem volt annyira beépítve a környék, a szembe szomszéd háza mögött óriási mező volt, na, az volt ám az igazi! Naphosszat ott játszottunk, még ebédre sem mentünk haza szívesen.
És mennyire szerettem fára mászni! Szép nagy kertünk volt (van még ma is szüleimnek), rengeteg (kb. 25) gyümölcsfával. Mindig a fáról ettem a gyümölcsöt, mikor mi érett - cseresznye, meggy, körte, alma, szilva, sárgabarack, őszibarack. Hmmm...

Az a szép gyermekkor - hol van már? Az én gyerekeimnek már nem lehetett részük hasonlókban. :(((

Nem jelölök senkit, mert akiket olvasok, azokhoz már elért ez a játék. Azért jó volt ezeket leírni. :)

Tralala tűtartó és Day tündérke

Még nem is írtam, hogy sikerült befejeznem a Tralala mintával díszített tűtartót. Nem a legsikeresebb darabom, már csak azért sem, mert a hátoldala az elejéhez képest pár öltésnyivel feljebb került. Próbáltam kiszámolni, hogy lesz a legjobb, így sikerült. A fotók nagyjából visszaadják az eredeti színeket, mert az előbb szépen sütött a nap és kihasználtam az alkalmat. :)

eleje és a hátoldala...

... és belülről

A Day-jel is haladtam, itt az eredmény:

Mást még nem mutathatok, mert az titkos. :)

Szabi után - fáradtan...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Csodás ősz!

Ma is éppen olyan szép idő volt, mint tegnap, amikor kirándulni mentünk. Elmentünk Balatonalmádiba, leültünk a parton és néztük a kacsákat, hattyúkat, halacskákat. Gyönyörűen sütött a nap, csak úgy szikrázott a víz! Megnyugtató látvány volt.

Mivel a szabadságomat töltöm, azt csinálok, amit szeretnék. Hímzek, filmet nézek, főzőcskézek is, de ez utóbbit muszájból csak... Ééés játszom a számítógépen... Érdekes módon évek óta nem szórakoztam ilyen jól. Nehéz időszakokban előveszek néhány logikai játékot, és azzal küzdök. Legalább annyira leköti a figyelmemet, mint a hímzés.

Hímeztem is, de azt nem mutathatom... :)

Kipécéztek...!

Négyen - Pjutko, Polly, Claudius és Lilang - is hagytak üzenetet a blogomban, akik kíváncsiak rám...

A szabályok:
1. linkeld be a blogodba azt, aki kipécézett
2. ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi
3. pécézz ki 7 embert, nevezd meg őket és linkeld be a blogodba
4. egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban, hogy ki lettek pécézve.


1./ Évek óta kedvenc hobbim a keresztszemezés, ezt azonban mindenki tudja rólam, aki olvassa a blogomat. De azt hányan tudják, hogy előtte nagyon sokáig kelimeket hímeztem? Nagyon szerettem, illetve szeretem a kelimhímzést, sok szép dolgot lehet alkotni ezzel a keleti technikával.

2./ Nem szeretek főzni! De ha nem tenném, éhen halna a család! :DDD Sütit sütni viszont szeretek, főleg, ha a lánykám is besegít.

3./ Értékelem, ha az elvégzendő feladathoz az a hozzáállás, hogy hogyan lehetne megoldani, nem pedig az, hogy hogyan nem...

4./ Volt egy nagyon jó barátnőm... Furcsa, hogy mennyire megértettük egymást a köztünk lévő hatalmas korkülönbség ellenére. Mozgássérült volt, és én 8 évig segíthettem neki könnyebbé tenni az életét. Egyszer sikerült időben érkeznem ahhoz, hogy a gyors orvosi kezelés megmentse, de aztán pár hónappal később végleg elment. 74 éves volt. A mai napig hiányzik, és sokat gondolok rá... :(

5./ Szeretnék tökéletesen beszélni angolul. Erre kevés esélyt látok azonban, mert ahhoz elő kellene vennem a nyelvkönyveimet és gyakorolni. De a napi munka után már nincs hozzá kedvem. Ez amolyan ördögi kör.

6./ Imádom a családomat! A gyerekeim kezdenek felnőni, komolyodni. Érdekes látni ezt a folyamatot. Ilyenkor eszembe jut fiatalabbkori önmagam.

7./ Számomra a pénz nem minden. Legyen egészségünk, éljünk becsületesen, szeretetben, a lehetőségekhez képest normális körülmények között. Legyen olyan a munkám, amit örömmel végzek, és érezzem azt hogy szükség van rám. És akkor boldog vagyok! :)

És akikre kíváncsi vagyok:

Norvég halász, Iluj-Jutka, Valika, Tündérke, Judit, Tűzlili és Györgyi

Day és PIF

Tegnap egy kicsit jobb kedvem lett, miután hazaértem. Igaz, előbb hazaengedtek bennünket, bár csak azt, akinek a munkája ezt megengedte. Persze mi még maradtunk vagy másfél órát.

Este már elővettem a hímzést is, nevezetesen a Day-t. Nem sokat haladtam vele, mert filmet néztem közben. Amúgy ritkán tv-zek, de a szerda esti Doctor House-t és a Született feleségeket nem hagyom ki. Igaz, ezeket is csak rövid ideje nézem.

Hogy a PIF ajándékomra váró Juditot és Kryxet megnyugtassam, egészen jól állok a nekik szánt meglepivel. Igyekszem a szabadságom alatt befejezni mindent. :)))

A fene se érti...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Tralala - kész

Még a múlt héten elkészült, de aztán nem tudtam fotózni, most pótoltam. Kimentem a teraszra, és ott fotóztam, amikor még nem volt teljesen sötét. Nem a legjobb a színe, főleg az előzőleg mutatott képpel összehasonlítva. Viszont ez jóval közelebb áll az eredeti színhez, mint az. Ti is tudjátok, az "igazság" valahol a kettő között van. Az elkövetkezendő pihenőnapok során szeretném összeállítani, úgy is lefotózom, hátha sikerül megfogni az igazi színeket.

Egyebet nem hímeztem, azt sem tudom, mi lesz a következő. Persze a Day-t is folytatni kellene... De igazából már kedvem sincs a hímzéshez...

Nem vesztem el...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Tralala-tralala... :)

A nagy sirámaim közepette elfelejtettem megmutatni a kész képecskémet! :)
Merthogy tegnap este kijavítottam ám! :) Íme, ilyen lett Anchor multicolorral hímezve:

Öröm ért! :)

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Tele t... tudatom!

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Jelentem: túléltem!

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Vasárnap...

Délután anyukáméknál voltam. Kb. két hete voltam náluk utoljára, már annyira vágytam egy jó ki beszélgetésre. Lánykámat egy utcányira kitettük a barátnőjénél, mert szülinapi buliba volt hozzá hivatalos. A fiam itthon maradt tanulni, de hogy ténylegesen azzal töltötte-e az idejét, nem tudom...

Hímezgettem, de nem sokat haladtam. Fotózni sem tudok, lemerültek az akksik. Ráadásul sajnos anyukáméknál vettem észre, hogy a kész munka alsó sorában elrontottam a mintát, így bontani fogom. De ígérem, amint kijavítom a hibát, azonnal megmutatom.

Holnaptól 1 hétig furcsa helyzetbe kerülök, ami a munkámat illeti. Remélem, megállom a helyem, és bebizonyíthatom, hogy értékes munkaerő vagyok.

Gondoljatok rám!!!

Tralala - elkezdtem! :)

Elkezdtem, de úgy tűnik, hogy Katával szemben nekem nem 1 estés, inkább 3 estés lesz egy képecske. És nem is tetszik igazán. Anchor fonallal hímzem, de nem olyan színnel, mint az eredeti. Így hát a hatása is más lesz. Ráadásul úgy látom, hogy ezen a fonalon belül a színváltás nagyon rövid közönként következik, ezért nincsenek szép színátmenetek. No mindegy, úgyis magamnak hímzem... Jobban zavarna, ha ajándéknak kezdtem volna el.
Csak akkor mutatom, ha legalább egyik képecske elkészül, addig türelem! :)

Tralala - még csak terv szintjén

Kryx kérdésére itt a válasz: ez lenne az a minta, amit az Anchor multicolour színnel szeretnék kihímezni.
Láttam már Kata blogjában is pont ezt a mintát, olyan kis aranyoska. Pedig nem nagyon szeretem az ilyesmi mintákat, de ebből lesz a tűtartóm, az már biztos.

Eljött az idő...

Megjegyzés: töröltem a postot a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

A Day állása...

Tényleg áll szegény, jó pár napja nem böktem bele a tűmet. Talán szerdán vagy csütörtökön hímeztem, akkor egészen sokat. Bocsi, hogy ilyen meggyötört állapotban van, de a hímzőrámát napokig nem vettem le róla. Amíg nincs kész, nem vasalom, mert akkor nem lehet kimosni belőle a jelölő filcet.

Ma délben sétáltam a városban és egy helyen véletlenül találtam Anchor multicolour fonalat. Vettem kétfélét, és már tudom is mihez használom fel. Egy Tralala mintát választottam, egy ideje itt figyel a kihímzendő mintáim között. :) Arra gondoltam, hogy tűtartó lesz belőle, úgyis rég szeretnék egyet.

Mai program - Röplabdameccs

Szerencsére nem nekem kellett játszanom, de lehet, hogy még én is megálltam volna a helyem a mai minikupán.

Lányom tavasszal bejelentette, hogy ő bizony röplabdaedzésre fog járni. Hogy minő esemény vezette ezen elhatározásra, nem tudom. Mindegy, egy kis sport senkinek sem árthat... Így hát tavasz óta heti két alkalommal ismerkedik a röplabdázás fortélyaival. Annyira tetszik neki, hogy még nyáron is járt edzésre, csak indokolt esetben hagyott ki egyet-egyet (pl. a nyaralás alatt). Most, hogy újra iskola van, a suli tornatermében folyik az edzés. Kb. egy hete közölte, hogy ma versenyük lesz. Juj, de jó, szeretek ilyesmire menni! :) Anno, amikor fiam focizott, minden meccsüket végigizgultam, drukkoltam nekik. Ezek után természetes volt, hogy a lánykám meccsét is megnézem. Azzal viszont elsőre nem számoltam, hogy - szó szerint - reggeltől estig ott leszünk az egyik iskola tornatermében. Volt is minden bajom a nap folyamán...

Reggel korán keltünk, hogy biztosan odaérjünk a helyszínre, majd legyen idő a bemelegítésre is. A játék két pályán folyt párhuzamosan, ők rögtön első körben játszottak is egy meccset. Összesen 5 meccsük volt a nap folyamán, egymás után hármat el is veszítettek. (persze jókora időközökkel játszottak.) Tudni kell azonban, hogy a csapat még most formálódik, most kezd összeszokni. Lányom pl. most először vett részt ilyen meccsen.

Aztán jött egy fordulópont, amelyben szerintem nekem is nagy szerepem volt. A lányomnak mondtam, hogy próbálja meg az alkaros nyitást, mert a felső nyitás egyáltalán nem ment neki. Azt mondta, azt nem szereti. De a következő meccsen meglepődtem, mert kipróbálta, és sikerült! Ezután már az edző is azzal bíztatta, hogy így csinálja. A meccset megnyerték... :) Lánykám csodásan játszott, a nyitásaival hozott is jó pár pontot. Annyira jó volt látni a meccs után a boldogságát. Aztán a következő, utolsó meccset megint elvesztették, állítólag ebben is jelentős szerepem volt, mert túl hangosan drukkoltam nekik, és a lányomat zavartam ezzel. Végül 12 csapat közül a 11. helyezést szerezték meg, és ennek is nagyon örültek. Olyan messziről érkezett csapatok is voltak, mint Baja vagy Mélykút. Gratulálok minden résztvevőnek!

Sajnos, egész nap fájt a fejem, méghozzá migrénes fejfájásom volt. Az eredményhirdetésig volt egy szabad óránk, elmentünk bevásárolni, és még haza is jöttünk. Annyira rosszul lettem, hogy .... izé, nem részletezem. De aztán bekaptam egy fájdalomcsillapítót, úgy kibírtam az eredményhirdetés végéig. 6 után értünk haza, picit pihentem, olvastam, most már sokkal jobban vagyok.

Vittem ám hímzést is, de nem sokat haladtam vele. Persze nem a Day-t, mert az túl bonyolult ilyen alkalomra. De hogy mit, az maradjon az én titkom... :DDD

A munkahelyi dolgaimról nem írok, nem akarok senkit untatni. De annyit azért mégis, hogy csütörtökön már sírdogáltam is itthon, érzem, hogy változások következnek. Erről meg már írtam az előzőekben...

"Nem vagytok jó szülők!"

A fenti mondat a fiam szájából hangzott el az imént, és bizony szíven ütött.
Most azért morog, mert tegnap hármast kapott spanyolból, és a számítógépe kikerült a szobájából. Lehet, hogy drasztikus megoldás, de előre be lett ígérve neki, ha még egy rosszabb jegy becsúszik. Egyetlen dolog, amivel talán meg lehet fogni, az a gépe. Ugyanis imád a neten játszani a barátaival, és talán kicsit ösztönzi is a tanulásra, hogy most nincs gép.
Pillanatnyilag úgy látjuk, hogy marhára nem érdekli a tanulás, pedig a heti 20 órás nyelvtanulás nem játék. Ma közölte, hogy plusz órákra kell járnia. Biztos nem véletlenül. Minden nap mondom neki, hogy szerintem keveset foglalkozik a nyelvvel, de ő azt mondja, ne szóljak bele, ő jobban tudja. Meg azt mondja, hogy mi nem bízunk meg benne... Lázad, semmi nem jó, amit mi tanácsolunk neki.

Azt hiszem, ezt a mondatot nem érdemeltük meg, hiszen mindig jót akarunk - mint a legtöbb szülő a gyerekének. Én is azt hittem annak idején, hogy nekem milyen rossz... De felnőttem, és megértettem, hogy nekem milyen jó - annak ellenére, hogy nem volt egy álom a gyerekkorom. De a szüleim tisztességesen dolgoztak, becsületesen éltek, és a jóra neveltek...

Majd a fiam is megérti... csak ehhez fel kell nőnie...

Mai termés... eddig...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Alkottam

Többféle dolgot is csináltam a hétvégén. Nem kellett főznöm, mert anyukám meghívott ebédre, tudtam bökögetni a Day-be. Nem valami sok a haladás, mert rengeteg a színváltás benne, így lassan megy. És már sok helyen kevert színekkel is hímeztem. Azért mutatom, most hogy áll:

Fimóztunk is, egészen sokfélét gyurmáztunk. A nagy színes virág hűtőmágnes lett, és készültek gombok, gombostűk is. Ezek nem csak az én munkáim, hanem a lánykám keze is benne van.

És még sütit is sütöttem, vittem anyuéknak is, hogy valamivel én is hozzájáruljak az ebédhez.

Péntek

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Day - 2 nap után

Többen kértétek, mutassak a képeim alakulásáról fázisfotókat. A Day állását tudom mutatni, ennyit sikerült 2 nap alatt beleöltögetnem. A képet most készítettem, lámpafénynél, nem lett valami jó. De a lényeg látszik...


Tegnap és ma még 1 szálat sem hímeztem. :( Talán azért még ma este egy picit elő tudom venni, nagyon szeretnék vele haladni.
Arról még nem is írtam, hogy ezeket a képeket már régen szerettem volna kihímezni. Először a nagyobb verzióra gondoltam, meg is vannak a minták, de elriasztott, hogy olyan nagy lenne végül. Aztán rátaláltam ezekre a kisebb (small) változatokra, így már mindjárt jobban tetszett. Bár ennek is megvan a hátránya, mert szerintem ezeknek nem olyan szép a kidolgozásuk - hogy is lehetne - mint a nagyobbaké.

Ha minden igaz, sikerült rendelnem végre bobinázó kartonokat, mert megőrülök a készlethez kapott fonalrendezővel. Persze nálunk ilyesmi nem kapható, mint bobinázó karton, az üzletekben úgy néznek rám, mintha a Marsról jöttem volna, vagy kínaiul beszélnék. Bár ez utóbbit talán még meg is értenék... Ha megérkeznek kartonkák, rögtön rátekerem azt a kevéske fonalat, ami a készlethez volt mellékelve. Halkan jegyzem meg, remélem, elegendő lesz, mert egyszer már jártam úgy, hogy egyetlen szálat (a 6 szálból egyetlen egyet) kunyerálnom kellett...

PIF és egyebek...

Örülök, mert újabb jelentkező akadt, aki szeretne tőlem PIF ajándékot kapni. Köszönöm a jelentkezést Krisztinek! :) Egy jelentkezőt még mindig várok!

A mai délelőttömbe még az is belefért, hogy folytassam a Day-t. Ja, nem is írtam, hogy tegnap belekezdtem a hímzésébe! :) Mikor elővettem, hosszasan nézegettem, azt gondoltam, hogy na, szuper, jó vacak hímzővásznat adtak hozzá, küzdhetek vele rendesen! De mikor először beleböktem a tűmet, nem hittem a szememnek. Merthogy nagyon könnyen lehet rá hímezni, mégis szép, tömör lesz. 27-es pamut hímzővászon, de hogy miféle, azt nem tudom. Szóval eddig élvezem a mintát, de már most érzem, hogy néhányszor szidni fogom magam azért, hogy ezt a mintát választottam, a Night-tal együtt. Hú, most jut eszembe, hogy az előző bejegyzésemben rosszul írtam, mert nem kifejezetten Lanarte, hanem Maria van Scharrenburg mintáról van szó (javítottam).

És az ok, amiért szidni fogom magam, hogy 9 olyan jel is van, amely esetében 2 szálat kell összefogni, de ne gondoljátok, hogy 1-1 darabbal sokat lehet hímezni. Ááá! Pár öltés, aztán más színt kell befűzni a tűbe. Na, ez az ami előbb-utóbb fel fog bosszantani. De ahogy a Sunny morninggal megbírkóztam (igaz, ott emlékeim szerint nem voltak kevert színek), talán ezekkel a 100x100 öltéses, de nem telibe hímzett mintákkal is elbírok majd. :))) Ilyenek lesznek, ha elkészülnek (a képek a Lanarte.com-ról valók):

Day és Night small

Megyjegyzés: töröltem a post egy részletét, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Megint eltelt 1 hét...

Be kell valljam, nem sokat haladtam a hímzéssel. Amit sikerült meghímeznem azzal a fránya aranyszállal, ki kellett bontanom, mert rájöttem, hogy csak 1 szállal öltögettem 2 helyett. Még fura is volt, hogy milyen könnyen megy...

A karom még mindig fáj, ezért jóval kevesebbet tudok hímezni, mint szeretnék. Ráadásul napok óta folyamatosan hőemelkedésem is van, alig bírok mozogni. És én hülye ilyen állapotban dolgozom.
Hétvégén sem sokat fogok pihenni, mert mindkét nap délelőtt bemegyek a munkahelyemre, ugyanis ügyeletes leszek. Ma nem tudtuk befejezni a munkát (igaz, befejezni sosem lehet, maximum abbahagyni), rettenet mennyiségű irat ott maradt, holnap rendberakom - ha nem jön közbe más...

Gondoltam, belekezdek Maria van Scharrenburg mintájába, a Day-be, de előbb lemásolom az eredeti mintaívet, mert én mindig színezgetek hímzés közben, és az eredetit nem szeretném tönkretenni. Talán vasárnap délelőtt el tudom kezdeni. Persze mellette folytatnám a Feng Shui sorozatot is, már csak kettő van hátra, és gondolkodhatok azon, mit is kezdjek velük.

Közben itthon is kellene némi házimunkát végezni, egy rakás szennyest kimosni, és kitakarítani a lakást. Szombat délután meg kell főznöm a vasárnapi ebédet is, úgyhogy pihenésről nem is álmodhatok. :( A gyerekekkel való foglalkozásról már nem is beszélek.
De legalább nem fázunk, mert nálunk már van fűtés. :)

Csak úgy...

Meditáció

Más dolog tudni
És megint más vélni,
Más dolog létezni
És megint más élni.

Más dolog itt lenni
És megint más maradni,
Más dolog menni
És megint más haladni.

Más dolog cipelni
És megint más vinni,
Más dolog érteni
És megint más hinni.

Más dolog saccolni
És megint más kimérni,
Más dolog vágyni rá
És megint más elérni.

Más dolog nézni
És megint más látni,
Más dolog elhagyni
És megint más válni.

Más dolog mulatni
És megint más nevetni,
Más dolog elásni
És megint más temetni.

Ugyanaz szeretni!
Ugyanaz szeretni!

/Filimon János /

Ha egyszer beindul...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Katasztrófa...

Megjegyzés: töröltem a post egy részét, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Tegnap picit varrogattam: az Eternity-t kontúroztam, meg a kék szegélyt hímeztem. Aztán jön az arany. Jaj!!!
Erősen gondolkodom, hogy nekiállok végre az egyik Lanarte képecskének, amit készletben vettem. De van egy másik kép is, egy Lanatre tökös minta, ami tetszik. Csak azt nem tudom, hová tenném ki, ha elkészül. Úgyhogy egyelőre ez utóbbiról lemondok.

Épp egy hete...

... írtam ide utoljára, most bepótolom. Nem mondom, hogy a múlt hétvégén túl jól voltam, de sokat pihentem. A karom, a hátam még mindig fáj, most már tényleg el kellene mennem dokihoz. Vagyis inkább vissza kellene mennem...
Ez a hét is nagyon fárasztó volt számomra, 3 napot egyedül húztam le az irodában. :( Ráadásul mindkét gyerkőcömnek szülőije is volt, még jó, hogy nem egy napon. Szembesültünk megint az újabb kiadásokkal, ami a spanyol tagozatos gyerkőcöm esetében nagyobb, mert az év végén Spanyolországba mennek nyelvet gyakorolni, aminek a költsége minimum 100 ezer forint lesz. És ez csak óvatos becslés... Jó lenne, ha kapna ösztöndíjat, de nagy valószínűséggel nem lesz a 2-3 legjobb között...

Az elmúlt 1 hétben itthon sem tétlenkedtem, hímeztem és gyurmáztam is. A hímzés jelenleg nem publikus, de azért egyet mégis mutathatok. A babaköszöntő az, amit múlt héten ígértem, hogy keretezve is megmutatom.

Remélem, örülni fog a mama és családja. :)

A másik, amivel elfoglaltam magam, az a gyurmázás. Annyit olvastam már a süthető gyurmáról, és annyi szépséges kész dolgot láttam, hogy muszáj volt kipróbálnom. Pár hete vettem 2 színt, egy világos zöldet és egy pirosat. Megmutattam a lánykámnak, egyből azt akarta, hogy próbáljuk ki. Nekem sokáig nem volt hozzá kedvem, de aztán a napokban elővettük. Nos, ez a fajta nem nyerte meg a tetszésemet. Nem tudom, mi a gyurma neve, de nem Fimo. Igaz, egy Fimos papír volt a hengerkék mellé tűzve, de tutira nem az. Ez a gyurma - legalábbis a piros színű - nagyon ragadt, alig lehetett belőle valamit kihozni. A végeredmény sütés után sem lett jobb. Még a színét is elvesztette, sokkal fakóbb lett, mint eredetileg.

De ha már így belelkesültem, vettem Fimot is. Igaz, baromi drága volt, mert nem csak 1 színt vettem, hanem 10 különböző szín volt egy csomagban, és kisebb méretűek, mintha külön-külön vettem volna meg. Na mindegy, ráment a szülinapomra kapott pénzem... Viszont amint elkezdtük gyúrni, rögtön tudtam, hogy ez az igazi! Nagyon könnyen lehet formázni, nem ragad, a színe is megmarad sütés után. Íme a végeredmény:

A jobb alsó képen a fehér és a mellette lévő 2 piros rózsa a lányom munkája. Nagyon élvezte a rózsák készítését.
Csináltunk a maradék színekből gombocskákat is, azok is jók lettek, csak valamiképp egységesíteni kellene a méretüket - mármint készítés közben.
Ötletem több is van, mit készítsek még, remélem, türelmem is lesz hozzá. :)

Itt a hétvége!!! :)

Végre! Már nagyon vártam a hétvégét. Igaz, a hét gyorsan elsuhant, de számomra nagyon fárasztó volt. Sok volt a munka, nem is igazán fizikailag, hanem inkább agyilag volt megterhelő. Úgy érzem, mintha évek óta semmit nem pihentem volna.
Pont olyan, mint amikor annyira alacsony volt a vasam, hogy a vérvétel eredménye azt mutatta, jócskán a minimum alatt van. Akkor 3 hónapig vastablettát szedtem, utána is csak a minimum alsó szintjét ütötte... A dokinéni nem volt hajlandó további vasat felírni, csak homeopátiás gyógymódot ajánlott. Igyak pirosszőlő italt, mert az nagyon sok vasat tartalmaz. Na persze, csak a pénztárcám nem tartalmazott elég rávalót. Merthogy 7 dl akkortájt ezer forint körül volt, és napi 2-3 dl-t meg kellett volna inni. Ki lehet számolni, hogy egy három hetes kúra mennyibe került volna... Három üveggel azért megvettem, napi 1 dl-t iszogattam, a dokinéni annyit mondott. Csak mondjuk a 2-3 dl hatásosabb lett volna talán, mivel elég súlyos vashiánnyal küzdöttem.
No, hát most kb. úgy érzem magam, mint akkor. Tegnap miután hazaértem, annyira szédültem, le kellett feküdnöm, mert se állni, se ülni nem tudtam. Aludtam, vagy inkább bóbiskoltam 2 órát, de utána is olyan voltam, mint aki bepiált. Én, aki még alkalmanként is max. 2 ml-nyit iszik...! Ma viszonylag normálisan ébredtem, de déltájban már nagyon küzdöttem az álmossággal. Most meg már alig bírom nyitva tartani a szemeimet. Semmihez nincs kedvem, se olvasni, se bökögetni. Pedig elkezdtem a PIF ajándékot hímezni, egész haladós...

A lányom nyúz, hogy csináljuk meg az emlékkönyve középső lapját, ahová be lehet írni a neveket. Meg csináljunk valamit a kisüthető gyurmából. Ez már tényleg nem megy... Sajnálom...
Ja, és a jobb karom. Április óta fáj. Néha annyira, hogy be kell vennem a pár hónapja felírt gyógyszer maradékából 1-1 szemet, mert már nem bírom. Hiába volt május elején a 2 hét fizikoterápia, akkor picit jobb volt, utána elég hamar olyan lett, mint volt. A dokinénihez persze nem mentem vissza, de azt hiszem, itt az ideje. És ha már megyek, kérem, hogy csináljunk egy vérképet is...

No, jól kipanaszkodtam magam, remélem, a hétvégén helyrejövök. Főleg azért, mert előreláthatólag jövő szerdától pár napig megint egyedül fogok dolgozni.

Most jutott eszembe a keretezés... Elvittem a babaköszöntőt a keretezőhöz - úgy néz ki, most már véglegesen az a nő van ott, aki nyáron olyan "jól" kiszámolta nekem a keretezést. Erre a képre 2600,-Ft körüli összeget mondott, hát inkább nem kértem. Vettem hozzá egy kész keretet 1000,-Ft-ért, és itthon 2 perc alatt beletettük a képet. Szerintem nagyon illik hozzá. Pillanatnyilag nem tudom mutatni, mert még nem töltöttem le a fotómasináról, de rövidesen láthatjátok.

Addig is jók legyetek, és legalább ti hímezzetek sokat! :)

Elkezdődött az iskola...

Egyáltalán nem vártam az őszi iskolakezdést, a gyerekek se nagyon, bár kicsit izgatottak voltak már. A lánykám azért, mert újra találkozhatott a barátnőkkel, kedves osztálytársakkal, a fiam pedig azért, mert új iskolában kezdett. Ő mostantól gimnáziumba jár, spanyol-magyar kéttannyelvű tagozatra, bár eredetileg informatikára szeretett volna bejutni. Kissé távol esik egymástól a két dolog, de így sikerült... Ezért aggódtunk, milyen lesz a spanyolhoz a viszonya, de a nyelv kifejezetten tetszik neki. Nagyon durva a nyelvi előkészítő év, mert heti 20 órában tanulják a nyelvet, biztosan nem lesz könnyű. De ha jól teljesít, akár Spanyolországba is kijuthat, ösztöndíjjal, egyebekkel... A tankönyvek egy vagyonba kerültek, még úgy is, hogy az iskola a nyelvkönyveket a könyvtárból kölcsönzi a tanulóknak. Még jó, hogy a munkahelyem adott beiskolázási támogatást.

Hímzés: holnap elviszem a keretezőhöz a babaköszöntőt és kérek árajánlatot. Kíváncsi vagyok, mennyiért vállalják a keretezést. ;)
Közben picit haladtam a Feng-Shui Eternity-jével is, a kontúrozás van vissza, meg a szokásos kék és arany keret.

Lassacskán Judit PIF ajándékának is nekikezdek, már tudom, mi lesz...

Tényleg! 2 jelentkezőt még szeretettel várok! :)))

Süti nélkül nem élet az élet :)))

Nagyon édesszájúak vagyunk, gondolom, ez már kiderült eddigi bejegyzéseimből. Tegnap ezt a sütit csináltam - elkészíteni viszonylag gyors, mert sütni nem kell, de jó, ha legalább fél napot a hűtőben áll. Nálunk ma délig bírta ki, ebéd után rögtön fel kellett szelni. Nem csalódtam az ízében, isteni finom.

Babapiskótás-csokis süti:

Hozzávalók: 5 tojás, 20 dkg Ráma margarin, 17 dkg porcukor, 17 dkg étcsoki, 3 evőkanál kakaó, 2 evőkanál zselatin (1 kis cs. elég), 2 dl tej, rumos tej, kb. 40 dkg babapiskóta (2 cs.)

Elkészítés: A tojások sárgáját és a cukrot, margarint, a kakaót kikeverjük. A zselatint 2 dl tejben megáztatjuk, és gőz fölött felolvasztjuk benne a csokit. A tojások fehérjét kemény habbá verjük, és ha kihűlt a csokimassza, összedolgozzuk vele, majd belekeverjük az előzőleg kikevert vajas krémet is. A tortaformát (kerek) alufóliával béleljük, majd langyos rumos tejben megáztatott babapiskótával kirakjuk az alját. Félig elég áztatni őket. Rákenjük a krémet, és ismét beborítjuk az áztatott babapiskótával. Fél napig hűtőbe tesszük. Tejszínhabbal díszítjük.
A hűtőből kivéve lecsatoljuk az oldalát a formának, és lehúzzuk a fóliát. Nagyon finom, és nem bonyolult elkészíteni.

Megjegyzés: én nem tettem alufóliát a tortaformába, így is jó lett.

Tejszínhabom meg csak picike volt itthon, ezért elmaradt a díszítés, de anélkül is ehető ám!

Babaköszöntő - kontúrral...

... Ezzel is elkészültem... A kontúrozás már gyerekjáték volt,
azért is szeretem, mert rengeteget változtat az összképen...
A kacsás lufi pocijából kibontottam a szivecskét,
hogy oda tudjam hímezni a születés pontos idejét...

Most a Feng-Shui sorozatom 4. részét kezdtem hímezni - az Eternity-t,
azaz az örökkévalóságot.

Közben gondolkodom a PIF ajándékon Juditnak.
Kezd körvonalazódni, mit alkossak, de még nem az igazi.

Babaköszöntő - Kontúr nélkül...

... Mint ígértem, mutatom, meddig jutottam. Már csak a kontúrozás és a feliratok hiányoznak róla.

A keret kicsit megnyomta a kék szív lufit...

Babaköszöntő

Haladok vele, bár nem olyan ütemben, ahogy én szeretném. Tegnap nem voltam valami jól, ma is fáj a fejem kicsit. Nincs mindig kedvem hímezni, pedig ez a szösszenet elég kis lélegzetvételűnek tűnik ahhoz, hogy hamar elkészüljön. Ha eljutok addig, hogy már csak kontúrozni kell, megmutatom, milyen. Már nem is kell sokat várni rá... :)

Gyorsan eltelt...

... a 3 nap, amit az utónyaralásra szántunk. A kehidakustányi élményfürdőben voltunk, nagyon jól szórakoztunk. Szombaton mentünk, akkor úgy terveztük, hogy nem megyünk fürdeni, csak másnap. Aztán meggondoltuk magunkat, és egészen későn jöttünk ki a fürdőből. Másnap jóval korábban indultunk az apartmanból - előtte azonban megnéztük a vízilabda válogatott csodás olimpiai szereplését.
A fürdőben szinte az összes medencét kipróbáltuk, nagyon jó volt mindegyik. Rengeteget csúsztunk a 94 m-es csúszdáról, a gyerekek ezt élvezték a legjobban, na meg a sodrómedencét. Onnan alig lehetett kiimádkozni őket. Vasárnap még a hullámfürdő is üzemelt. Szombaton ezt a szolgáltatást nagyon hiányoltuk, lehet, hogy akkor is volt, csak nem vettük észre. Vasárnap is csak óránként 15 percig üzemelt. De nagyon szuper volt. Igaz, egyesek nem néztek se istent, se embert, nyomultak mint az állat (bocs), majd' belefojtották a másikat a vízbe. Viszont ők legalább jól szórakoztak addig, míg más próbált életben maradni...

Apropó! Olimpia... Szegény olimpikonjainkat annyit bántják, ahelyett, hogy büszkék lennének a teljesítményükre. Aki többre képes, mint a száját járatni, rajta, próbálja meg! Megnézném, mit tud!
Én büszke vagyok mindenkire, aki kijutott oda, mert már ahhoz is óriási teljesítményt kellett nyújtani.

Újabb süti :)

Ma habos-almás pitét sütöttem. Az eredeti "mami-féle" receptemet kissé megvariáltam, mivel nagyon szeretem a habos dolgokat. Holnap vendégeket várok, remélem, nekik is ízleni fog. :) A fiam mindenesetre odavan érte... :)))

Így készült:

40 dkg lisztet, 15 dkg zsírt, 1 cs. sütőport, 14 dkg cukrot, 3 tojássárgáját összedolgoztam annyi tejföllel, hogy nyújtható tésztát kapjak. A tésztát 1/3 - 2/3 részre osztottam. A nagyobb gombócot tepsibe nyújtottam (én mindig alufóliával bélelem), zsemlemorzsával megszórtam, majd egyenletesen elosztottam rajta a következő tölteléket:
kb. 80 dkg alma reszelve, fahéj (most mézessütemény fűszerkeveréket szórtam bele), kb. 6 ek. cukor. A levét kinyomkodva kell a tésztára tenni.
Ezután kb. 10 dkg cukorral felvertem a tojások habját (még tettem hozzá 2 tojás fehérjét, hogy több legyen), az almatöltelék tetejére kentem, és a maradék 1/3 rész tésztából rudacskákat sodortam, ezzel rácsoztam be a tetejét. Gáz sütőben 1-es és 2-es fokozat között kb. 30 percig sütöttem.

Ha nem variálom a sütit, akkor a tésztát 2 egyforma részre osztom. Tészta-töltelék-tészta - a tetejét villával megszurkálom, tojásfehérjével megkenem, és sütés után porcukrozom. Csak most vékonyabb tésztát akartam sütni.

Angyalszárny

Ezt a nevet adtam a fotóknak. Lánykám mutatta tegnap este, milyen szép formájú felhőt lát, muszáj volt megörökítenem.

Egy kis szabadság...

... Újra... Merthogy a nyáron voltam már 3 hetet szabadságon, de mivel ez tervezett szabadság, hát kiveszem. Az iskolakezdés miatt terveztem mostanra. Kicsit furcsán jött ki, mert úgy volt, hogy legalább 1 hetet együtt dolgozunk a kolléganőmmel. De mivel 1 nappal később ment szabira, mint tervezte, tovább is tartott. Aztán ha már így alakult, akkor a huszadika előtti napot is kivette. Közben sajnos haláleset is történt a családjában, így csak jövő hétfőn kezd dolgozni. Így július eleje óta 1x találkoztunk csak.

Most nagy munkában vagyok itthon, sütök-főzök, mosok, mert 3 napra egy utónyaralást szerveztem. Muszáj volt, mert tavaly év végén kaptam üdülési csekkeket, el kell költeni, nincs mese. A kehidakustányi élményfürdőt néztem ki. Két éjszakára szállást is foglaltunk a faluban, remélem, jól fogjuk érezni magunkat.

Készülök egy kis sütivel is, kuglófot sütünk a lányommal. Lesz kürtős kalács is, a tésztája csodásan megkelt, megyek sütni. Ha jól sikerül, hozok fotót, ha nem akkor csak képzeljétek el, milyen lehetett! :DDD

Már el is készült, megmutatom, milyen lett:

Hogy a hímzésről is ejtsek néhány szót: tegnap újra belekezdtem. Rico vászonra, 2 szállal. Sokkal jobban tetszik így, haladósabb is. A másik anyagon hihetetlen szenvedős volt ugyanekkora részt kihímezni.

Babaköszöntő - újra...?

Hát, nem tudom. Lehet, hogy mégsem fejezem be erre az anyagra a hímzést (Hubert vászon). Kisebb dolgokhoz nagyon-nagyon jó, pl. tűpárnának, ollóőr apróka mintájának, de a mostani munkámhoz nem jó. :( Arra is gondoltam, hogy a tűm nem megfelelő méretű, de másmilyet nem tudok venni.

Lehet, hogy előveszem a picike maradék Rico vásznamat, és elkezdem újra. Ilyet még úgysem csináltam... Érdekes, mert az ollóőrömet pont ilyen anyagra hímeztem, azzal nem volt semmi gondom. Mondjuk kevés xszem volt benne, inkább a hosszabb öltések domináltak. Azt pl. nagyon szerettem csinálni.

Babaköszöntő

Tegnap elkezdtem a babaköszöntőt. Hubert vászonra készül, de eléggé szenvedek vele. Nem tetszenek az x-ek. Talán jobb lett volna aidára, vagy másféle hímzővászonra tenni, de nem kezdem újra. Bízom abban, ha kész lesz, az összhatás mindenért kárpótol majd.

Hetekkel ezelőtt egyetlen bimbót vettem észre a hibiszkuszomon. Nagyon megörültem neki, mert már évek óta nem virágzott. Ezen a nyáron kis időre kitettem az erkélyre, de mikor egy nagyobb szél felborította, behoztam. Nem sokkal ezután vettem észre a bimbócskát. Ma végre teljesen kinyílott, persze rögtön le kellett fotóznom... :)

Feng-Shui - Happiness

Boldogság... Örülök, hogy végre ez a része is elkészült a sorozatnak. :) Még van három...

De nem a következőt részét kezdem el hímezni, hanem egy babaköszöntőt. Ugyanis tegnap megszületetett egyik kolléganőm kisfia, és annyira belelkesültem, hogy muszáj neki hímeznem. Mivel holnap ünnepnap lesz, előbb eljöhettünk a munkahelyről. Kolléganőimmel elmentem babanézőbe a kórházba. Csodás az a kisfiú! Szép nagy súllyal született, és még haja is van! Anyukája szerint első útjuk a fodrászhoz fog vezetni... :DDD
Nos, ez a kolléganőm múltkor látta az unokatesóm lányának hímzett babaköszöntőt, és azt mondta, ilyet ő is elfogadna. Hát kap egyet! :) Jó, nem olyat, mert azon egy kisfiú van nyuszival, ezen meg lufik lesznek a baba adataival. Már bele is böktem a tűmet délután. Jó sűrű vászonra hímzem, olyanra, mint amit Kata küldött nekem. Katáéból még nem nyirbáltam, mert még tart az, amit Andinál vettem Komáromban. De előbb utóbb az is sorra kerül, mert ebből már kevés van.

Ui: Az előbb felhívott anyósom, hogy megkésve, de szeretne felköszönteni szülinapom alkalmából, ami 12-én volt... Kár, hogy 16-án születtem... :( Na, nem baj, a szándék a lényeg. Biztos ismeritek a viccet az optimista kislányról... A feeling hasonló...

PIF

Tündérke blogján jelentkeztem az általa meghirdetett PIF-re (Pay It Forward). Már elég régen gondolkodom a dolgon, és most rászántam magam.

A játék lényege:
Az első három ember, aki jelentkezik itt, és ő is kiteszi ezt a felhívást a saját blogján: küldök neki saját készítésű ajándékot. Nem tudom, milyen ajándékot fog kapni, és ne várja, hogy holnap, vagy a jövő héten megérkezik, de az elkövetkezendő évben biztosan érkezik egy kis csomag tőlem. Az egyedüli dolog, amit kérek érte: te is tedd meg az ígéretet a blogodon (vagy a való életben, ha nincs blogod), add tovább a jótettet.

Aki szeretne részt venni ebben a PIF-ben, hagyjon itt üzenetet!

Szeretettel várom a bátor, vállalkozó szellemű jelentkezőket! :)

Napraforgó csokrom

"36 éves lettem én"...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Újabb karkötő :)

Katának készített karkötő láttán lányom megkért, hogy neki is készítsek egyet. Két este alatt meghímeztem, gyöngyöztem. És ami Katáén nem sikerült a legjobban (Kata, nyugodtan lecserélheted!), az a kötője volt. Kapcsot akartam rá tetetni, de nem sikerült. Most azonban más üzletbe mentem, és vállalták, hogy ráteszik. Tetszik a végeredmény, azt hiszem, ezt a karkötőt továbbgondolom...

A kagylós fotó a lányom ötlete volt. Ezt a kagylót a Balaton körüli kerékpár-túráról hozta a férjem és a fiam, Keszthelyen találták. Óriási darab!

Készülget ám a Feng Shui sorozatom 3. darabja is, az arany hímzés (pfuj) és a "görög minta" hiányzik már csak róla.

Egy kis gasztronómia

Tegnap finomat sütöttem. A receptet még Zsebitől kaptam (nlc, xszemes.hu), nagyon gyorsan elkészíthető. Ime, ilyen lett:

Sajtos hús:

Hozzávalók: 1 kg filézett csirkemell, kb. fél liter tej, fűszerek, Vegeta, fokhagyma, sajt, vaj, tojás, liszt.

A húst felszeleteljük, kiklopfoljuk, és a fűszeres tejbe tesszük, ha lehet, 1 nappal a készítés előtt. A tepsit kivajazzuk, megszórjuk reszelt sajttal. A húst lisztben és tojásban megforgatjuk, és a tepsibe lerakjuk. A tetejét megszórjuk reszelt sajttal, és utána annyi tejet öntünk rá, hogy ellepje, majd sütőben megsütjük.

Jó étvágyat!

Ilyen nincs!!!

Most értem haza, de ki kell írnom magamból...

Aug. 7-i bejegyzésemben Morgolódom... címmel írtam erről a dologról (is). Röviden:
Két hete elvittem a nyaralási képeket kidolgozásra egy szaküzletbe. Megbeszéltük, hogy mivel akciós, 1500,-Ft/50db + a transzfer költség (cd), a további képek pedig 22,-Ft/db áron lesznek. 1 hét múlva mentem értük, erre kiderült, hogy valamit elrontottak a pendriveról való másolásnál, mert semmi nem volt a cd-n! Mondta a hölgy, hogy vigyem újra a képeket, megcsinálják. Másnap vittem, nem ő volt ott, hanem egy pasi. Ő azt mondta, hogy 1 hét múlva kész lesz, úgy akciós. Jó, egy hét ide vagy oda, már mindegy.
Ma újra mentem, kérdezte a nő, hogy mennyi kép volt? Mondom: 235 db. Ok... 7300 valamennyi lesz! Kérdem: Mennyi? Nem ezt beszéltük meg! Amikor először vittem a képeket, azt mondta, hogy 5800,-Ft körül lesz!

Ja, mikor hoztam be másodszor a képeket? Mert akkor már nem volt az az akció, csak egy másik, ebben 29,-Ft/db az ár. Na ne! Már megint át akarnak verni!!! Nem volt elég a keretezőnél?

Végül megállapodtunk, hogy 5800,-Ft-ért elhozom a képeket. :) Nem hagytam magam! Jó tanulság volt ez az eset is, mert legközelebb bármit csináltatok, bármilyen szolgáltatást kérek, le fogom íratni, mennyibe fog kerülni..., vagyis árajánlatot kérek. Lehet, hogy bunkóság, de már elegem van ebből!

Most magamnak is mondom, csak POZITÍVAN!!!

A képek egyébként gyönyörűségesek lettek!!! :)))

Elgondolkodtató...

Két magzat beszélget:

— Te hiszel a születés utáni életben?
— Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
— Butaság! Semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
— Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni és majd a szánkkal eszünk.
— Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni… ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
— De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg kicsit másképp, mint amihez itt hozzászoktunk.
— De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
— Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát és ő majd gondoskodik rólunk.
— A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
— Hát mindenütt körülöttünk! Benne, és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
— Ezt nem hiszem! Én soha, semmilyen mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
— No de néha, mikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

Lányom nélkül...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Morgolódom...

Fáradt vagyok, nyűgös vagyok. :(
Nem elég, hogy éjszaka iszonyat meleg van a lakásban, kereszthuzatot kell csinálni, hogy valamicskét járjon a levegő, az ember lánya még rendesen aludni sem tud! Hiába lakunk 5. emeleten, a ház előtt olyan hangosan beszélnek kb. este 10-től jobb esetben éjfél körülig, hogy lehetetlen pihenni tőlük. Rosszabb esetben éjfél körül elmennek, hajnalban ott folytatják, ahol abbahagyták. Kínlódnak a kocsijaikkal, csapkodják az ajtókat, hangosan hallgatják a zenét. Napok óta szenvedek, képtelen vagyok kipihenni magam. Éjszaka már kijöttem a nappaliba aludni, itt nem annyira vészes a dolog. De mivel elég nagy az alvásigényem, előbb-utóbb kibillenek az egyensúlyi helyzetemből.
A munkahelyemen is egyedül vagyok, igaz, most lazább a tempó, mint egyébként, de ez csak néhány hét.

Ja, és a másik bosszantó tényező... A fotóink... Csak nekem lehet ilyen "szerencsém". Egy hete elvittem a fotóink egy részét digitálisan kidolgoztatni. A nő átmásolta cd-re a gépükön, majd azt mondta, 1 hét múlva mehetek érte. Ok, tegnap megjelentünk a képekért, erre elővesz egy vékonyka borítékot. Gondoltam, az nem lehet a miénk, hiszen kb. 240 képet kértem. De a miénk volt, csakhogy állítólag üres volt a cd, így persze nem lehetett képeket készíteni. :( A nő tiszta ideges volt, mert nem tudta, hogy megvannak-e még azok a képek, vagy már töröltem is őket a pendrive-ról. Naná, hogy megvannak a nyaralási képek!!! Egyébként is, azok csak válogatott képek voltak, mert kb. 600-at készítettünk. Nagy kő esett le a szívéről, amikor mondtuk neki. Ma újra elvittem a fotókat, de megnézettem a pasival, hogy tényleg rajta vannak-e a cd-n. Ebből már nem lehet baj...

Xszemesek :)

Újabb dolgokkal készültem el.
A feng shui sorozatom második darabját is sikerült befejeznem tegnap. Az arany keretet nem szeretem hímezni, de azt hiszem, erről már írtam az első darab kapcsán. A két kép nagyon hasonlít egymásra, a virágok teljesen azonos színnel vannak hímezve, de a fotózáshoz mások voltak a fényviszonyok. Ilyen lett a "Love" (a "Friendship"-et egyik előző bejegyzésemben láthatjátok):

Ezután hirtelen ötlettől vezérelve hímeztem magamnak egy ollóőrt. Az összeállítása sokkal tovább tartott, mint maga a hímzés.

Álmomban...

... a tengerparton jártam. Mióta hazajöttünk onnan, nem először álmodtam a tengerről, hanem szinte minden éjszaka. :) Úgy látszik, mély nyomot hagyott bennem a látványa, az illatok, tapasztalatok, összességében minden. Nem hittem, hogy ez lesz, de egyre jobban vágyódom vissza, úgy érzem, mintha mindig is egy lettem volna a tengerrel. Naponta ezerszer eszembe jutnak az élmények, a csodásan tiszta víz, nem tudok betelni a fotóink nézegetésével. Ezek adnak erőt a mindennapi munkához, teljesen feltöltődtem energiával általuk.
Remélem, jövőre is meglesz a lehetősége annak, hogy lássam a csodát! :)))