2010. január 26., kedd

Vörös és fekete


No, nem a regényről szeretnék írni, hanem két új alkotásomról. Ismét gyöngyöztem... Ilyen színekből még nem volt nyakláncom, és megint megfűztem ezt a medált, hozzá pedig csak egy egyszerű láncot készítettem. A másik nyakláncot meg még egy ovis is meg tudja fűzni, épp az egyszerűsége tetszik. Nagyon klassz kiegészítőkké válnak. :)
A gyöngyözésbe annyira belemelegedtem, hogy elfelejtettem elmenni a szülői értekezletre, de már késő bánat.

2010. január 23., szombat

Feketeerdei meggytorta


Meghoztam a tortáról a képeket! :) Ha véletlenül erre tévedne Nyuli, akkor szeretném neki nagyon-nagyon megköszönni a receptet!!! Órási sikere volt a tortának, és az íze... Hmmm, valami fantasztikus! Soha nem sütöttem még ilyen tortát, első próbálkozásra ilyen lett:



A lányom által rendezett buli nagyon jól sikerült, szuperül érezték magukat a lányok! :)

2010. január 22., péntek

Csókolom, répatorta van???


Igen, van! :)
Valamiféle hirtelen ötlettől vezérelve RÉPATORTÁT akartam sütni. Nem tudom, mi vett rá erre, hiszen holnap lesz a lányom szülinapja, és erre feketeerdő tortát akartam sütni, ráadásul répatortát még az életben nem sütöttem, még csak nem is ettem! :D

Nyuli blogjában már elég régen olvastam egy jónak tűnő feketeerdő torta receptet, akkor el is mentettem. Szóval már sült a tésztája a sütőben, amikor jött a répatorta ötlet. Na jó, előtte még összedobtam egy linzertésztát...
Gyorsan kerestem egy receptet a neten, mert hát milyen jó, hogy ez mindig "kéznél van"! Egy szuper egyszerűt találtam, ez egy almás répatorta. A receptjét itt olvashatjátok. Én kuglóf-formában sütöttem meg.

Holnap mutatok képet a feketeerdő tortáról is, szerintem nagyon jó lett! :))) Ha a lányomnak tetszik, akkor az már nem lehet rossz. Hogy milyen az íze? Fogalmam sincs, majd a meghívott lánycsapat fogja megkóstolni. ;)

2010. január 17., vasárnap

Cseverke giveaway játéka


Ha van kedvetek, játsszatok! :) Részletek itt!

2010. január 12., kedd

Ajándék Katától


Tegnap nálunk járt a postás és egy csomagot hozott. Már vártam, hiszen Kata írta, hogy pénteken feladta elsőbbséggel. Kivételesen gyors volt a posta. :)

Nézzétek mit kaptam! A blogján mutatta a munkáit, és rögtön a szívembe lopta magát a napraforgós szalvétakép. Hiába no, a gyengéim a napraforgók... :D



A kép mellé kaptam még egy napraforgós mintával díszített ékszerdobozkát, benne két fonalat és egy gyöngy fülbevalót (melyet a lányom már el is kunyizott), valamint egy naptárat.

Köszönöm az ajándékokat, Kata! :)))

2010. január 8., péntek

Keretezve! :)))


A másik blogomon írtam, hogy a lottón lett egy hármas találatom, 14 ezer forintot fizetett. Rögtön arra gondoltam, hogy ezt az összeget bizony néhány munkám keretezésére szánom! Konkrétan kettőre lett elég. :D
Elvittem a keretezőhöz a napraforgós képet, és a magyar címert. A napraforgós kép azért volt drága, mert egészen nagy lett végső formájában, a címer pedig ovális keretbe került, ami ugye szintén a drágább kategória. Az elkészült képek viszont nagyon tetszenek! :)

Napraforgós csokor

A képnek hasonló kerete van, mint a 4 fűszernövényes képemnek. Dupla paszpartuval készült, mindkettő zöld. Mivel a fűszernövényes képeim már jó néhány éve készültek, a blogomon még nem láthattátok, megmutatom őket is. A 2. mai fotózás, nem is jó, mert nincs elég fény.


Magyar címer

A vakuval készült képek szerintem közelebb állnak a valósághoz!


Kép hozzáadása

2010. január 6., szerda

Tégy jót! :)


Egy mai történés megint elgondolkodtatott, méghozzá arról, hogy olyan könnyű jót tenni másokkal, és még csak nem is mindig kerül pénzbe! Csak egy aprócska odafigyelés, néhány jó szó...

Történt ugyanis, hogy 9 körül megcsörrent a mobilom, a lányom hívott. Hittem én, egészen addig, míg fel nem vettem a telefont. Csak annyit mondtam: Mondjad! - de ekkor egy férfihang szólt bele. Akkor hirtelen azt sem tudtam mit gondoljak, de a férfi megnyugtatott, hogy a hóban az iskola mellett találta meg a telefont. Kérdezte, mikor tudja visszaadni, mert most dolgozik, és csak este ér rá. Mondtam, hogy akkor jó lesz. Megmondtam a nevünket, címünket, megtudtam, hogy szinte szomszédok vagyunk. És nincs 1 órája, hogy itt járt, hozta a telefont!
Délelőtt még felhívtam a férjemet, hogy vegyen 1 üveg italt, amit odaadhatunk neki. Éppen vásárolni volt, így megvette. De a férfi nem fogadta el, pedig a liftig vittem utána, és kértem, fogadja el... :( A telcsi karácsonyi ajándék volt, egészen új. Mindenképpen hálásak vagyunk ennek a fiatalembernek, hogy visszakaptuk.
Ilyen sem történik mindennap! :)

Szerintem egy régi jótettemet kaptam vissza, mert hiszek abban, hogy ha jót teszek, azt vissza is kapom, bár nem tudom, kitől és mikor, de úgy hiszem, így van. (Csak azt ne gondoljátok, hogy az ajándékokat is ezért kaptátok karácsonyra!!! :))) )
Tizenvalahány éve egy pénztárcát találtam, benne 6 ezer forint volt és igazolványok, jogosítvány. Akkoriban gyesen voltam az első gyerekemmel, és a havi gyesem nem sokkal volt több!
Mivel a cím egyértelmű volt, elvittem a gazdájának. Nagyon örültek, nem is hitték, hogy hiánytalanul meglesz a pénz. De nem is a pénz izgatta őket, hanem az igazolványok, mert azokat nehezebb volt akkoriban pótolni. Akkor kaptam ezer forintot a pénzből, meg egy óriási doboz belga desszertet köszönetként. Nekem sem ez volt a fontos, hanem hogy valakinek örömet tudtam szerezni a tettemmel.
És most visszakaptam! El sem hiszem! :)

Mindennapjaim is kezdenek visszaállni az 1 évvel ezelőtti kerékvágásba, már a munkám miatt sem vagyok annyira elkeseredve, igaz, ehhez ennyi idő kellett.
Mostanában egészen jó dolgok történnek velem, megint csak azt mondom, kárpótlásul a sok rosszért, ami az 1 év alatt ért.

Tegyetek jót, meglátjátok egyszer visszakapjátok! :)))

2010. január 2., szombat

Első munkám...


... az új évben.
Ma délután befejeztem a Marjolein B. képemet, amin már napok óta ügyködtem (persze mosás és vasalás nélkül mutatom).
Szerintem nagyon gyorsan elkészült, biztosan köszönhető annak, hogy nagyon nagy kedvvel hímeztem. Tetszik a minta, és a színei is annyira szépek. Nem tudom, mi lesz a sorsa, de azt igen, hogy keretbe fog kerülni.
Fotóztam is, bár a színek természetes fény hiányában nem az igaziak. Talán a vakus kép közelíti meg jobban a valóságot.