Csodás ősz!

Ma is éppen olyan szép idő volt, mint tegnap, amikor kirándulni mentünk. Elmentünk Balatonalmádiba, leültünk a parton és néztük a kacsákat, hattyúkat, halacskákat. Gyönyörűen sütött a nap, csak úgy szikrázott a víz! Megnyugtató látvány volt.

Mivel a szabadságomat töltöm, azt csinálok, amit szeretnék. Hímzek, filmet nézek, főzőcskézek is, de ez utóbbit muszájból csak... Ééés játszom a számítógépen... Érdekes módon évek óta nem szórakoztam ilyen jól. Nehéz időszakokban előveszek néhány logikai játékot, és azzal küzdök. Legalább annyira leköti a figyelmemet, mint a hímzés.

Hímeztem is, de azt nem mutathatom... :)

Kipécéztek...!

Négyen - Pjutko, Polly, Claudius és Lilang - is hagytak üzenetet a blogomban, akik kíváncsiak rám...

A szabályok:
1. linkeld be a blogodba azt, aki kipécézett
2. ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi
3. pécézz ki 7 embert, nevezd meg őket és linkeld be a blogodba
4. egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban, hogy ki lettek pécézve.


1./ Évek óta kedvenc hobbim a keresztszemezés, ezt azonban mindenki tudja rólam, aki olvassa a blogomat. De azt hányan tudják, hogy előtte nagyon sokáig kelimeket hímeztem? Nagyon szerettem, illetve szeretem a kelimhímzést, sok szép dolgot lehet alkotni ezzel a keleti technikával.

2./ Nem szeretek főzni! De ha nem tenném, éhen halna a család! :DDD Sütit sütni viszont szeretek, főleg, ha a lánykám is besegít.

3./ Értékelem, ha az elvégzendő feladathoz az a hozzáállás, hogy hogyan lehetne megoldani, nem pedig az, hogy hogyan nem...

4./ Volt egy nagyon jó barátnőm... Furcsa, hogy mennyire megértettük egymást a köztünk lévő hatalmas korkülönbség ellenére. Mozgássérült volt, és én 8 évig segíthettem neki könnyebbé tenni az életét. Egyszer sikerült időben érkeznem ahhoz, hogy a gyors orvosi kezelés megmentse, de aztán pár hónappal később végleg elment. 74 éves volt. A mai napig hiányzik, és sokat gondolok rá... :(

5./ Szeretnék tökéletesen beszélni angolul. Erre kevés esélyt látok azonban, mert ahhoz elő kellene vennem a nyelvkönyveimet és gyakorolni. De a napi munka után már nincs hozzá kedvem. Ez amolyan ördögi kör.

6./ Imádom a családomat! A gyerekeim kezdenek felnőni, komolyodni. Érdekes látni ezt a folyamatot. Ilyenkor eszembe jut fiatalabbkori önmagam.

7./ Számomra a pénz nem minden. Legyen egészségünk, éljünk becsületesen, szeretetben, a lehetőségekhez képest normális körülmények között. Legyen olyan a munkám, amit örömmel végzek, és érezzem azt hogy szükség van rám. És akkor boldog vagyok! :)

És akikre kíváncsi vagyok:

Norvég halász, Iluj-Jutka, Valika, Tündérke, Judit, Tűzlili és Györgyi

Day és PIF

Tegnap egy kicsit jobb kedvem lett, miután hazaértem. Igaz, előbb hazaengedtek bennünket, bár csak azt, akinek a munkája ezt megengedte. Persze mi még maradtunk vagy másfél órát.

Este már elővettem a hímzést is, nevezetesen a Day-t. Nem sokat haladtam vele, mert filmet néztem közben. Amúgy ritkán tv-zek, de a szerda esti Doctor House-t és a Született feleségeket nem hagyom ki. Igaz, ezeket is csak rövid ideje nézem.

Hogy a PIF ajándékomra váró Juditot és Kryxet megnyugtassam, egészen jól állok a nekik szánt meglepivel. Igyekszem a szabadságom alatt befejezni mindent. :)))

A fene se érti...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Tralala - kész

Még a múlt héten elkészült, de aztán nem tudtam fotózni, most pótoltam. Kimentem a teraszra, és ott fotóztam, amikor még nem volt teljesen sötét. Nem a legjobb a színe, főleg az előzőleg mutatott képpel összehasonlítva. Viszont ez jóval közelebb áll az eredeti színhez, mint az. Ti is tudjátok, az "igazság" valahol a kettő között van. Az elkövetkezendő pihenőnapok során szeretném összeállítani, úgy is lefotózom, hátha sikerül megfogni az igazi színeket.

Egyebet nem hímeztem, azt sem tudom, mi lesz a következő. Persze a Day-t is folytatni kellene... De igazából már kedvem sincs a hímzéshez...

Nem vesztem el...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Tralala-tralala... :)

A nagy sirámaim közepette elfelejtettem megmutatni a kész képecskémet! :)
Merthogy tegnap este kijavítottam ám! :) Íme, ilyen lett Anchor multicolorral hímezve:

Öröm ért! :)

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Tele t... tudatom!

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Jelentem: túléltem!

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Vasárnap...

Délután anyukáméknál voltam. Kb. két hete voltam náluk utoljára, már annyira vágytam egy jó ki beszélgetésre. Lánykámat egy utcányira kitettük a barátnőjénél, mert szülinapi buliba volt hozzá hivatalos. A fiam itthon maradt tanulni, de hogy ténylegesen azzal töltötte-e az idejét, nem tudom...

Hímezgettem, de nem sokat haladtam. Fotózni sem tudok, lemerültek az akksik. Ráadásul sajnos anyukáméknál vettem észre, hogy a kész munka alsó sorában elrontottam a mintát, így bontani fogom. De ígérem, amint kijavítom a hibát, azonnal megmutatom.

Holnaptól 1 hétig furcsa helyzetbe kerülök, ami a munkámat illeti. Remélem, megállom a helyem, és bebizonyíthatom, hogy értékes munkaerő vagyok.

Gondoljatok rám!!!

Tralala - elkezdtem! :)

Elkezdtem, de úgy tűnik, hogy Katával szemben nekem nem 1 estés, inkább 3 estés lesz egy képecske. És nem is tetszik igazán. Anchor fonallal hímzem, de nem olyan színnel, mint az eredeti. Így hát a hatása is más lesz. Ráadásul úgy látom, hogy ezen a fonalon belül a színváltás nagyon rövid közönként következik, ezért nincsenek szép színátmenetek. No mindegy, úgyis magamnak hímzem... Jobban zavarna, ha ajándéknak kezdtem volna el.
Csak akkor mutatom, ha legalább egyik képecske elkészül, addig türelem! :)

Tralala - még csak terv szintjén

Kryx kérdésére itt a válasz: ez lenne az a minta, amit az Anchor multicolour színnel szeretnék kihímezni.
Láttam már Kata blogjában is pont ezt a mintát, olyan kis aranyoska. Pedig nem nagyon szeretem az ilyesmi mintákat, de ebből lesz a tűtartóm, az már biztos.

Eljött az idő...

Megjegyzés: töröltem a postot a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

A Day állása...

Tényleg áll szegény, jó pár napja nem böktem bele a tűmet. Talán szerdán vagy csütörtökön hímeztem, akkor egészen sokat. Bocsi, hogy ilyen meggyötört állapotban van, de a hímzőrámát napokig nem vettem le róla. Amíg nincs kész, nem vasalom, mert akkor nem lehet kimosni belőle a jelölő filcet.

Ma délben sétáltam a városban és egy helyen véletlenül találtam Anchor multicolour fonalat. Vettem kétfélét, és már tudom is mihez használom fel. Egy Tralala mintát választottam, egy ideje itt figyel a kihímzendő mintáim között. :) Arra gondoltam, hogy tűtartó lesz belőle, úgyis rég szeretnék egyet.

Mai program - Röplabdameccs

Szerencsére nem nekem kellett játszanom, de lehet, hogy még én is megálltam volna a helyem a mai minikupán.

Lányom tavasszal bejelentette, hogy ő bizony röplabdaedzésre fog járni. Hogy minő esemény vezette ezen elhatározásra, nem tudom. Mindegy, egy kis sport senkinek sem árthat... Így hát tavasz óta heti két alkalommal ismerkedik a röplabdázás fortélyaival. Annyira tetszik neki, hogy még nyáron is járt edzésre, csak indokolt esetben hagyott ki egyet-egyet (pl. a nyaralás alatt). Most, hogy újra iskola van, a suli tornatermében folyik az edzés. Kb. egy hete közölte, hogy ma versenyük lesz. Juj, de jó, szeretek ilyesmire menni! :) Anno, amikor fiam focizott, minden meccsüket végigizgultam, drukkoltam nekik. Ezek után természetes volt, hogy a lánykám meccsét is megnézem. Azzal viszont elsőre nem számoltam, hogy - szó szerint - reggeltől estig ott leszünk az egyik iskola tornatermében. Volt is minden bajom a nap folyamán...

Reggel korán keltünk, hogy biztosan odaérjünk a helyszínre, majd legyen idő a bemelegítésre is. A játék két pályán folyt párhuzamosan, ők rögtön első körben játszottak is egy meccset. Összesen 5 meccsük volt a nap folyamán, egymás után hármat el is veszítettek. (persze jókora időközökkel játszottak.) Tudni kell azonban, hogy a csapat még most formálódik, most kezd összeszokni. Lányom pl. most először vett részt ilyen meccsen.

Aztán jött egy fordulópont, amelyben szerintem nekem is nagy szerepem volt. A lányomnak mondtam, hogy próbálja meg az alkaros nyitást, mert a felső nyitás egyáltalán nem ment neki. Azt mondta, azt nem szereti. De a következő meccsen meglepődtem, mert kipróbálta, és sikerült! Ezután már az edző is azzal bíztatta, hogy így csinálja. A meccset megnyerték... :) Lánykám csodásan játszott, a nyitásaival hozott is jó pár pontot. Annyira jó volt látni a meccs után a boldogságát. Aztán a következő, utolsó meccset megint elvesztették, állítólag ebben is jelentős szerepem volt, mert túl hangosan drukkoltam nekik, és a lányomat zavartam ezzel. Végül 12 csapat közül a 11. helyezést szerezték meg, és ennek is nagyon örültek. Olyan messziről érkezett csapatok is voltak, mint Baja vagy Mélykút. Gratulálok minden résztvevőnek!

Sajnos, egész nap fájt a fejem, méghozzá migrénes fejfájásom volt. Az eredményhirdetésig volt egy szabad óránk, elmentünk bevásárolni, és még haza is jöttünk. Annyira rosszul lettem, hogy .... izé, nem részletezem. De aztán bekaptam egy fájdalomcsillapítót, úgy kibírtam az eredményhirdetés végéig. 6 után értünk haza, picit pihentem, olvastam, most már sokkal jobban vagyok.

Vittem ám hímzést is, de nem sokat haladtam vele. Persze nem a Day-t, mert az túl bonyolult ilyen alkalomra. De hogy mit, az maradjon az én titkom... :DDD

A munkahelyi dolgaimról nem írok, nem akarok senkit untatni. De annyit azért mégis, hogy csütörtökön már sírdogáltam is itthon, érzem, hogy változások következnek. Erről meg már írtam az előzőekben...

"Nem vagytok jó szülők!"

A fenti mondat a fiam szájából hangzott el az imént, és bizony szíven ütött.
Most azért morog, mert tegnap hármast kapott spanyolból, és a számítógépe kikerült a szobájából. Lehet, hogy drasztikus megoldás, de előre be lett ígérve neki, ha még egy rosszabb jegy becsúszik. Egyetlen dolog, amivel talán meg lehet fogni, az a gépe. Ugyanis imád a neten játszani a barátaival, és talán kicsit ösztönzi is a tanulásra, hogy most nincs gép.
Pillanatnyilag úgy látjuk, hogy marhára nem érdekli a tanulás, pedig a heti 20 órás nyelvtanulás nem játék. Ma közölte, hogy plusz órákra kell járnia. Biztos nem véletlenül. Minden nap mondom neki, hogy szerintem keveset foglalkozik a nyelvvel, de ő azt mondja, ne szóljak bele, ő jobban tudja. Meg azt mondja, hogy mi nem bízunk meg benne... Lázad, semmi nem jó, amit mi tanácsolunk neki.

Azt hiszem, ezt a mondatot nem érdemeltük meg, hiszen mindig jót akarunk - mint a legtöbb szülő a gyerekének. Én is azt hittem annak idején, hogy nekem milyen rossz... De felnőttem, és megértettem, hogy nekem milyen jó - annak ellenére, hogy nem volt egy álom a gyerekkorom. De a szüleim tisztességesen dolgoztak, becsületesen éltek, és a jóra neveltek...

Majd a fiam is megérti... csak ehhez fel kell nőnie...