Végleges formába öntöttem a pipacsos képet. De persze ez sem ment egyszerűen. A keret és a világos paszpartu ugye adott volt, készen vettem. Ehhez kerestem mintát, ami végül a pipacs csokor lett. Aztán mikor elkészültem a hímzéssel, belepróbáltam a keretbe, és nekem hiányzott még egy kis piros paszpartu is. Épp csak egy kicsike. El is mentem a keretezőhöz, aki már elköltözött az üzletéből, de a szemben lévő üzletben vesznek még fel rendelést. Be is mentem oda, elmondtam az óhajomat. Már akkor gyanús volt az egész, amikor a nő elkezdte méricskélni a világos paszpartut, nem tudta, hogy kivonja, vagy hozzáadja a + 3 millimétert, amivel a piros paszpartunak nagyobbnak kellett lennie. Mondtam neki, hogy szívesen ott hagyom a paszpartut, akkor ahhoz könnyebb lesz megcsinálni a másikat, de azt mondta, hogy nem szükséges. Végül leírt egy méretet, aztán azt mondta, hogy majd sms-ben értesítenek, ha mehetek érte. Azért közöltem vele, hogy nekem legkésőbb mikorra kell, az múlt péntek volt, azaz március 28., mert a kolléganőm akkor lett volna utoljára. Akkor még úgy tudtam, de közben 1 napot otthon maradt, mert beteg lett, és ezért még 1 nappal tovább dolgozott végül.
Egy héttel a rendelés után az üzlet felé jártam, bementem. Kérdezte, hogy kaptam sms-t, hogy ott vagyok? Mert a paszpartu nincs kész. Csak remélni tudtam, hogy időre elkészül. Aztán még 1 hét eltelt, még mindig nem kaptam sms-t, de egy ajándék miatt megint arrafelé volt dolgom, ezért bementem. Kész volt a paszpartu, állította a nő, hogy előző nap nekem a keretező személyesen küldött sms-t, látta is. Hát, az a mai napig nem érkezett meg... Voltam annyira okos, hogy vittem magammal a világos paszpartut, hogy hozzámérjem. És nem volt jó! :( Akkor már mérges voltam, mert ez kedden volt, nekem meg elvileg már pénteken át kellett volna adni az ajándékot, de mivel csúszott 1 napot, ezért hétfő lett belőle. Mondtam a nőnek, hogy péntekre mindenképpen kell a paszpartu, mert még meg kell csinálnom véglegesre a képet. Ígérte, hogy meglesz. Most már ott hagytam nála a világos paszpartut is, nehogy megint rossz legyen. Pénteken mentem érte, és kész volt! Nagy kő esett le a szívemről, főleg, hogy még jó is lett.
Vasárnap aztán felkasíroztam a hímzésemet egy fehér vastagabb papírra, azt pedig a keret hátlapjára. Összeragasztottam a paszpartukat, és rádolgoztam a hímzésemre szépen. Majd az egészet beletettem a piros keretbe. Nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel. A kolléganőmnek tegnap adtam át, mivel az volt az utolsó munkanapja. Hiába mondta, hogy nincs helye a falon, nagyon boldog volt, és azt mondta, hogy ennek biztosan talál helyet, mert annyira szép. A többi kolléganőm is megcsodálta a képet, volt, aki még ma is arról áradozott, hogy mennyire tetszik neki.
Nektek is megmutatom, milyen lett végül.
Új hímzést most nem tudok mutatni. Egy kisebb baleset ért kicsit több, mint 1 hete, megsérült a kezem. Már szépen gyógyul. De ha ez lenne a legkisebb gondom, akkor igazán boldog lennék. Sajnos, kiderült, hogy a szememmel is gond van. Fél éve új szemüveget csináltattam, és rutinvizsgálat közben derült ki, hogy magas a szemnyomásom. A doktornő elküldött az sztk-ba, mert ott van speciális műszer, amivel pontosabban meg tudják mérni. Úgy tűnt, hogy glaukóma-gyanús. GDX vizsgálaton is voltam, ami nem kevés pénzembe került, és ott még pontosabban látszik, hogy gond van. Ezen kívül az elmúlt fél évben többféle egyéb szemészeti vizsgálaton is voltam, és ennek alapján a doktornő azt mondta, el kell kezdenem használni egy szemcseppet, ami szinten tartja a jelenlegi látásomat. Mert ugye mondanom sem kell, hogy a glaukóma, azaz zöldhályog nem gyógyítható. Akár a látásomba is kerülhet, ha nem kezeljük. Az a gond, hogy ahhoz még viszonylag fiatal vagyok, hogy hosszú évekig terheljem a szememet a szemcseppel, de nincs más választásom.
Úgyhogy csöppet el vagyok keseredve, mert már hímezni sem látok úgy, mint pl. fél évvel ezelőtt. Sokkal rosszabbul látom a kinyomtatott mintát, anyagot. Ezt a hobbit nem szeretném feladni, de most egy picit elment a kedvem a bökögetéstől. :(
