Pele-család... és egy kis almás pite :)

Tegnap a telken voltunk, és kíváncsian kukkantottunk be a szerszámtárolóba, hogy megvan-e még a pelénk, amit tavaly óta látunk itt. Meglepetésünkre nem csak egy pele volt, hanem három! A mama és a két kicsinye. Egy - valamikor darált húsos - dobozban rendezte be a fészküket, ágakat hordott bele, szép takarosan elrendezve. A kis pelék, és a mama is nagyon aranyosak! :) Óvatosan tettünk a fészek mellé nekik őszibarackot és kukoricacsövet, a barackot már meg is kóstolták. :)

Pár kép róluk:

Eddig azt hittem, hogy tökéletes almás pitét tudok sütni, de tévedtem. Kaptam nagyjából 1,5 kg almát, gondoltam, pitét sütök belőle. Nem találtam az eredeti receptemet, így hát kerestem egyet a neten. Wiselady blogjába vezérelt a jó szerencsém, tetszett az általa leírt recept. Nagyon könnyű elkészíteni, és issssteni finom! Legközelebb a tésztájába belereszelem 1 citrom héját, de egyebet nem kell változtatnom rajta. Ha kedvetek van, próbáljátok ki ti is EZT!

Tepsiben.

Tányéron. :)

Ha megdobnak kővel...

Tegnap kellemetlen eseményben volt részem, iszonyat rossz napom volt. Valaki nagyon sértő szavakkal illetett, ráadásul mindezt megengedhetetlen hangnemben tette.

Még ma is ezen járt az agyam, délutánra már körvonalazódott bennem, hogy attól, hogy ez történt, én még lehetek önmagam. Hazaértem, mintát kerestem, és 4 óra alatt elkészült ez az apróság:

Kontúr nélkül - itt még bontás előtt a szárnya, mert elszámoltam.

Kontúrozva. Alakítottam is a mintán menet közben... :)

Könyvjelzőként (A könyvet a piacon vettem 100 forintért)

Könyvjelző - egy óriási irodai kapocs és némi filc anyag felhasználásával.

Tehát, ha megdobnak kővel, dobd vissza... hímzéssel. :) Joy, azaz öröm, hogy öröm legyen a szívében a düh és a rosszindulat helyett.

Nos, nem tudom, hogy elfogadja-e tőlem az illető. Ez nem bocsánatkérés, mert azt nem nekem kellene...

Ha nem fogadja el, akkor is tudom, hogy mit fogok tenni vele.

Kert

Nos, azt hiszem, ezt a képet soha nem fogom befejezni. Nagyon szenvedős, hiába kaptam Katától egy jobb minőségben nyomtatott mintaívet hozzá... Jó a minta, de vannak színek, amelyek annyira egyformáknak látszanak - pedig nem azok -, hogy képtelen vagyok megállapítani, a kulcs szerint melyik színnel is kellene hímezni. Az a gond, hogy a legtöbb jelölés csak egy színezett négyzet. Ha valami jel is lenne a négyzeten belül, sokkal egyszerűbb lenne, de így... Úgy gondolom, nem sok értelme van vele kínlódni. Improvizálni meg nem akarok, mert nem tudom, mennyit ront az összképen. Szerintem már így is kellene bontani...

Megmutatom az eredeti képet, és ha esetleg valakinek meglenne akár pdf. formátumban, vagy más formában a mintája, örülnék, ha eljuttatná nekem a jobb oldalon látható e-mail címemre. Egy időre félreteszem ezt a hímzést, de aztán megy a süllyesztőbe.

Majd folytatom a Riolis csokrot, és ha azzal elkészültem, úgyis találok a sok szép újságomból valami klassz hímezni valót.

Ma filmeztem

Maratoni filmnézést tartottam ma délután, egymás után 3 filmet néztem meg. Valahogy "sikerült" szomorú témákat választanom, és ami a közös mindháromban, hogy megtörtént eseményeken alapulnak. Mindegyiket ajánlani tudom.

Az első a "Levelek Istenhez" c. film volt. Egy rákos kisfiúról szól, aki leveleket ír Istennek, ő így imádkozik. Felkavaró és szép történet.

 A második az "Anne Frank naplója" volt. Könyv formájába már ismertem, még tizenéves koromban olvastam nagymamám könyvét. Már egy ideje a megnézendők listáján volt.

 

A harmadik film a mai listámon "Az osztály" volt. Ez a film hihetetlen feszültséget tud teremteni, elgondolkodtató, brutális filmdráma. Nem írok róla egyebet, ezt meg kell nézni. Szavakkal ugyanis nehezen kifejezhető, amit az ember a film után érez.

Hímzéseim folyamatban

Valahogy nincs kedvem hímezni. Hímzés helyett mostanság inkább olvasok.

Néha, 1-1 estén előveszem a boltíves kertet, bökök bele párat, aztán félre is teszem. A párás melegben nem volt jó érzés a tűvel babrálni, remélem, most, hogy már hűvösebb az idő, több kedvem lesz bökögetni is.

Megmutatom mindkét képet, hogy éppen hogy állok velük. A boltíves haladgat, a Riolis csokor most félre téve várja, hogy újra belebökjek.

A képek nem a legjobbak, ezért elnézést kérek!