Elkészült a kosárka! :)))

Végre, végre elkészült! Már nem is emlékszem pontosan, mikor kezdtem el a hímzést, de valamikor május vége felé. Mára csak pár levélke maradt, meg persze a mosás, vasalás. Ilyen lett:

Összeszedtem a fázisfotókat is egy képre:

És haladtam a titkos hímzésemmel is. Pár órát elszöszöltem vele, remélem, a végeredmény láttán úgy gondolom, hogy megérte. Hétfőn még 1-2 dolgot vennem kell hozzá, de aztán sürgősen befejezem.

Délután már azon gondolkodtam, hogy mi legyen a következő áldozat, amit a nyaralásra is magammal vihetek. Arra a megállapításra jutottam, hogy előbb befejezem a permin képem kontúrozását, mert abból már alig-alig van vissza. De aztán tényleg nincs elkezdett munkám. Van két Lanarte készletem, azokhoz most nincs kedvem. No, majd holnap keresgélek a mintáim között...

Úticél - Horvátország - 1.

Már csak 1 hetet kell dolgoznom, és végre eljöhetek szabadságra!!! :))))))
Két hete kitaláltam, hogy mi lenne, ha a 3 hét szabadságból valamennyit tengerparton töltenénk? Én még soha nem voltam tengerparton nyaralni, tavaly már a fiam is forszírozta, hogy mi mikor megyünk? Úgyhogy elindult a vezérhangya, elkezdtem a neten nézelődni. Vagyis éppen a Google Earth progival nézegettem a Föld szépséges tájait, amikor eszembe jutott a nyaralás. Mivel Horvátország van a legközelebb, ott nézelődtem. Egyből kiszúrtam Rab-szigetet, és nem tágítottam. Később a neten sok jó véleményt olvastam erről a helyről. Vannak homokos strandjai, míg más szigeteken inkább csak sziklás, köves partok vannak.
Addig keresgéltünk a neten, amíg találtunk a kiszemelt időpontra kiadó apartmant. Hamar lefoglaltuk, már ki is fizettük a szállást. Pénteken éjjel indulunk, hogy ne a legnagyobb csúcsban érjünk oda, merthogy Horvátországban szombatonként van turnusváltás. Eredetileg 8 nap/7 éjszaka lett volna, de meghosszabbítottuk arra tekintettel, hogy visszafelé is esetleg dugóba kerülhetünk.
Az indulásig már csak 2 hét van, különösebben nem vagyok izgatott, de biztos az leszek, ahogy közeledik az utazás időpontja.

Fázisfotó - Basket with plums

Remélem, ez az utolsó olyan fotó, amelyiken befejezetlenül mutatom meg nektek a barackos/szilvás kosárkát - szabadon választható, kinek mi tetszik. Kicsit már sötétedik, így nem tudtam jobb fotót készíteni.

A másik, amit már rég szerettem volna megmutatni, a kislányom munkája. A tanító nénijének hímezte, de évzáróra nem készült el. A túrán akartuk odaadni neki, de ő nem jött el, csak a másik tanító néni. Ő is kapott egy szép hímzést, de nagy sajnálatomra elfelejtettem lefotózni, pedig nagyon szép lett. Abból a KM-ből hímezte ki a lánykám, amelyikből ezt a könyvjelzőt. Az a könyvjelző melletti rózsa volt, de nem multicolorral, hanem sima sötétpiros színnel.

Úticél - Balaton-felvidék

Tegnap elkezdtem írni erről a kirándulásról, de nem tudtam befejezni, annyira húzott az ágy, így most írom meg az élményeinket.

Úgy volt, hogy már hetekkel ezelőtt lett volna ez a kirándulás, a lányom osztályának szervezték a tanító nénik. Sajnos, kétszer is közbeszólt az időjárás, így el kellett halasztani. Tegnapra viszont szép időt jeleztek, azonban túl jó lett belőle. Már reggel nagyon meleg volt, esőtől nem kellett tartani. A terv szerint az iskola közelében találkoztunk a szokásos helyen, a parkolóban. Nem jöttünk össze sokan, mert a gyerekek egy része már elment nyaralni. Csak 6 család jött el, ennek ellenére elindultunk. Kis konvojban mentünk egymás után. Az úticél Barnag volt. Ott kiszálltunk az autókból, és gyalog indultunk Zádorvárra. Odaérve kisebb pihenőt tartottunk, felmásztunk a kilátóba, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a Balatoni tájra. Egy kis ízelítő:

Innen továbbgyalogoltunk Pécsely felé. Pécselyen egy kedves bácsitól kaptunk útbaigazítást, viszonylag jól tájékozódtunk. Igaz, egyszer rossz felé mentünk, de hamar rájöttünk. Ennek is megvolt az eredménye, ezen a rövid úton találtunk egy kicsike őzagancsot. Jó nagy séta után érkeztünk Vászolyra, ahol a forrásnál feltöltöttük a vizesflakonjainkat, tüzet raktunk és szalonnát, virslit, hagymát, krumplit sütöttünk. Ez tradicionális nálunk, mindig szoktunk sütögetni a túrák alkalmával. Végezetül eloltottuk a tüzet, majd elindultunk Barnagra. Útközben megcsodáltuk a tájat is...

Itt végre beszállhattunk a kocsiba, majd Tótvázsonyban ettünk 1-1 nagy adag fagyit. A fagyizó szomszédságában álló villanyoszlop tetején pedig gólyafészket is láttunk:

Őszintén szólva én már azt hittem, soha nem lesz vége a túrának, a végére teljesen kifáradtam. A túra kb. 15-20 km-es volt, szerintem inkább 20... ;-) Ha nem lett volna ilyen meleg, könnyebben bírtuk volna. Menet közben vettem észre, hogy az ujjaim nagyon megdagadtak, nem tudtam rendesen behajlítani őket. Az ujjbegyeim olyan kemények voltak, majd' szétdurrantak. A bokám egészen csúnya lett, lehet, hogy valami növény a vétkes.

Ma annyira fáj a lábam, hogy egész nap úgy mozogtam, mint valami lassított felvételen. A lépcsőn felfelé menet még nem okoz gondot, de a lefelé jövet iszonyú kínokkal járt. Ez van, nem vagyok edzésben.

És végre a hiányzó motring fonalat is sikerült megvennem! Juhééé, irány a hímzés!!! :)))

Gobelinek

Kb. két hete kaptam Katától egy csomagot, amelyben elküldte a blogján felajánlott gobelineket. A kolléganőmnek kértem, mert én már elég régen gobelineztem, de róla tudom, hogy nagyon szereti ezt a technikát.
Nos, ma elvittem neki, és sikerült meglepnem! Annyira örült, hogy elmondani nem tudom. Csak nem értette, hogy ő ezt mivel érdemelte ki... Ezzel megköszöntem neki azt a segítséget, amit akkor kaptam tőle, amikor egyedül voltam az irodában.

Kata, köszönjük!!! Sajna, azzal még mindig nem készültem el, amit neked készítek, de most már nincs akadálya, hogy foglalkozzak vele. :)

Sikerült!!! :)))

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Vizsgáznom kell! :(

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Évzáró

Mivel az évzárót nem egy napon tartják a ballagással, tegnap újra ünneplőbe kellett öltöznünk. Na, nem mintha bántam volna, csak tudtam, hogy elég sok időt fogunk a suliban tölteni. Merthogy a lányom 4. osztályos volt, szeptembertől felső tagozatos lesz. Így hát búcsúztunk a 2 tanító nénitől, nem volt könnyű. Ők már a fiamat is tanították 1-4. osztályig, nagyon szerettük őket. A lányommal viszont elég sok gond akadt, így nem volt könnyű a helyzetü(n)k. Nem a képességeivel volt/van gond, hanem a viselkedésével. Nem rossz gyerek, inkább hangulatember.
Az egyik tanító nénit nem nagyon kedvelte, és ez úgy tűnik, kölcsönös volt. Merthogy én is tapasztaltam, hogy a szavaival igen nagyot tud bökni a másikba - mármint a tanító néni.
A tanító nénik szerint önzetlenül segítőkész, mindent megcsinál, amivel csak megbízzák, de ha megmakacsolja magát, akkor történhet bármi, nem lehet vele mit kezdeni. Én úgy szoktam mondani... öntörvényű.
Furcsa, mert ez a dolog már az oviban is megvolt, ha nem akart valamit csinálni, pl. rajzolni, vagy mást, akkor bevonult a sarokba, és magába szállt. Most ugyanezt játsza el, nem mond verset, nem olvas, csak hallgat. De mi lesz így vele a felső tagozatban? Tele vagyok feszültséggel, félelemmel miatta.

Bizonyítványosztáskor a tanító néni azt mondta neki, hogy "a kitűnő bizonyítvány nem rajtunk múlott!" - ott voltam, hallottam.
A búcsúzáskor ugyanez a tanító néni nekem: "Ilyen kivételes tehetséggel ritkán találkozik az ember". Tudni kell, hogy rengeteg iskolai, városi, megyei, illetve országos versenyen szép eredményt ért el. De ott is mindig izgultunk, vagy a kísérő tanító néni izgult, hogy vajon hajlandó lesz-e dolgozni?

Nos, elgondolkodtató, hogy megtettek-e mindent, hogy változzon a helyzet. Az előző három évben kitűnő bizit hozott haza, most azt mondták, azért nem lett kitűnő, mert ezt figyelmeztetésnek szánták. :( A kitűnőt nem bánom, csak a hozzáállás esett rosszul.

Voltunk pszichológusnál, akinek mesélt a lányom arról, hogy a tanító néni bizony kiabálással fegyelmez, és ezért sem szereti. Meg kivételez. Jó, ez mindenhol megvan, ilyen az élet. A lányom viszont rendkívül nagy igazságérzettel bír, és utálja, ha a kedvenckének nincs kész a házi feladata, nem kap egyest, más meg igen. A pszichológushoz visszakanyarodva: az utolsó beszélgetésünk alkalmával azt tanácsolta, bírjuk ki a hátralévő pár hónapot, úgyis új tanárai lesznek jövőre. Kibírtuk. Kíváncsi vagyok, mit hoz a szeptember.

De addig - legalábbis a gyerekeknek - VAKÁCIÓ!

Ballagás...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Jó buli...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Hímeztem...

... a barackos azaz szilvás kosárkát. Tegnap és ma úgy gondoltam mégis előveszem, és amennyit csak tudok, hímzek. A haladás elég látványos lett.

Kibontottam az aljáról a 2 szálas hímzést, és újrahímeztem 1 szállal. A kihagyott részekre jön majd a már említett hiányzó szín.
Mondjuk, a mai hímzés kicsit rövidre sikerült eddig, mert eszembe jutott, hogy van néhány üdülési utalványom, és a neten keresgéltem. Hát, nem nagy sikerrel. Ötletem sincs, hová menjünk, mire használjuk el.

Alkotói válság!?

Azt hiszem, igen... :( Nem szívesen veszem tudomásul, hiszen évek óta lelkesen bökögetem a tűmet az éppen soron lévő hímzésembe. De most alig megy... Talán az utóbbi idők túlpörgetett tempója teszi, talán más miatt van, de nem tudok annyira lelkesedni a hímzésért, mint eddig. Iszonyat stresszesek lettek a napjaim mostanában, azt hiszem, ennek köszönhetem a jobb karom rendetlenkedését is. Ez jelzés... Bizonyára vannak, akik csak legyintenének arra, amit én stresszesnek mondok, hiszen az életem állóvíz sokakhoz képest. De nekem óriási változás. Erről csak annyit, hogy új főnök, új gondolatok, újdonságok...

Jövő héten szabadságon leszek, eddig jó, de igazából itthon fogok robotolni, mert a karom miatt eléggé elhanyagoltam a házimunkát. Nagytakarítani fogok, az ablakokat is meg kell pucolom, mert elég szörnyű állapotban vannak. Pénteken ballag a fiam, szeptembertől gimnazista lesz a drágám :)
Főztem bodzaszörpöt, néhány napig még kavargatni kell, mielőtt leszűrhetem, és üvegekbe tölthetem.

Hogy a hímzésemről is írjak valamit: a gyümis kosarammal kevéskét haladtam, még mindig nincs meg a hiányzó színem, főként azért, mert még nem mentem el megnézni, jött-e a boltba. A kosár aljáról kibontottam a szürkés részt, mert úgy döntöttem, hogy csak 1 szállal fogom hímezni ott is, szerintem így finomabb lesz az árnyalás. Öltöttem is bele egy keveset, de nem a megszokott tempómban. Most inkább előveszem, bámulom, hímzek néhány öltést, majd elrakom másnapra. Most már nem fotózok, de majd ezt is mutatom, kíváncsi vagyok, mi a véleményetek arról, hogy jobb-e 1 szállal az alsó része?

Színház!

Hazaértünk a színházból. Az előadásra bérletünk volt, méghozzá karácsonyra hozta a Jézuska. Három darabra szólt, az első Balázs Péter és Bánsági Ildikó remek alakításával a Delila volt, a második a "Legyetek jók, ha tudtok!", ebben Kőrösi Csaba remekelt, a harmadik pedig Szeles József és Halas Adelaida főszereplésével az "Én és a kisöcsém" c. zenés darab volt. A színészek nagyot alakítottak, rengeteget nevettünk, csodás volt a hangjuk, pazar az előadásuk. Óriási tapsot kaptak.Voltak kisebb gyerekek is, és hallottam, amint szüleiknek mondták, hogy mennyire élvezték a darabot. Gratulálok a színészeknek, jól csinálják!

Jó éjszakát!

Alakul...

... a szilvás kosárkám! Néhány napja mutattam, hol tartok vele, azóta már jócskán tovább tudtam hímezni. Főleg péntek este és tegnap délután haladtam vele sokat. Sajnos, egy színem hiányzik hozzá, de remélem, napokon belül hoznak az üzletbe. Jó lenne már egyben látni, milyen lesz a kosár. Jelenleg itt tartok vele:

Azt hittem, ma este is tudom hímezni, de kiderült, hogy ma van a színházi bérletünk utolsó előadása, úgyhogy hímzés helyett másfajta szórakozásban lesz részem. :)
A karom még mindig nem jött teljesen helyre, bár a fizikóterápiás kezelésnek vége. Tovább szedem a bogyókat, és kenegetem kenőccsel. Holnaptól újra meló, újabb húzós hétnek nézek elébe, de legalább már nem leszek egyedül.