Évzáró

Mivel az évzárót nem egy napon tartják a ballagással, tegnap újra ünneplőbe kellett öltöznünk. Na, nem mintha bántam volna, csak tudtam, hogy elég sok időt fogunk a suliban tölteni. Merthogy a lányom 4. osztályos volt, szeptembertől felső tagozatos lesz. Így hát búcsúztunk a 2 tanító nénitől, nem volt könnyű. Ők már a fiamat is tanították 1-4. osztályig, nagyon szerettük őket. A lányommal viszont elég sok gond akadt, így nem volt könnyű a helyzetü(n)k. Nem a képességeivel volt/van gond, hanem a viselkedésével. Nem rossz gyerek, inkább hangulatember.
Az egyik tanító nénit nem nagyon kedvelte, és ez úgy tűnik, kölcsönös volt. Merthogy én is tapasztaltam, hogy a szavaival igen nagyot tud bökni a másikba - mármint a tanító néni.
A tanító nénik szerint önzetlenül segítőkész, mindent megcsinál, amivel csak megbízzák, de ha megmakacsolja magát, akkor történhet bármi, nem lehet vele mit kezdeni. Én úgy szoktam mondani... öntörvényű.
Furcsa, mert ez a dolog már az oviban is megvolt, ha nem akart valamit csinálni, pl. rajzolni, vagy mást, akkor bevonult a sarokba, és magába szállt. Most ugyanezt játsza el, nem mond verset, nem olvas, csak hallgat. De mi lesz így vele a felső tagozatban? Tele vagyok feszültséggel, félelemmel miatta.

Bizonyítványosztáskor a tanító néni azt mondta neki, hogy "a kitűnő bizonyítvány nem rajtunk múlott!" - ott voltam, hallottam.
A búcsúzáskor ugyanez a tanító néni nekem: "Ilyen kivételes tehetséggel ritkán találkozik az ember". Tudni kell, hogy rengeteg iskolai, városi, megyei, illetve országos versenyen szép eredményt ért el. De ott is mindig izgultunk, vagy a kísérő tanító néni izgult, hogy vajon hajlandó lesz-e dolgozni?

Nos, elgondolkodtató, hogy megtettek-e mindent, hogy változzon a helyzet. Az előző három évben kitűnő bizit hozott haza, most azt mondták, azért nem lett kitűnő, mert ezt figyelmeztetésnek szánták. :( A kitűnőt nem bánom, csak a hozzáállás esett rosszul.

Voltunk pszichológusnál, akinek mesélt a lányom arról, hogy a tanító néni bizony kiabálással fegyelmez, és ezért sem szereti. Meg kivételez. Jó, ez mindenhol megvan, ilyen az élet. A lányom viszont rendkívül nagy igazságérzettel bír, és utálja, ha a kedvenckének nincs kész a házi feladata, nem kap egyest, más meg igen. A pszichológushoz visszakanyarodva: az utolsó beszélgetésünk alkalmával azt tanácsolta, bírjuk ki a hátralévő pár hónapot, úgyis új tanárai lesznek jövőre. Kibírtuk. Kíváncsi vagyok, mit hoz a szeptember.

De addig - legalábbis a gyerekeknek - VAKÁCIÓ!