2017. május 22., hétfő

HAED - 25. lap - KÉSZ! :)


Tegnap este addig nem tettem le a tűmet, míg az utolsó xszemet is bele nem böktem a 25. mintaívbe. :) Nagyon vártam, hogy elkészüljön ez a lap, mert szeretném kipróbálni a Kata által küldött ráülős rámát. De persze nem csak ezért, hanem ezen a lapon a tó egy részlete, és a tavon egy hattyú is megjelent. Ezen kívül egy pici látszik már a tavon ringatózó csónakból is. Szeretem, ahogy a részletek kibontakoznak, bár ezen a képen ez elég lassan történik.

A teljes kép 48,47 %-a van készen (már majdnem a fele!), a 90 színből 86-ot használtam eddig.

A tavon visszatükröződnek az ablakok is.

Kicsit több részlet.

Az ablakon kinézve ennyi látható jelenleg.

Eddig ennyi van készen.

2017. május 19., péntek

Keretezett tündér


Nem tudom, mennyire emlékeztek, de egyszer ajándékba hímeztem egy virágtündért. Egy kolléganőmnek szántam, aki nyugdíjba készült, de akkor még nem tudtam, hogy pontosan mikor is jön el az ideje, hogy át tudjam adni. Ezért hát még akkor melegében kihímeztem Nora Corbett Geranium Fairy-jét. Imádtam minden egyes percét, ezt abban a bejegyzésemben is leírtam, amit belinkeltem.

Egy ideje már biztossá vált, hogy a kolléganőm július elején fog utoljára dolgozni, ezért hát elővettem a tündérkét. Volt hozzá egy kész keretem, igazából már csak paszpartut akartam bele vágatni, és magam akartam keretezni. Arról, hogy aztán végül miért keretező csinálta a végleges keretezést, lejjebb írok. Most megmutatom, milyen lett.



Végül is egészen elégedett vagyok vele, bár szemmel láthatóan nem sikerült teljesen egyenesen levágni/beletenni a keretbe a paszpartut. Itthon megmértem, 1-2 mm-nyi az eltérés, de nem is szóltam érte a keretezőnél, mert már a megrendelésnél elég kukacoskodó voltam. Ennek ugye megvan az oka, mert Itt, Itt, Itt és Itt írtam a velük való gondjaimról. Volt egy másik keretező, akivel elégedett voltam, de az sajnos megszűnt.

No, szóval a keretezés történetem ott kezdődik, hogy volt egy kész keretem paszpartuval. Úgy választottam a tündér mintát is, hogy jól nézzen ki ebben a keretben. Az volt a tervem, hogy a paszpartuból kivágatok egy darabot, mert elég széles volt, és alá még vágatok piros/bordó paszpartut. El is vittem a keretezőhöz múlt hét pénteken a kész keretet, paszpartut, elmondtam, mit akarok. Közölte, hogy hozott paszpartuval ők nem dolgoznak. Na jó, akkor legyen új, nagy nehezen választottam a viszonylag kevés paszpartujukból egy világos színűt, ahhoz egy meggypirosat. Össze-vissza méricskélt a nő, hogy akkor mekkorák is legyen a paszpartuk, mert úgy kértem, hogy a meggypiros kb. fél cm-t látszódjon ki a világos alól. Számolgatott, aztán egyszer csak azt mondta, hogy ebben a keretben egyáltalán nem fog arányosan mutatni, ezt kereteztetni kell, mert úgy arányosan meg tudják csinálni. Na, akkor már egy jó háromnegyed órája voltam, és semmire se jutottunk. Kértem, számolja ki, mennyibe is kerülne nekem kerettel, mindennel együtt. Mondott egy árat. Hűha! De aztán azt mondtam magamnak, hogy jó, legyen, mert ez a kolléganőm ezt is megérdemli. Ekkor mondtam neki, hogy a megrendelő lapról kérek szépen egy másolatot, mert már jártam úgy náluk (egyik feljebb belinkelt keretezés), hogy sokkal többet fizettem, mint amit eredetileg a megrendelő lapra írtak. Csak nézett, hogy ő ilyet nem tud adni, mert a megrendelő lap csak 1 pld-ban készül (még mindig!). Mondtam, hogy nekem akkor is kell az összegről valami írás. (Csak itthon jutott eszembe, hogy a telómmal lefotózhattam volna...) Adott egy nyugtát, hogy x összeget fogok fizetni a keretezésért. Ma elmentem a kész képért, elhoztam.

Már a keretezőnél kicsit gyanús volt, hogy ez a keret hasonló méretű, mint amit én eredetileg odavittem, itthon persze rögtön elővettem, és láss csodát! A magasságuk teljesen megegyezik, a szélességük pedig CSAK 0,5 cm-rel tér el! Ez a lenti képen is látszik. Igaz, a keretezőnél kényszermegoldásként választott keret kicsit vékonyabb. Tehát ennyit arról, hogy az én általam vitt keretben aránytalanul mutatott volna a hímzésem!

Jut eszembe! A végül kiválasztott keretről egyébként le akart beszélni a nő, szerinte nem illik a hímzésemhez. Ő mutatott még két másikat, az egyik matt, sima sötétbordó volt, a másik is matt bordó, csak vékony sötét csíkozással. Na, ezekkel tényleg nem lett volna jó a kép, hiszen nincs is olyan szín a hímzésben.

Ha valaki ennyire dilettáns, ne foglalkozzon ilyesmivel! Nem hiszem el, hogy olyan nehéz kiszámolni, hogy mekkora paszpartut kellett volna leszabni a világosabból és a meggypirosból.
Legközelebb majd én számolom ki, és pontos mérettel megyek oda, vagy nem is oda, hanem máshová, csak az a baj, hogy egyelőre nem tudok a városban másik képkeretezési lehetőséget. :(

Nem tudom, nektek mi a véleményetek, hogy mennyire jó a hímzésem így keretezve?
Én ennél jobbat a náluk lévő cuccokból nem tudtam kihozni. Vagyis nem akarok hazudni, mert biztos sikerült volna, de már csak szélesebb, sokkal drágább kerettel.
Szóval megint kukacoskodtam, de én fizetem ki a végső árat, úgyhogy legyen olyan, amilyet én szeretnék. Vagy esetleg nagyon túllőttem a célon?

Mindezt ahhoz képest, hogy én eredetileg egy kész keretbe akartam tenni a hímzésemet...


Felül a saját, alul a készített keret.

2017. május 14., vasárnap

Tartozásom


Tartozom itt is azzal, hogy megmutassam, milyen ajándékot kaptam Katától.
Nagyon a szívére vette, hogy megrongálódott az anyagom a keret miatt, és felajánlotta, hogy elküldi nekem az ő ráülős keretét. Napokkal később csengetett is a postás, és meghozta a csomagot. Nézzétek, mit kaptam!

Ráülős keret
Itt is köszönöm, Kata! :)

Remélem, szépen fel tudom tenni rá a HAED anyagát, mert nem kis darab. Majd a 26. mintaívnél kiderül. Ha nem, akkor maradok a nagy állványnál, de ezt a keretet is biztosan tudom majd használni! :)

A 25. lap folyamatban


Nemsokára virágzik az orchideám. :)

2017. május 1., hétfő

Anyák napjára


Mivel a HAED-emtől most egy picit elment a kedvem, valami mást csináltam. Hetek óta gondolkodtam, hogy anyák napjára valami saját kezűleg készített apróság is kellene, úgy látszik, most jött el az ideje. Szombaton délután kihímeztem kétszer a mintát, egyet anyukámnak, egyet anyósomnak. Mivel a lányom használta a ragasztópisztolyt, úgy gondoltam, én is végleges formát adok a hímzéseimnek, szívek lettek belőlük.

Most nagyon egyszerűre vettem a formát, kartonra flízt ragasztottam, erre jött a hímzés, a hátoldala meg egyszerűen egy vastagabb filc anyag lett. A férjem tett rá ringlit, abba fűztem az akasztó szalagot.

Az egyiknél nem sikerült középre tennem a mintát a kartonra, de azért nem fogom kidobni.