Hetek óta készülünk túrázni, de több esetben a hétvégi rossz időjárás, máskor pedig egyéb elfoglaltság miatt voltunk kénytelenek elhalasztani. Na de most! Csodaszép idő lett mára, eltűntek a borongós hangulatot árasztó felhők és az állandóan szemerkélő vagy éppen zuhogó eső. Nem is kellett több, ebéd után útnak indultunk.
Bakonybél települést elhagyva az Odvaskő hotel parkolójában álltunk meg autónkkal. Innen indultunk a kb. 3,3 km-re található Hubertlaki-tóhoz, vagy ahogy a túrázók hívják, a bakonyi Gyilkos-tóhoz. Erősen emelkedő erdei út vezet a tóhoz, de megéri a fáradságot, mert az a csoda, amit megpillant az ember, elmondhatatlan. Amikor meglátod a tavat, valami óriási nyugalom vesz körül, főleg, ha nincs más túrázó a környéken. Érdekes, hogy a legtöbben éppen csak vetnek rá néhány pillantást és már fordulnak is vissza (ez is kipipálva?). Mi nem így tettünk, hanem körbejártuk a tavat, a másik oldalon az erdőben rajtunk kívül nem járt éppen senki. Csend, béke, ez nagyon kellett. Jó volt ott időzni. Utána még megpihentünk a kiépített tűzrakó mellett az asztalnál, én elfeküdtem az egyik padon, mert olyan jól esett a nap melege és a lengedező szellő simogatása.
Aztán megjelent egy nagyobb baráti csoport, és lőttek a nyugalomnak, akkor indultunk hazafelé.
A továbbiakban meséljenek helyettem a képek:
