A kelimről ismét

Beáta és Vera kérésének próbálok most eleget tenni, ezért írok pár sort a kelimről.

Először is egy cikk a kelimről, akit érdekel, olvassa el ITT.

Tehát eredetileg nem hímzett kézimunkáról van szó, hanem szőttesről, amit csomózásos technikával készítenek. Az a technika, amit én ismerek, kongré anyagra, kötőfonallal, vagy osztott hímzővel készül, a lényeg, hogy teljesen takarja az alapot, amire készül. A kötőfonal, főleg ha van maradék innen-onnan, szerintem olcsóbb megoldás.

A hímzett verzió mintája elég érdekes, elsőre teljesen érthetetlennek tűnhet. A kontúr erősen számolós, nagyon figyelni kell, hogy ne tévesszük el, pontosan a minta szerint hímezzük. Ráadásul sok esetben csak a minta felét, vagy negyedét adják meg, a készítőnek kell tükörképszerűen folytatni a mintát, leginkább ez okozhat nehézséget. Először mindig a kontúr vonalakat kell meghímezni, utána már az üres területeket kell kitöltögetni. Úgy néz ki, mintha az egész sima kötéssel készült volna. A kontúröltések leginkább fekete, vagy barna fonallal készülnek, hogy könnyen elhatárolhatók legyenek az egymás melletti részek. A mintán általában az is meg van adva, hogy melyik terület milyen színű legyen, de ettől persze eltérhetünk saját elképzelésünk szerint (ez nem egy kalocsai minta).

Volt olyan, akit próbáltam megtanítani erre a technikára, de sehogy sem ment, pedig több alkalommal is próbáltuk. Én nagyon könnyen megtanultam, csak egyszer kellett megmutatni, mikor, merre dőlnek az öltések.

Ez egy mintarészlet:

Forrás: Internet

Ezen minta alapján én nem terítőt, hanem egy ovális párnát készítettem (nem sikerült hibátlanra, több helyen is elszámoltam, eltévedtem):

Szemezgetés a munkáimból:

A számítógépes asztalkámon van.

Ez még befejezetlen, leginkább egy nagyobb, ovális asztalra lenne jó, de még hátoldalt kellene varrni rá, és körberojtozni. Lehet, sosem készül el. A mérete 137 x 110 cm.

 

Használatban van, egy komód tetején

Ezt a párnát terveztem a Keresztszemes Magazinba, szerintem páran találkoztatok vele és a mintájával.  Maga a fő motívum egy stilizált tulipán akar lenni. A kelimre egyébként is jellemző, hogy a természetből vett dolgokat egyszerűsíti, sűríti a minta. Ez a párna osztott hímzővel készült, de van egy párja, ami kötőfonallal, csak azért, hogy látszódjon a különbség a kétféle fonal között.

Osztott hímzővel.

Kötőfonallal.

Ezt is használom újra (a fotó még az előző lakásban készült).

Falvédő.

Azt hiszem, keresztszemes minta volt az alap.

Kelim falvédő

Ma is bekukkantottam a kedvenc blogjaimba, és Beáta bejegyzésében megláttam egy képet, egy szőnyeget, amit kb. 20 éve én is elkészítettem. Eredetileg talán keresztszemmel hímezték, vagy talán subaminta? Nekem valamiért a keresztszem rémlik, bár azóta sem értem, hogy lehet olyan nagy a végeredmény, mint ami a képen látható (a piros szőnyegről van szó, a képet Beátától linkeltem).

Az enyém nem lett olyan nagy, a mérete 145x78 cm, ezért a hálószobában az ágy fölött faliszőnyegként funkcionál, kis rézkarikákkal van rögzítve a polcra. (A fotó még az előző lakásban készült, nem valami jó minőségű, és a szőnyeg persze már nem ezen a polcon lóg.)

Kelim falvédő 145 x 78 cm

2004-ben kezdtem keresztszemeseket hímezni, addig gobelineztem, illetve a nagy kedvencem a kelim/kilim hímzés volt. Már tizenéves koromban elsajátítottam ezt a technikát, anyukámtól tanultam, ő meg a szomszéd hölgytől.

Mintákat leginkább a Fürge Ujjak kézimunka újság közölt le, szerintem az összeset kihímeztem, ami megjelent. Aztán pedig könyvtárakban is kutattam minták után, ott találkoztam a Tündérujjak, valamint a Magyar Úriasszonyok Lapja című kiadvánnyal is. Képes voltam még hirdetést is feladni, hogy vennék ilyen újságokat. Volt is jelentkező, de sajna akkori mércével is nagyon drágán akarta nekem eladni a 2-3 példányát, de néhány levélváltás után megegyeztünk másban. Ő elküldte nekem az újságokat, én pedig hímeztem neki díszpárnát. Végül, mint megírta, nagyon tetszett neki, úgyhogy mindketten jól jártunk.

Olyan is volt, hogy elmentem egy hímző szakkörbe, mert a vezetője tudott nekem mintát adni. Illetve ott volt egy hölgy, aki ugyan nem foglalkozott ilyesmivel, de felajánlotta, hogy neki rengeteg kézimunka újságja van, szívesen kölcsönadja őket, míg lemásolom a mintát. Ő is kapott tőlem cserébe egy hímzett párnát.

Hímezhető minták híján keresztszemes mintákat is képes voltam átalakítani kelim mintává.

És egyszer csak a net terjedésének hála, meg egy olyan eseménynek is, amire nem épp örömmel gondolok vissza, rátaláltam a Keresztszemes Társaságra az NLC-n. Ott is kelim mintákat szerettem volna kapni, de beszippantott a keresztszemezés világa. A kelim hímzést lassan felváltotta a keresztszemes hímzés, ez az a technika, amit leghosszabb ideje művelek.

Egyszer még visszakanyarodtam a kelimhez, amikor a társaság vezetője, a Keresztszemes Magazin akkori főszerkesztője felkért, hogy terveznék-e a magazin számára egy kelim mintát, hogy mások is megismerhessék ezt a technikát. Megcsináltam, bár a hímzésirány leírásába kis hiba csúszott, de akkor éppen 38 fokos lázzal próbáltam véglegesíteni a mintát. Egy párna lett belőle, amit kétszer kihímeztem, egyszer osztott hímzővel és egyszer a kelimhez használt kötőfonallal. Most is ez a párna van a hátam mögött. :)

Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a kis kelim történeti beszámolómat! :)