Kalácsom és a hímzésem

Pjutko blogjában napokkal ezelőtt egy fonott kalács receptre bukkantam. Ki kellett próbálnom! ;)
Hááát, én nem dicsekedhetek olyan szép kaláccsal, mint Judit, de azért el fog fogyni. Méreteiben szerintem túlszárnyalja az övét, mivel jóval több lisztet tettem bele a receptben előírtnál. De ennek története van ám... Ott kezdődött, hogy úgy gondoltam, van itthon minden hozzávaló. A lisztes dobozomba kukkantva láttam, hogy kevés lesz, de sebaj, hiszen van itthon bontatlan csomag liszt. Fogtam, beleborítottam a dobozba. Csak akkor vettem észre, hogy rétesliszt volt, amikor már az egészet beleöntöttem. Na, jól összekevertem a kétféle lisztet, és kimértem a kalácshoz való adagot. Kavartam, kevertem, dagasztottam, de csak olyan nokedlitészta állagú lett az egész. Tettem hozzá jó néhány kanálnyi lisztkeveréket még, amíg jól dagasztható nem lett. Innentől már semmi gond nem volt, csodásan megkelt. Megfontam, kelesztettem, és sütöttem. Aztán alig fért rá a legnagyobb tálcámra... :DDD Íme:

A fonatai nem maradtak szépen egyben, de ha csak ez a baj vele... Egyébként már megkóstoltuk, finom, bár egy picivel több cukrot tennék hozzá legközelebb, és citromhéjat is teszek bele.

A hímzésem is haladt a húsvéti ünnepek alatt, elégedett vagyok az állásával. Szépen kialakultak már a csipkebogyók is, nemsokára jön a madárka! Tessék megkukkantani:

Ma felhívott a lányom magyartanárnője, és közölte, hogy a Simonyi anyanyelvi versenyen megyei 1. helyezett lett, így továbbjutott az országos versenyre. Sőt! Múltkor írtam nektek, hogy a Bendegúz anyanyelvi versenyen 4. helyezett lett, most mondta a tanárnő, hogy ezzel is továbbjutott az országos megmérettetésre.

Soha rosszabb napot nem kívánok magamnak! Ráadásul ma még szabadságon is vagyok!!!

Legyen nektek is szép napotok! :)))