Bár még mindig rengeteg van hátra ebből a képből, azért sikerült valamicskét haladnom vele az elmúlt napokban. Most jobban érzem magam, a kezeim sem olyan erőtlenek, mint voltak, így tudom tartani a hímzőrámát és végre hímezhetek! Az ember egészen addig nem tudja értékelni az egészséget, míg minden rendben van, aztán amikor valami elromlik, egyből rájön, mennyit számít, amikor akadálytalanul meg tud tenni szinte bármit.
Szóval most, hogy itt volt ez a 4 nap, igyekeztem kihasználni a viszonylagos szabadságot. Viszonylagos, mert nemsokára vizsgáznom kell, és ez azzal jár, hogy egy nagyobb tananyagot kell elsajátítanom, ami "szebbnél-szebb" törvényekből és kormányrendeletekből áll. De majdcsak túl leszek ezen is!
Csodaszép időnk is volt, így tegnap kimentünk a telekre is, majd tettünk egy rövid túrát. Annyi gombát láttunk az erdőben, mint még soha. Fotóztam is.
De először a hímzésemet mutatom. Kedvenc részletem az egészből a világítótorony. :)
Ilyen lesz (vagy hasonló):
És a gombák:
Volt még többféle is, de nem akarom gombafotókkal elárasztani a blogomat.
3 megjegyzés:
Szépen alakul a hímzésed...Egyszer majd csak kész lesz... a kezedre azért vigyázz...
Ilyen szép gombákat mutatsz, nem lesz semmivel sem rosszabb a blogod... Én speciel szeretem a más képeket is...Ráadásul mindig tanulunk egymástól valamit... Neked köszönhetően tudtunk meg többet a gépünkről, miután írtál a fényképezőgépedről és rákérdeztem ,igaz nekem tök egyszerű gép van... Van mikor nem sikerül a kép de ráfogom hogy homályosra akartam... Hú de hosszú lett.. Minden jót és szép estét!
Nagyon szép minta és tök jól haladtál vele. És egyetértek. Tényleg addig olyan magától értetődő minden, amíg minden oké.
Vizsgázásért nem irigyellek. Én már nem is érzem magamban azt, hogy képes lennék komolyabb mennyiséget tanulni egyhuzamban!
Köszönöm a kedves szavakat! :)
Sajnos, a vizsga sokkal hamarabb lesz, mint ahogy tudtuk, ezért rohamtempóban kell(ene) tanulni. Ma még pihenésre szánom az időt, de holnaptól folytatom a tanulást. Még azelőtt kiírtam a szabadságot a következő napokra, hogy egyáltalán tudtam volna, hogy úgy istenigazából szükségem is lesz rá.
Ahogy az ember korosodik, úgy tűnik, egyre nehezebb valamit megtanulni. Főleg, ha a mindennapjaidban nem tartozik a feladataid közé. Ilyenkor picit irigylem azokat, akiknek munkakörüknél fogva nem ismeretlen a tananyag.
Viszont már kaptam annyi biztató, jó szót, hogy már csak ezért is muszáj megmutatnom, hogy nem vagyok hülye.
Megjegyzés küldése