szomorúan olvasom hogy ilyen nagy változás van az életedben és kívánom, hogy a végén minden jól alakuljon. Véletlenek nincsenek, a sors előbb-utóbb eléri amit akar. Mikor még egy 3csillagos szállodában dolgoztam felajánlották, hogy legyek egy 4 csillagos hotel reservation managere. Nagy előrelépés lett volna, nagy kihívás, de a főnököm egy olyan ember lett volna, aki szakmailag nem állt felettem és emberileg sem volt a toppon, így inkább nem vállaltam. Kb. 3hónapra rá kinevezték a szállodánk igazgatójának, így végül mégis a főnököm lett. Hiába akartam elkerülni a sorsom, megtalált és végül beigazolódott, amitől féltem, de ez már egy másik történet. Mások után takarítani sosem könnyű, pláne hogy ő kerül majd előnyösebb helyzetbe, hiszen Te rendet hagysz magad után. Viszont ha tényleg nem tudsz rajta változtatni, akkor inkább próbáld kiadni a feszültségedet, nehogy tényleg egészségügyi problémád legyen, annyit semmi sem ér. Drukkolok Neked!!!!
Nagyon sokszor vagyok így vele, hogy kicsit könnyebb lenne a terhet a hátamon cipelni, ha tudnám, miért osztotta rám a sors... És igazság szerint nagyon könnyű azt mondani, hogy ha a családban minden rendben van, akkor a munka miatt ne aggódjon az ember, mikor az életem java részét a munkahelyen töltöm és nem családom körében. Szóval ez vígasztal engem is minden délután, hogy hamarosan otthon lehetek azzal, akit szeretek. :-) Na meg mit tagadás félek váltani, pedig lehet, hogy kellene...
Nagyon együtt érzek Veled most, én is ugyanilyen helyzet előtt állok: valamivel magasabb beosztás (persze tekintsem érdemnek, hogy pont engem akarnak oda tenni), de olyan munkarend, ami ki fog készíteni, és olyan munka, amit nem szeretek (tudom, mert pár hónapig volt már benne részem). És még egy vizsgám is hiányzik hozzá, tehát még kötelező tanulnom is miatta, holott több kolléganőmnek már megvan a vizsgája, csak állítólag ők nem olyan megbízhatóak... hát köszönöm, hogy én vagyok annyira megbízható, hogy szivathatnak :(:( Na jó, nem panasz akar ám lenni, csak éppen most annyira mélységesen együtt érzek Veled, hogy el sem hiszed. Szeretném azt hinni, hogy később meg fogjuk még köszönni ezt a lehetőséget, mert rájövünk, hogy tényleg jót tettek velünk, legyen így! Talán lesz valami, ami miatt mégis megszereted majd, csak még nem látod azt az oldalát. Kívánom Neked, hogy így legyen!!
Nekem is ezt mondták, hogy az vigasztaljon, hogy ez az eddigi munkám elismerése. Nekem nem a munkával van a bajom, mert írtam is, hogy nagyon szeretem, amit csinálok. De az nem mindegy, hogy kikkel kell együtt dolgoznom. Sajnos, ezen a héten ez is nagyon jól megmutatkozott. Van valaki a beosztottaim között, aki nagyon számított arra, hogy ő lesz a vezető... Nem jött be neki. Én meg szenvedek.
6 megjegyzés:
szomorúan olvasom hogy ilyen nagy változás van az életedben és kívánom, hogy a végén minden jól alakuljon. Véletlenek nincsenek, a sors előbb-utóbb eléri amit akar. Mikor még egy 3csillagos szállodában dolgoztam felajánlották, hogy legyek egy 4 csillagos hotel reservation managere. Nagy előrelépés lett volna, nagy kihívás, de a főnököm egy olyan ember lett volna, aki szakmailag nem állt felettem és emberileg sem volt a toppon, így inkább nem vállaltam. Kb. 3hónapra rá kinevezték a szállodánk igazgatójának, így végül mégis a főnököm lett. Hiába akartam elkerülni a sorsom, megtalált és végül beigazolódott, amitől féltem, de ez már egy másik történet. Mások után takarítani sosem könnyű, pláne hogy ő kerül majd előnyösebb helyzetbe, hiszen Te rendet hagysz magad után. Viszont ha tényleg nem tudsz rajta változtatni, akkor inkább próbáld kiadni a feszültségedet, nehogy tényleg egészségügyi problémád legyen, annyit semmi sem ér. Drukkolok Neked!!!!
Timi, köszönöm a biztatást, nagyon jól esik. :)
Nagyon sokszor vagyok így vele, hogy kicsit könnyebb lenne a terhet a hátamon cipelni, ha tudnám, miért osztotta rám a sors... És igazság szerint nagyon könnyű azt mondani, hogy ha a családban minden rendben van, akkor a munka miatt ne aggódjon az ember, mikor az életem java részét a munkahelyen töltöm és nem családom körében. Szóval ez vígasztal engem is minden délután, hogy hamarosan otthon lehetek azzal, akit szeretek. :-) Na meg mit tagadás félek váltani, pedig lehet, hogy kellene...
Nagyon együtt érzek Veled most, én is ugyanilyen helyzet előtt állok: valamivel magasabb beosztás (persze tekintsem érdemnek, hogy pont engem akarnak oda tenni), de olyan munkarend, ami ki fog készíteni, és olyan munka, amit nem szeretek (tudom, mert pár hónapig volt már benne részem). És még egy vizsgám is hiányzik hozzá, tehát még kötelező tanulnom is miatta, holott több kolléganőmnek már megvan a vizsgája, csak állítólag ők nem olyan megbízhatóak... hát köszönöm, hogy én vagyok annyira megbízható, hogy szivathatnak :(:( Na jó, nem panasz akar ám lenni, csak éppen most annyira mélységesen együtt érzek Veled, hogy el sem hiszed. Szeretném azt hinni, hogy később meg fogjuk még köszönni ezt a lehetőséget, mert rájövünk, hogy tényleg jót tettek velünk, legyen így! Talán lesz valami, ami miatt mégis megszereted majd, csak még nem látod azt az oldalát. Kívánom Neked, hogy így legyen!!
Nekem is ezt mondták, hogy az vigasztaljon, hogy ez az eddigi munkám elismerése.
Nekem nem a munkával van a bajom, mert írtam is, hogy nagyon szeretem, amit csinálok. De az nem mindegy, hogy kikkel kell együtt dolgoznom. Sajnos, ezen a héten ez is nagyon jól megmutatkozott.
Van valaki a beosztottaim között, aki nagyon számított arra, hogy ő lesz a vezető... Nem jött be neki. Én meg szenvedek.
Köszönöm együttérző soraitokat, máris jobban érzem magam. :)
Megjegyzés küldése