Erre nincs mentségem

 

Már megint jól eltűntem, hosszú hónapokra. Mivel a hímzésemmel semmit nem haladtam, nincs is mit mutatnom.

Unokáztam... nagyon sokat. November legvégén saját lakásba költöztek egy közeli városba. Így már nem mindennapos a babázás. Időközben már 8,5 hónapost lett Noel, nagyon sok mindent megtanult már. Hetente kb. 2-3 alkalommal látjuk a kis csillagszeműt, van, hogy reggeltől estig a papa vigyáz rá, én csak akkor látom, mikor hazaérek a munkából. Lányom még tanul a főiskolán, elvileg ez az utolsó félév, de alighanem csúsztatnia kell fél évet. Tanárai nem igazán támogatják az egyetem/baba kombinációt. De majd csak vége lesz.

A nagy koronavírus mizéria közepette a munkahelyi dolgok is nehezedtek, de hol nem? Legalább van munkahelyem. Fáradtan, kedvetlenül jövök haza, ezért jól elraktam az ablakos hímzést, rá se bírtam nézni. De a napokban újra elővettem, bár még nem böktem bele újra a tűmet. Izgat is a dolog, meg nem is. Folytatnám is, meg nem is. De nem vagyok az a típus, aki ha elkezd valamit, félbehagyja. Idő kérdése csupán, mikor lesz kész. Tehát folytatnom KELL.

Gondoltam, jelentkezem ezzel a pár sorral, hogy tudjátok, még élek...

(Húúú, úgy megváltozott a blog szerkesztése, hogy csak nézek. Szerintem nem lett jobb, mint volt.)

Ajaj...!

Mostanában... vagyis igazából már 2,5 hónapja egy mukkot se írtam a blogomba. Egyszerűen nem volt időm foglalkozni vele. Azért a követett blogokat időnként megnézem, de töredelmesen be kell vallanom, hogy már nem napi szinten.

Az időm a munkahelyem és az unokám között oszlik meg, nem sok időm marad másra. Szabadságot se tudtunk kivenni annyit, amennyit terveztünk, a vírus közbeszólt.

Lányomék itt laknak nálunk a babával, napi szinten láthatom, és imádok vele foglalkozni. Azonban nemsokára elköltöznek, mert saját lakást vettek, addig még kihasználom a babával tölthető időt. Ezután is gyakran fogjuk látni a kisunokát, hiszen lányom még főiskolára jár, jó lenne, ha be tudná fejezni, hiszen ez az utolsó éve. A babafelügyeletet mi oldjuk meg, ha kell.

Babácska csodásan fejlődik, 2 hónapos korára 9 cm-t nőtt a születési hosszához képest és 2 kg-ot hízott (azóta még nagyobb lett). Nagyon sokat mosolyog, megismer bennünket és sokféle hangot is kiad már. Egy kis cukiság! :)

A macska is a sértődés jeleit mutatja, vele is kevesebbet foglalkozunk mostanában. A babával még nem barátkozott meg, még mindig fél tőle.

Gondolom, ezek után sejthető, hogy a hímzésemhez sem nyúltam mostanában... :(

Nagyi lettem! :)

Jártamban-keltemben és a kertemben...

Szeretem megörökíteni a számomra szép dolgokat. Két hete a város határában gyönyörűséges facélia és pipacsmező virított (és még most is szép). Akkor úgy gondoltuk, kimegyünk oda pocakfotózásra. Ne aggódjatok, nem tapostuk le sem a facéliát, sem a pipacsokat, nagyon figyeltünk, hogy hová lépünk, ne okozzunk kárt.

Jó sok kép készült, köztük ezek is, amiket most közzéteszek. Néhány képet pedig a kertünkben készítettem.

Japán futólonc

 A kertünkben vasrácsra fut, rengeteg virágot hozott, nagyon illatos.

Fecske

Indás varjúháj (Sedum sarmentosum)

 Ez a varjúháj az erkélyen nő egy virágládában, nagyon szépen díszít.

HAED - 40. lap - KÉSZ :)

El sem hiszem, hogy végre elkészültem a HAED képem 40. lapjával is! Ez azt jelenti, hogy a 4. sor végére is értem egyben.

Ma visszateszem a rámára, és folytatom az 5. sor 1. lapjával. Jó lenne már végre befejezni...

Maszkokat varrtam (1 hete)

Tudjátok, hogy nem erősségem a varrás, mondhatni nem tudok varrni. De mivel többetek már megvarrta saját magának a maszkot, videókat is linkeltetek, gondoltam belevágok, annyira egyszerűnek tűnt egyik-másik. Mikor megnyitottam az utoljára mentett videót, megláttam az oldalsávban egy másikat, ami fazonra is tetszett, meg számomra is kivitelezhetőnek tűnt.

Itt a link, hátha érdekel még mást is.

Múlt szombaton és vasárnap aztán hajrá, maszkvarrás! Mindkét nap délutánja ráment, megküzdöttem, de 8 maszk elkészült végül. Mindenki 2-2 darabot kapott, azóta hordjuk, ahol kell. Nagyon jól simul az arcra, jól takarja az orrot is. Van, amelyikben fekete a gumi, mert csak később derült ki, hogy van itthon fehér is. De nem baj, úgy is jó. Alapvetően a gumit be kellett varrni az anyagba, de az első 1-2 darab után úgy gondoltam, inkább gumiházat csinálok, így a csomót is be tudtam húzni.

A modell szerepét csak a maci vállalta be, úgyhogy meg kell elégednetek ezzel. :)

Alakul a HAED-em is, a 4. sor utolsó lapját hímzem. Már nem kell sok ennek a befejezéséhez, csak elég gyakran elcsábulok egy kis mobilos színezgetésre. :D Nagyon kikapcsol pl. egy ilyen kép:

Itthon

Ezen a héten én is a "Maradj otthon" jegyében élek. Szerencsére a munkahelyem megmaradt, nem azért vagyok itthon, mert nincs munka. Van.., méghozzá rengeteg. Múlt héten gyakorlatilag annyira túlhajtottam magam, hogy a hétvége nem volt elég ahhoz, hogy magamhoz térjek. Ezen a héten próbálom meg bepótolni az elmaradt házimunkákat.

A múltkori influenzából való kigyógyulás vagy egy hónapig tartott, azt hittem, már sose múlik el a köhögés, nátha. (Szerintem a munkahelyemen mindenki tőlem rettegett, hogy biztos koronavírusos vagyok. Persze nem.) A fejfájás megmaradt viszont, bár erősen gyanakszom arra, hogy lehet, a szemem okozza. De nem tudok szakrendelésre menni, legutóbb épp a veszélyhelyzet kihirdetése előtti napon voltam, de már akkor is csak a receptet adták a kezembe, aztán viszlát.

Történtek említésre méltó dolgok is. Pl. a nagy veszélyhelyzet közepén esküvőt tartottunk. A lányom ment férjez 27-én. Alapvetően nem szerveztünk nagy esküvőt, csak pár rokon, néhány barát a fiatalok részéről. Ehhez képest a végére alig maradtunk. Az idősebbeket eleve kértük, ne jöjjenek a saját érdekükben, szerencsére megértették.

Első körben ugye betiltották a 100 fő feletti rendezvényeket. Ez nem is érintett volna bennünket. Aztán az esküvő hetében, hétfőn azt mondták, hogy maximum 10 fő lehet bent a teremben az anyakönyvvezetővel együtt. Jó, még ez sem okozott volna különösebb gondot, bár szelektálni kellett volna erősen. De az, hogy végül már csak a pár és a két tanú mehetett be, mindent felülírt. Ennek ellenére elkísértük őket a hivatalig, megvártuk, míg összeadják őket, aztán néhány fotó, majd indultunk haza.

Haza... Mert az étteremből az ételt is el kellett hoznunk, elsőre nem így terveztük. Nem akartam itthoni bulit, erre nem voltam felkészülve. Bár a létszám végül 7-re csökkent, így is át kellett rendezni picit a nappalit, hogy meg tudjak teríteni.

A süteményt, tortát már hetekkel ezelőtt megrendeltem. A torta elkészült, nagyon szép lett, a hölgy viszont nem vállalt 2 helyett 1 tálca süteményt, így itthon kellett azt is megoldani. Úgyhogy ez az esküvő elég rendhagyóra sikerült.

Szóval jól betett ez a veszélyhelyzet nekünk is.

De a legeslegjobb hír, hogy nemsokára megszületik a kisunokám! :)

Bagoly 14. - Kontúrozva

A hét elején eljutottam a kontúrozás befejezéséig. Tegnap volt időm kimosni, kivasalni. Keretben jól mutatna.

Ilyen lett végül:

Most pedig folytatom a HAED képet, hogy azzal is haladjak. :)

Bagoly 13.

Kedden, amikor az utolsó bejegyzést írtam, megjegyeztem, hogy a bagoly talán még aznap el fog készülni. Kész is lett. Fogtam a fonalakat, szépen visszapakoltam a helyükre a nagy fonalas dobozba, már éppen leültem, hogy nézegessem a kész munkát, amikor bevillant valami nagyon fontos dolog. A kontúrokat elfelejtettem! Ó, a csudába! Újra elővettem a fonalas dobozt, kikerestem a kontúrhoz való színeket, szerencsére csak 4 szín, de ezekkel felváltva hol 1 szállal kell kontúrozni, hol kettővel. Elkezdtem, egy délután vagy inkább este alatt egész sokat megcsináltam. Nagyon nehéz, mert sok a szín, és elég nehéz eltalálni, hová kell kontúrozni.

Mivel szerdától már mentem dolgozni, és a sok munka megint kifárasztott, a hét további részében elő se vettem, hogy folytassam a kontúrozást. Most eszembe jutott, és folytatom.

Csak előbb megmutatom, milyen a bagoly készen, viszont még kontúr nélkül. (Nem annyira élénkek a színek, mint az eredeti képen, ami a mintához van mellékelve.)

Bagoly 10., 11. és 12. + egy puzzle

Nagyon jól haladtam a bagollyal, lehet, még ma el is készül. Igaz, egy "segítőmnek is köszönhetem", egy vírusnak, amely miatt itthon kellett maradnom, és jobb napjaimon tudtam hímezni is.

Az első kettő között nincs is számottevő különbség, de a 3. képen már látványosabb a haladás. Igaz, a fotózás után, mikor haladtam tovább, észrevettem, hogy nem jó színeket fogtam össze, így bontanom kellett, de már vissza is varrtam az elrontott részt.

 

Hímzés közben hangoskönyvet hallgatok, így sokkal jobban haladok.

Ezt a puzzlet hivatalosan karácsonyra kaptuk, de csak február elején hozták el a fiamék, amikor pár napra haza tudott jönni szabadságra a misszióból. Együtt raktuk ki, amúgy 2000 darabból áll. Kb. 2 napunk volt rá. Élveztük minden részletét. :)