Napraforgó csokrom

"36 éves lettem én"...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Újabb karkötő :)

Katának készített karkötő láttán lányom megkért, hogy neki is készítsek egyet. Két este alatt meghímeztem, gyöngyöztem. És ami Katáén nem sikerült a legjobban (Kata, nyugodtan lecserélheted!), az a kötője volt. Kapcsot akartam rá tetetni, de nem sikerült. Most azonban más üzletbe mentem, és vállalták, hogy ráteszik. Tetszik a végeredmény, azt hiszem, ezt a karkötőt továbbgondolom...

A kagylós fotó a lányom ötlete volt. Ezt a kagylót a Balaton körüli kerékpár-túráról hozta a férjem és a fiam, Keszthelyen találták. Óriási darab!

Készülget ám a Feng Shui sorozatom 3. darabja is, az arany hímzés (pfuj) és a "görög minta" hiányzik már csak róla.

Egy kis gasztronómia

Tegnap finomat sütöttem. A receptet még Zsebitől kaptam (nlc, xszemes.hu), nagyon gyorsan elkészíthető. Ime, ilyen lett:

Sajtos hús:

Hozzávalók: 1 kg filézett csirkemell, kb. fél liter tej, fűszerek, Vegeta, fokhagyma, sajt, vaj, tojás, liszt.

A húst felszeleteljük, kiklopfoljuk, és a fűszeres tejbe tesszük, ha lehet, 1 nappal a készítés előtt. A tepsit kivajazzuk, megszórjuk reszelt sajttal. A húst lisztben és tojásban megforgatjuk, és a tepsibe lerakjuk. A tetejét megszórjuk reszelt sajttal, és utána annyi tejet öntünk rá, hogy ellepje, majd sütőben megsütjük.

Jó étvágyat!

Ilyen nincs!!!

Most értem haza, de ki kell írnom magamból...

Aug. 7-i bejegyzésemben Morgolódom... címmel írtam erről a dologról (is). Röviden:
Két hete elvittem a nyaralási képeket kidolgozásra egy szaküzletbe. Megbeszéltük, hogy mivel akciós, 1500,-Ft/50db + a transzfer költség (cd), a további képek pedig 22,-Ft/db áron lesznek. 1 hét múlva mentem értük, erre kiderült, hogy valamit elrontottak a pendriveról való másolásnál, mert semmi nem volt a cd-n! Mondta a hölgy, hogy vigyem újra a képeket, megcsinálják. Másnap vittem, nem ő volt ott, hanem egy pasi. Ő azt mondta, hogy 1 hét múlva kész lesz, úgy akciós. Jó, egy hét ide vagy oda, már mindegy.
Ma újra mentem, kérdezte a nő, hogy mennyi kép volt? Mondom: 235 db. Ok... 7300 valamennyi lesz! Kérdem: Mennyi? Nem ezt beszéltük meg! Amikor először vittem a képeket, azt mondta, hogy 5800,-Ft körül lesz!

Ja, mikor hoztam be másodszor a képeket? Mert akkor már nem volt az az akció, csak egy másik, ebben 29,-Ft/db az ár. Na ne! Már megint át akarnak verni!!! Nem volt elég a keretezőnél?

Végül megállapodtunk, hogy 5800,-Ft-ért elhozom a képeket. :) Nem hagytam magam! Jó tanulság volt ez az eset is, mert legközelebb bármit csináltatok, bármilyen szolgáltatást kérek, le fogom íratni, mennyibe fog kerülni..., vagyis árajánlatot kérek. Lehet, hogy bunkóság, de már elegem van ebből!

Most magamnak is mondom, csak POZITÍVAN!!!

A képek egyébként gyönyörűségesek lettek!!! :)))

Elgondolkodtató...

Két magzat beszélget:

— Te hiszel a születés utáni életben?
— Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
— Butaság! Semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
— Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni és majd a szánkkal eszünk.
— Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni… ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
— De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg kicsit másképp, mint amihez itt hozzászoktunk.
— De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
— Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát és ő majd gondoskodik rólunk.
— A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
— Hát mindenütt körülöttünk! Benne, és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
— Ezt nem hiszem! Én soha, semmilyen mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
— No de néha, mikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

Lányom nélkül...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Morgolódom...

Fáradt vagyok, nyűgös vagyok. :(
Nem elég, hogy éjszaka iszonyat meleg van a lakásban, kereszthuzatot kell csinálni, hogy valamicskét járjon a levegő, az ember lánya még rendesen aludni sem tud! Hiába lakunk 5. emeleten, a ház előtt olyan hangosan beszélnek kb. este 10-től jobb esetben éjfél körülig, hogy lehetetlen pihenni tőlük. Rosszabb esetben éjfél körül elmennek, hajnalban ott folytatják, ahol abbahagyták. Kínlódnak a kocsijaikkal, csapkodják az ajtókat, hangosan hallgatják a zenét. Napok óta szenvedek, képtelen vagyok kipihenni magam. Éjszaka már kijöttem a nappaliba aludni, itt nem annyira vészes a dolog. De mivel elég nagy az alvásigényem, előbb-utóbb kibillenek az egyensúlyi helyzetemből.
A munkahelyemen is egyedül vagyok, igaz, most lazább a tempó, mint egyébként, de ez csak néhány hét.

Ja, és a másik bosszantó tényező... A fotóink... Csak nekem lehet ilyen "szerencsém". Egy hete elvittem a fotóink egy részét digitálisan kidolgoztatni. A nő átmásolta cd-re a gépükön, majd azt mondta, 1 hét múlva mehetek érte. Ok, tegnap megjelentünk a képekért, erre elővesz egy vékonyka borítékot. Gondoltam, az nem lehet a miénk, hiszen kb. 240 képet kértem. De a miénk volt, csakhogy állítólag üres volt a cd, így persze nem lehetett képeket készíteni. :( A nő tiszta ideges volt, mert nem tudta, hogy megvannak-e még azok a képek, vagy már töröltem is őket a pendrive-ról. Naná, hogy megvannak a nyaralási képek!!! Egyébként is, azok csak válogatott képek voltak, mert kb. 600-at készítettünk. Nagy kő esett le a szívéről, amikor mondtuk neki. Ma újra elvittem a fotókat, de megnézettem a pasival, hogy tényleg rajta vannak-e a cd-n. Ebből már nem lehet baj...

Xszemesek :)

Újabb dolgokkal készültem el.
A feng shui sorozatom második darabját is sikerült befejeznem tegnap. Az arany keretet nem szeretem hímezni, de azt hiszem, erről már írtam az első darab kapcsán. A két kép nagyon hasonlít egymásra, a virágok teljesen azonos színnel vannak hímezve, de a fotózáshoz mások voltak a fényviszonyok. Ilyen lett a "Love" (a "Friendship"-et egyik előző bejegyzésemben láthatjátok):

Ezután hirtelen ötlettől vezérelve hímeztem magamnak egy ollóőrt. Az összeállítása sokkal tovább tartott, mint maga a hímzés.

Álmomban...

... a tengerparton jártam. Mióta hazajöttünk onnan, nem először álmodtam a tengerről, hanem szinte minden éjszaka. :) Úgy látszik, mély nyomot hagyott bennem a látványa, az illatok, tapasztalatok, összességében minden. Nem hittem, hogy ez lesz, de egyre jobban vágyódom vissza, úgy érzem, mintha mindig is egy lettem volna a tengerrel. Naponta ezerszer eszembe jutnak az élmények, a csodásan tiszta víz, nem tudok betelni a fotóink nézegetésével. Ezek adnak erőt a mindennapi munkához, teljesen feltöltődtem energiával általuk.
Remélem, jövőre is meglesz a lehetősége annak, hogy lássam a csodát! :)))