Ma az egyik megállóban sokan szálltak fel a buszra, köztük egy 18-20 év körüli leányzó. Nagy hévvel végigrobogott a buszon, és levetette magát a még egyetlen szabad ülésre. Mögötte idős néni jött az unokájával, látszott rajta, hogy örült volna, ha legalább a kislányt le tudná ültetni, de a fiatal lány, ha látta is a nénit, tudomást sem vett róla. A nénivel egy röpke pillanatra összeakadt a tekintetünk, láttam, hogy neki is épp úgy megvan a véleménye az egészről, mint nekem (mivel én is álltam, sajna, nem tudtam átadni a helyem.) Szerencsére más is érzékelte a történést, mert a csaj mögött ülő fiatalember rögtön felállt, hogy legalább a kislány le tudjon ülni.
És ha ez még nem lett volna elég, jöttek a csajszi ismerősei, akikkel olyan hangerővel kezdett beszélgetni, hogy tőle zengett a busz, ezen felül folyamatosan artikulátlanul, hangosan vihogott. Nagyon megkönnyebbültem, amikor leszálltam a buszról...
Olyan kedvem lett volna (be)szólni ennek a fiatal lánynak, de végiggondoltam, és rájöttem, nem hiányzik nekem, hogy olyat szóljon vissza, hogy utána még én szégyellhessem magam, ha ugyan lenne miért.
8 megjegyzés:
Hja! Nem szólunk ami nem tetszik, felesleges. Csak mi húzzuk fel magunkat.
Az ilyen 1 bitesekkel ne állj le vitázni, mert úgyis legyőznek a rutinjukkal. :-(
Amúgy felesleges a minősítés. A fiatalok utálnak minket. Nagyon szabadok, értékrendjük még nincs.
Azaz van, de azt mi nem értjük.
Úgy gondolom, nem érdemes szólni, mert csak magadat blamálod... kettő... még meg is verhetnek..... három...úgy is lepereg róluk...
Ne is ídegeld magad, ilyenkor inkább ne is láss semmit..Tovább kell lépni..
Nos, hát pontosan itt a baj!
Nem akarok senkit megbántani, de amíg az emberek többsége így vélekedik, ne csodálkozzunk, hogy a fejünkre is fognak előbb-utóbb sz..ni. Hagytuk (már aki), hogy idáig fajuljanak a dolgok. Ezek a mi neveléseink! Hála a jó égnek, az én lányom is felfortyan, ha ilyet lát, és ő simán átadja a helyét, pedig ő is fiatal. És lehet, hogy még meg is mondja a véleményét.
Tényleg ne haragudjatok, nem bántásból írtam. Csak ha mindig mindent szó nélkül hagyunk, még azt hiszik, ez a jó. :(
Nem tudom voltál e olyan helyzetbe, hogy szóvá tettél valamit, és majd neked estek szó szerint...Ezért írtam, amit...ki a fene akarja magát megveretni,leszúratni...hisz volt nem egy ilyen ügy...
Egyébként,hogy a helyet nem adják át, nem mostani probléma...Mint a ház akkora hassal álltam,és inkább kinézett az ablakon, nehogy átadja a helyet...Gyerek cipelésnél ugyanez volt a helyzet...
Kedves Edit!
Örülök a beléd szorult igazságérzetnek!
Mazsolázok, hogy megértsem innen-onnan: végkifejlet: nem értem, de azt látom, hogyan hígul fel a miheztartás, nagy mértékű a sodródás ész nélkül. Mondják meg mit csináljak, mert magamtól nem tudom, de ebből a könnyebb, a semmi utat választom. Nem én....
Öröm olvasni olyat akinek határozott véleménye van. De ehhez alap kell és azt már nem tudják honnan venni.
Vallás: megmondja mit kell tenni, ráhagyatkoznak. Vakon. Irányt mutat. Saját irányultság nincs. Érthetetlen a ma világa a legtöbb embernek. Otthonról hozott normák még lehetnek irányadóak erkölcsileg, de az életben nekik is nehéz.
Megjegyzés küldése