2014. augusztus 28., csütörtök

Ha megdobnak kővel...


Tegnap kellemetlen eseményben volt részem, iszonyat rossz napom volt. Valaki nagyon sértő szavakkal illetett, ráadásul mindezt megengedhetetlen hangnemben tette.
Még ma is ezen járt az agyam, délutánra már körvonalazódott bennem, hogy attól, hogy ez történt, én még lehetek önmagam. Hazaértem, mintát kerestem, és 4 óra alatt elkészült ez az apróság:

Kontúr nélkül - itt még bontás előtt a szárnya, mert elszámoltam.

Kontúrozva. Alakítottam is a mintán menet közben... :)

Könyvjelzőként (A könyvet a piacon vettem 100 forintért)

Könyvjelző - egy óriási irodai kapocs és némi filc anyag felhasználásával.


Tehát, ha megdobnak kővel, dobd vissza... hímzéssel. :) Joy, azaz öröm, hogy öröm legyen a szívében a düh és a rosszindulat helyett.

Nos, nem tudom, hogy elfogadja-e tőlem az illető. Ez nem bocsánatkérés, mert azt nem nekem kellene...
Ha nem fogadja el, akkor is tudom, hogy mit fogok tenni vele.


10 megjegyzés:

Anik írta...

Nagyon szép a hímzés, az apropója meg szomorú.... Az én egyik rossz tulajdonságom, -sajnos- pont ez...nem igazán tudok megbocsájtani... ha egyszer megbántanak, belegázolnak a lelkembe akkor onnantól már engesztelhetetlen vagyok...
Megdobna kővel, dobd vissza hímzéssel.!!! - Ezen jót mosolyogtam.
Jó, hogy Te ilyen vagy, és át tudsz lépni a sérelmeiden.
Nagyon aranyos kis könyvjelző, tetszik!!!

Cimpulusz írta...

Szeretnék ilyen jó lenni, mint Te! Sajnos én is haragtartó vagyok, nagyon nehéz megsérteni, de ha sikerül akkor az holtomiglan. A könyvjelzőt meg meg se érdemli!

CathlenKata írta...

Igaz a mondás: Ne menjen le a nap haragoddal !
Szép és aranyos lett, remélem bocsánatot is kér amiért megbántott!

Edit írta...

Köszönöm lányok!
Nos, hát azt hiszem, ez a projekt nem volt sikeres. :( Újabb kőáradatot kaptam (hogy stílszerű maradjak), csak már nem olyan ordenáré stílusban. :( Sajnálom azt, akinek ilyen a lelkivilága. Csak ő azt hiszi magáról, hogy szent.
(Egyébként munkahelyi konfliktus volt.)

Edit írta...

Azt elfelejtettem írni, hogy a könyvjelzőt azért elfogadta.

Palkó írta...

Veled érzek! Minden szempontból :)
Ez a helyes magatartás, én is így gondolom - mármint a Te hozzáállásod :) Csak nagyon nagy lelkierő kell hozzá...
Azért pofátlanság volt tőle, hogy a könyvjelzőt elfogadta... :-D
Ja, a minta pedig tündéri, és szuperül készítetted el!
Szép hétvégét kívánok!

Vera írta...

Azt hittem egyedül vagyok, .... Ha megbántanak és főleg ha nem érdemlem meg, én sem tudok megbocsájtani... Próbálom, de a tüske ott van...
A hímzés aranyos... meg sem érdemelte....
Szép hétvégét!

Névtelen írta...

A szemet szemért elvet vallottam mindig,de rájöttem sokkal jobban bántja a másikat /és hatásosabb/az,ha egy pillantással sem illetem.MINDEN lepereg rólam.Tanulható;-))))))))
A Verne csodálatos! Most,hogy a mérget kihímezted magadból:mosolyogj és vadássz prémet;-)
Puszi

Edit írta...

Alighanem a tüske nekem is ott marad... Bár, ha jobban belegondolok, a pár évvel ezelőtti (hasonló) sérelmeimen is túl tudtam magam tenni. Dereng ugyan valami, hogy ez vagy az történt, de elfelejtettem. Ha nem írtam volna le a zárt blogomba egy részüket, akkor már sehol sem lennének. Azokat meg nem olvasom el, mert nem akarok újra emlékezni rájuk.

Emő! Más is volt, aki pont ugyanazt javasolta, amit te (nem is egy), hogy ne szóljak egy szót se, hallgassak. Nem könnyű megállni egy ilyen helyzetben, az biztos, de ki kellene próbálnom. Csakhogy mostanában nem akarok még egy ilyen balhét.

Névtelen írta...

Igen,azért írtam,hogy tanulható,nekem sem ment azonnal,most már lesajnálóan mosolyogni is tudok közben;-)))Sikerülni fog!Puszi

Megjegyzés küldése