A fenti mondat a fiam szájából hangzott el az imént, és bizony szíven ütött.
Most azért morog, mert tegnap hármast kapott spanyolból, és a számítógépe kikerült a szobájából. Lehet, hogy drasztikus megoldás, de előre be lett ígérve neki, ha még egy rosszabb jegy becsúszik. Egyetlen dolog, amivel talán meg lehet fogni, az a gépe. Ugyanis imád a neten játszani a barátaival, és talán kicsit ösztönzi is a tanulásra, hogy most nincs gép.
Pillanatnyilag úgy látjuk, hogy marhára nem érdekli a tanulás, pedig a heti 20 órás nyelvtanulás nem játék. Ma közölte, hogy plusz órákra kell járnia. Biztos nem véletlenül. Minden nap mondom neki, hogy szerintem keveset foglalkozik a nyelvvel, de ő azt mondja, ne szóljak bele, ő jobban tudja. Meg azt mondja, hogy mi nem bízunk meg benne... Lázad, semmi nem jó, amit mi tanácsolunk neki.
Azt hiszem, ezt a mondatot nem érdemeltük meg, hiszen mindig jót akarunk - mint a legtöbb szülő a gyerekének. Én is azt hittem annak idején, hogy nekem milyen rossz... De felnőttem, és megértettem, hogy nekem milyen jó - annak ellenére, hogy nem volt egy álom a gyerekkorom. De a szüleim tisztességesen dolgoztak, becsületesen éltek, és a jóra neveltek...
Majd a fiam is megérti... csak ehhez fel kell nőnie...
3 megjegyzés:
Kitartást :)
Nálunk, a nevelt lányommal ugyan ez a helyzet csak az a baj nem egy tantárggyal áll így. :(
:o) ettől gyerek a gyerek és szülő a szülő, nem könnyű, de így van rendjén:o) Előfordul, hogy egy-egy szóval vagy tettel fájdalmat okoznak, mégis a legtöbb örömöt és szeretetet tőlük kapjuk. Drukkolok, hogy javuljanak a jegyei és visszaálljon a régi rend.:o)
Megjegyzés küldése