Végre! Már nagyon vártam a hétvégét. Igaz, a hét gyorsan elsuhant, de számomra nagyon fárasztó volt. Sok volt a munka, nem is igazán fizikailag, hanem inkább agyilag volt megterhelő. Úgy érzem, mintha évek óta semmit nem pihentem volna.
Pont olyan, mint amikor annyira alacsony volt a vasam, hogy a vérvétel eredménye azt mutatta, jócskán a minimum alatt van. Akkor 3 hónapig vastablettát szedtem, utána is csak a minimum alsó szintjét ütötte... A dokinéni nem volt hajlandó további vasat felírni, csak homeopátiás gyógymódot ajánlott. Igyak pirosszőlő italt, mert az nagyon sok vasat tartalmaz. Na persze, csak a pénztárcám nem tartalmazott elég rávalót. Merthogy 7 dl akkortájt ezer forint körül volt, és napi 2-3 dl-t meg kellett volna inni. Ki lehet számolni, hogy egy három hetes kúra mennyibe került volna... Három üveggel azért megvettem, napi 1 dl-t iszogattam, a dokinéni annyit mondott. Csak mondjuk a 2-3 dl hatásosabb lett volna talán, mivel elég súlyos vashiánnyal küzdöttem.
No, hát most kb. úgy érzem magam, mint akkor. Tegnap miután hazaértem, annyira szédültem, le kellett feküdnöm, mert se állni, se ülni nem tudtam. Aludtam, vagy inkább bóbiskoltam 2 órát, de utána is olyan voltam, mint aki bepiált. Én, aki még alkalmanként is max. 2 ml-nyit iszik...! Ma viszonylag normálisan ébredtem, de déltájban már nagyon küzdöttem az álmossággal. Most meg már alig bírom nyitva tartani a szemeimet. Semmihez nincs kedvem, se olvasni, se bökögetni. Pedig elkezdtem a PIF ajándékot hímezni, egész haladós...
A lányom nyúz, hogy csináljuk meg az emlékkönyve középső lapját, ahová be lehet írni a neveket. Meg csináljunk valamit a kisüthető gyurmából. Ez már tényleg nem megy... Sajnálom...
Ja, és a jobb karom. Április óta fáj. Néha annyira, hogy be kell vennem a pár hónapja felírt gyógyszer maradékából 1-1 szemet, mert már nem bírom. Hiába volt május elején a 2 hét fizikoterápia, akkor picit jobb volt, utána elég hamar olyan lett, mint volt. A dokinénihez persze nem mentem vissza, de azt hiszem, itt az ideje. És ha már megyek, kérem, hogy csináljunk egy vérképet is...
No, jól kipanaszkodtam magam, remélem, a hétvégén helyrejövök. Főleg azért, mert előreláthatólag jövő szerdától pár napig megint egyedül fogok dolgozni.
Most jutott eszembe a keretezés... Elvittem a babaköszöntőt a keretezőhöz - úgy néz ki, most már véglegesen az a nő van ott, aki nyáron olyan "jól" kiszámolta nekem a keretezést. Erre a képre 2600,-Ft körüli összeget mondott, hát inkább nem kértem. Vettem hozzá egy kész keretet 1000,-Ft-ért, és itthon 2 perc alatt beletettük a képet. Szerintem nagyon illik hozzá. Pillanatnyilag nem tudom mutatni, mert még nem töltöttem le a fotómasináról, de rövidesen láthatjátok.
Pont olyan, mint amikor annyira alacsony volt a vasam, hogy a vérvétel eredménye azt mutatta, jócskán a minimum alatt van. Akkor 3 hónapig vastablettát szedtem, utána is csak a minimum alsó szintjét ütötte... A dokinéni nem volt hajlandó további vasat felírni, csak homeopátiás gyógymódot ajánlott. Igyak pirosszőlő italt, mert az nagyon sok vasat tartalmaz. Na persze, csak a pénztárcám nem tartalmazott elég rávalót. Merthogy 7 dl akkortájt ezer forint körül volt, és napi 2-3 dl-t meg kellett volna inni. Ki lehet számolni, hogy egy három hetes kúra mennyibe került volna... Három üveggel azért megvettem, napi 1 dl-t iszogattam, a dokinéni annyit mondott. Csak mondjuk a 2-3 dl hatásosabb lett volna talán, mivel elég súlyos vashiánnyal küzdöttem.
No, hát most kb. úgy érzem magam, mint akkor. Tegnap miután hazaértem, annyira szédültem, le kellett feküdnöm, mert se állni, se ülni nem tudtam. Aludtam, vagy inkább bóbiskoltam 2 órát, de utána is olyan voltam, mint aki bepiált. Én, aki még alkalmanként is max. 2 ml-nyit iszik...! Ma viszonylag normálisan ébredtem, de déltájban már nagyon küzdöttem az álmossággal. Most meg már alig bírom nyitva tartani a szemeimet. Semmihez nincs kedvem, se olvasni, se bökögetni. Pedig elkezdtem a PIF ajándékot hímezni, egész haladós...
A lányom nyúz, hogy csináljuk meg az emlékkönyve középső lapját, ahová be lehet írni a neveket. Meg csináljunk valamit a kisüthető gyurmából. Ez már tényleg nem megy... Sajnálom...
Ja, és a jobb karom. Április óta fáj. Néha annyira, hogy be kell vennem a pár hónapja felírt gyógyszer maradékából 1-1 szemet, mert már nem bírom. Hiába volt május elején a 2 hét fizikoterápia, akkor picit jobb volt, utána elég hamar olyan lett, mint volt. A dokinénihez persze nem mentem vissza, de azt hiszem, itt az ideje. És ha már megyek, kérem, hogy csináljunk egy vérképet is...
No, jól kipanaszkodtam magam, remélem, a hétvégén helyrejövök. Főleg azért, mert előreláthatólag jövő szerdától pár napig megint egyedül fogok dolgozni.
Most jutott eszembe a keretezés... Elvittem a babaköszöntőt a keretezőhöz - úgy néz ki, most már véglegesen az a nő van ott, aki nyáron olyan "jól" kiszámolta nekem a keretezést. Erre a képre 2600,-Ft körüli összeget mondott, hát inkább nem kértem. Vettem hozzá egy kész keretet 1000,-Ft-ért, és itthon 2 perc alatt beletettük a képet. Szerintem nagyon illik hozzá. Pillanatnyilag nem tudom mutatni, mert még nem töltöttem le a fotómasináról, de rövidesen láthatjátok.
Addig is jók legyetek, és legalább ti hímezzetek sokat! :)
3 megjegyzés:
Azt hiszem, ezen csak egy nagy pihenés segít...mondjuk xszemezéssel egybekötve!:o)
Egy vérképet már nekem is csináltatnom kellene, nekem a koleszterinnel gyűjt meg a bajom...de úúúúgy félek a vérvételtől!
Jó laza hétvégét kívánok Neked!
Hát az a képkeretező egy rabló...
Remélem sikerült egy nagyot pihenned a hétvégén. Ilyenkor tényleg az a jó ha megpróbálsz kikapcsolni mindent, bár nekem ez sosem sikerült még.
Mostanában én is ilyen abszolút kimerültnek érzem magam.
Megjegyzés küldése