Hétfőn egy értesítést találtam a postaládánkban, miszerint levélküldemény érkezett részemre. Csak találgattam, azt hittem, valami hivatalos értesítés. A postára csak a következő nap lehetett érte menni, ezért egész nap izgatott, hogy mi lehet az a levél. Mikor hazaértem, rögtön azt kérdeztem a férjemtől, hogy elment-e a postára. És mivel nekem rendes férjem van, a boríték természetesen a laptopomon pihent már. A duci borítékból rögtön láttam, hogy ez nem hivatalos levél. :) Ránéztem a feladóra.... és semmi.... Fogalmam sem volt, hogy kitől kaptam. Kicsit el is szégyelltem magam, mert nem igazán szoktam a lakcímemmel dobálózni. Még próbáltam erőltetni az agyamat, hátha valami dereng. Az a gondolat jutott aztán eszembe, hogy hátha valaki olyan küldte nekem, akinek én is küldtem valami ajándékot valamikor. Na, ez jó mondat lett. :) Szóval gyorsan megnéztem az e-mailjeimet, és igen! Ott volt az a név, ami a borítékon is szerepelt. Most már tudom, hogy attól az Anettől kaptam névnapi ajándékot, akinek én egyszer egy nyakláncot küldtem.
Itt megtekinthetők a részletek.
Hát mit mondjak, egyáltalán nem számítottam semmiféle viszonzásra a nyakláncért cserébe, nem az a típus vagyok. Ő ennek ellenére mégis úgy gondolta, hogy egy kis meglepetéssel kedveskedik nekem.
Megmutatom nektek is, mit kaptam:
A gumis könyvjelző nagyon személyre szabott, tetszik, főleg, hogy napraforgós. Úgy látszik, Anett jól körülnézett a blogomon, és tudja, mit szeretek. Pl. a csoki is étcsokis volt, és nem csak 1 volt, de a másik már nincs meg - vagyis ez sincs, csak a papírja. :D :D :D
Anett! Itt is nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltál rám, és szeretettel készítetted nekem az ajándékokat, és küldted a csomagot. Nagyon jó érzés, ha az emberrel ilyesmi történik! :)
