Játék Tündérkénél! :)

Kukkantsatok be Tündérke blogjára,

mert egy szép ajándékot fog kisorsolni

a játékára jelentkezők között!
Természetesen nála nem csak ezért érdemes nézelődni! :)

Levendula, margaréták és süti

A héten hímeztem egy levendulás szívecskét, majd belefogtam egy nagyobb munkába. A levendulás hímzést egy hungarocell szívre fogom rádolgozni. A folyamatban lévő hímzés egy banner lesz. Nagyon aprók az öltések, hiszen keményített panama vászonra készül, minden lyukba öltve, 1 szállal. Eddig nagyon élveztem a hímzését, de még messze van a vége. Kb. 320x70 szem a mérete, nem kis darab.

A napokban találtam egy finomnak ígérkező sütit Dolce Vita blogján. Ma ki kellett próbálnom! Nem lett olyan szép, mint az övé, de nagyon finom. Próbáljátok ki ti is! :)

Magnóliám

Hosszas vajúdás után végre megszületett a magnóliám.

Kontúrozva, mosva, vasalva hoztam el nektek.

Szeretnék sokkal többet alkotni, akár hímzésről, akár gyöngyözésről legyen szó, de a kezem még mindig nem gyógyult meg. Így meg nem sok kedvem van kézbe venni bármit is, mert viszonylag rövid ideig tudok csak foglalkozni vele.

Gasztro-alkotás

Ma van a lányom szülinapja, ezért szombaton tortát sütöttem neki. Olyat, amilyet ő akart, tiramisu tortát. Még sosem készítettem ilyet, azaz valamikor régen, egy sütés nélküli változatot, Oetker dobozosat. Elmondhatom, hogy egy nagyszerű receptet találtam a neten, nem volt bonyolult, viszont isteni fincsi! :) A képen a teteje nem túl szép, ennek az az oka, hogy még nem voltak rajta a cukorkák, csak a kakaó, úgy fóliáztam le, és tettem ki az erkélyre a hidegre. A fólia sajnos enyhén rátapadt a krémre, de ennyi baja legyen! Nem ez a lényeg... Szeretettel készítettem, kívánság szerint. :)

A recept innen való

A hímzés terén is kreatívkodtam ám! A színes rész teljesen elkészült, a rajzszerű képekből is alig van valami vissza. Ha elkészül, mutatom! (A kezem még nem a régi, sőt, időnként rosszabb, mint valaha, de ez van...)

Egy kis kreatív

Hogy ne csak a nyavalygásommal legyen tele a blogom, megmutatom, hogy áll a magnóliám. Az előző álláshoz képest nem sokat haladtam, de az én állapotomhoz képest sokat. Most nézem, milyen régen mutattam már meg...

Rettenetesen gyűrött az anyag, hiszen hetek, hónapok óta nem került le róla a hímzőkeret, az oldalsó anyagot pedig visszahajtogattam a keret szélére és odacsipeszeltem. De ha elkészül, mosás, vasalás után szép lesz. :)

Kórházkaland

Már a kezdet sem volt egyszerű. 9.15-re értem be a kórházba, ott ugye regisztrálni kell. Nyomtam is a gombot a központi járóbeteg felvételnél, kaptam egy szép 301-es sorszámot. Hűha, így reggel már ennyien regisztráltak? No, szépen várok a soromra, amikor olyan köhögőroham tört rám, hogy azt hittem, nem élem túl. Van ilyen, ritkán még akkor is elkap, amikor egyébként nincs semmi egyéb bajom. Nagy nehezen elmúlt, épp addigra hívtak a pulthoz. A hölgy megtekintette a beutalómat, majd szánakozva félretette a regisztrációs számomat, és közölte, hogy nem itt kell bejelentkeznem, hanem a baleseti ambulancián. Hogy ennek mi köze az én kézsebészeti vizsgálatomhoz, nem tudom, de a lényeg, hogy végül a traumatológián kötöttem ki. Azért odáig sem volt egyszerű eljutni, mert halvány gőzöm sem volt, hogy hol van a baleseti ambulancia betegfelvétele. Kóvályogtam egy ideig, majd megkérdeztem, valaki mutatott egy irányt, elindultam arra. Itt is ajtó, ott is ajtó, ide is benéztem, oda is, de nem voltam meggyőződve, hogy valamelyik ajtónál nekem még tovább kellene mennem, főként azért, mert mindenhonnan nyílottak még ajtók, de még véletlenül sem volt azokra egy árva mukk sem írva. Végül a mentősöket kérdeztem meg, hogy hová a jó égbe kell nekem menni? Megmutatták. Voltam már ott, de most be is nyitottam egy felirat nélküli ajtón, és láss csodát, ott volt a betegfelvétel. Túlestem a regisztráción, kipipálták a nevemet egy listán, beírtak a gépbe, irány vissza a traumatológia. Leültem, mert olyan kis naiv vagyok! :) Egyszer-kétszer láttam ugyan, hogy egy ajtón kijön egy nő, akinek néhányan papírokat nyomnak a kezébe, de ez engem nem zavart. Egy idő után azért mégiscsak megkérdeztem a mellettem várakozó pasit, hogy be kell adni a beutalót? Naná, hogy be kellett volna adnom már rég. Én nem tudom, hol élek, miért hittem azt, hogy elég beregisztrálni, aztán ők elküldik a megfelelő helyre az adatokat, és ott majd szólítanak, amikor én következem. És akkor még nem vettem számításba a soron kívüli eseteket, meg a protekciósokat! Mindegy, amint kijött a nőci, gyorsan elkaptam, és én is odaadtam a papíromat. Onnantól már csak 2,5 órát kellett várakoznom, hogy rám kerüljön a sor! Megnézte a kezem a doki, továbbküldött röntgenre. Ott is regisztráció, kis várakozás, sztárfotók, aztán vissza a traumára. Újabb hosszú várakozás, majd végre szólítottak. A dokibácsi nézné a röntgen felvételeket, de csak 1 van, ő pedig határozottan emlékezett, hogy többet kért (nyaki gerinc, kézfej, hüvelykujj, váll). Csináltak is 5 felvételt, de hogy hová tették, az rejtély. Dokibácsi kiküldött, hogy várjak még, megpróbálják előkeríteni a röntgen képeket. Lassan már mindenki elfogyott a váróból, rajtam kívül már csak egy szerencsétlen nő ült ott, neki is elkavarták a fotócskáit. Végre aztán fél 3-kor eljött az én időm, behívtak újra. Persze, még most is hiányos volt a röntgenem, mert az 5-ből csak 3 volt, de ne reklamáljak már, hiszen nem kellett érte fizetnem (legalábbis nem közvetlenül, mert ugye megfizetjük mi ezt elég drágán). Kielemezte a dokibácsi, szerinte nem kell műteni, erre én is megkönnyebbültem. Úgy tűnik, nem alagút szindróma (pedig a háziorvosom még tegnap is azt mondta, hogy a nyakát rá), ezért csak gyógyszert írt fel, meg egy újabb szép sínt, ami az előzőnél klasszisokkal kisebb méretű, viszont összehasonlíthatatlanul drágább. Ebben még dolgozni is tudok, ergo használható is lesz, nem csak a polcot fogja díszíteni (most is ebben írom a posztot).

Én ugyan nem vagyok orvos, de hetekkel ezelőtt megírtam Katának, hogy az egyik orvos alagút szindrómára tippel, a másik csuklóízületi-gyulladásra, szerintem pedig nyeregízületi-gyulladásom van. Azt hiszem, nem véletlenül kaptam olyan sínt, ami épp a nyeregízületre simul. A doki csak annyit írt a papíromra, hogy ízületi subluxáció (akármi legyek, ha ez ficam). Hm...

9.15-től 15 óráig azért ez nem kis teljesítmény! A napom szépen elment, de azért a várakozás alatt elolvastam egy fél könyvet.

Az új év kezdete

El sem hiszem, hogy ez az év is betegséggel kezdődik! Ilyen az én formám... Tavaly a vesém, most "csak" egy szimpla vírus. Két napig nyakig betegen mentem dolgozni, de mivel tegnap fél 6-kor úgy értem haza, hogy iszonyatosan fájt a fejem, hánytam, folyt az orrom, és köhögtem, úgy döntöttem, én ugyan nem fertőzöm meg a kollégáimat, hanem ma itthon maradok. Amúgy a közvetlen kolléganőmtől kaptam el, a két ünnep között ő is hasonló állapotban dolgozott, és még mindig nem kecmergett ki belőle teljesen. Holnapra amúgy is szabit kértem, mert mennem kell a kézsebészetre, így viszont megmarad a szabim, helyette táppénz lesz.

Tegnap rögtön a hazaérkezés után le kellett feküdnöm, 1 percet sem bírtam volna még fent maradni. Szerencsére a fejfájástól el tudtam aludni, és csak éjjel 2 körül ébredtem fel, de akkor órákig köhögtem megállás nélkül. Nem hiszem, hogy így szerencsés lenne dolgoznom, főleg, hogy hőemelkedésem van, amiből azt hiszem, nemsokára láz lesz. Biztosan lázas voltam tegnap is munka közben, mert többen is mondták, hogy olyan furcsák a szemeim, és én is érzetem, hogy forró vagyok. 11-re megyek a dokinénihez, és legalább be tudok neki számolni arról, hogy mi is van a kezemmel. Ezzel kapcsolatban egyelőre csak annyit, hogy nem sok javulást tapasztaltam. Holnap már egy picivel okosabb leszek abból a szempontból, hogy kell-e műteni vagy sem, vagy megvárjuk a speciális vizsgálatok eredményeit - ezek nagyjából a hónap végére várhatók. Remélem, lesz a kórházban orvos, aki holnap megvizsgál, nem mondott fel mindenki!

B.Ú.É.K.!

Boldog Új Évet Kívánok !

Cirmi a fa alatt

Őnagysága is részese akart lenni a karácsonyi készülődésnek, segített is rendesen. Főként azokat a gömböket akarta leszedni, amelyeket én már nehéz munkával - és majdnem a jobb kezem épsége árán - felaggattam a fára. Rácsodálkozott a sok díszre, a kisebb-nagyobb gömbökre, a fa alatt pihenő és szaloncukrot rejtegető macikat sem kímélte, megrágta a fülüket. Szerencsére a szaloncukit nem szereti, így azok biztonságban vannak - tőle. Amint azonban nem figyeltünk oda mit csinál, elkezdte a gömböket ütögetni, bekapta az ágak végeit, és rángatta őket. Még jó, hogy szép nagy a fa, nem könnyen bír vele. Addig piszkálgatott néhány hátsó fronton lévő gömböt, míg sikerült valahogy leszednie, na akkor aztán elkezdődött a játék. Nem győztem összevadászni a gömböket és visszaakasztani a fára. Szerencsére nem üveggömbök, csak egyszerű műanyagok, így aztán kár sem történt. Nagyon élvezte a játékot, és még mindig ráüt egy-egy gömbre, amint elmegy mellette. :)

Szenteste, a díszítés után a fa alá kerültek az ajándékok, hát nem odatelepedett őnagysága Cirmi-Murci is? Igaz, ő egy nagy ajándék nekünk - bár nem karácsonyi. Remélem, ő is éppen ezt gondolta ekkor! :))) A fa alatt alufóliába csomagolva ott lapult ám az ő ajándéka is...

Boldog karácsonyt! :)

 

Katt a képre!