Most látom, hogy az előző, kész hímzésem óta nem is mutattam semmi újat. Ahogy a rózsás kép elkészült, már el is kezdtem hímezni a párját, a bazsarózsákat. Volt, amikor napokig hozzá sem nyúltam, de volt, amikor tetemes volt a haladásom. Pl. ma délután. Én magam is hitetlenül állok e haladás előtt, pedig nagyon jól látszik. A képen láthatjátok, hogy milyen lesz, ha elkészül, és milyen volt a ma délelőtti állás. Ma délután azonban szinte betöltöttem a jobb alsó sarok üresen maradt anyagát a levelektől az aljáig, csak arról most nincs fotóm. Nem pont olyanok a színek, mint az eredeti képen, de a fotózáshoz sem túl jók a fényviszonyok mostanában.
A héten csomagot is hozott a postás, Kata volt szíves meglepni engem jókora mennyiségű gyönggyel. Mostanság, legalábbis mióta a nemrég mutatott medálom elkészült, nem fűztem semmit, még a medálhoz való lánc sincs készen, pedig már nagyon szeretném hordani. Mert azért vannak irigyeim, és ezt élvezem... :DDD
Katának ígértem, hogy fogok még fűzni, csak jobb idő, több természetes fény kell nekem, hogy nekiálljak úgy szívvel-lélekkel. Addig marad a hímzés, és az olvasás, mostanában pedig a hangoskönyvek. Merthogy jól ötvözhető a hallgatásuk a hímzéssel. Már jó pár "könyvön" túl vagyok ilyen formában.
Azért két "igazi" könyvet is elolvastam hamarjában Colette Rossanttól, az egyik a Sárgabarackok a Níluson, a másik pedig a Visszatérés Párizsba. Mindkettő nagyon tetszett.
Kicsit helyrebillen talán a lelki egyensúlyom is, hónapokon belül nagy változás elébe nézek! :)
(Nem fogok szülni, mielőtt bárki erre gondolna, ahhoz én már nem vagyok elég fiatal, hogy finoman fogalmazzak).
A héten csomagot is hozott a postás, Kata volt szíves meglepni engem jókora mennyiségű gyönggyel. Mostanság, legalábbis mióta a nemrég mutatott medálom elkészült, nem fűztem semmit, még a medálhoz való lánc sincs készen, pedig már nagyon szeretném hordani. Mert azért vannak irigyeim, és ezt élvezem... :DDDKatának ígértem, hogy fogok még fűzni, csak jobb idő, több természetes fény kell nekem, hogy nekiálljak úgy szívvel-lélekkel. Addig marad a hímzés, és az olvasás, mostanában pedig a hangoskönyvek. Merthogy jól ötvözhető a hallgatásuk a hímzéssel. Már jó pár "könyvön" túl vagyok ilyen formában.
Azért két "igazi" könyvet is elolvastam hamarjában Colette Rossanttól, az egyik a Sárgabarackok a Níluson, a másik pedig a Visszatérés Párizsba. Mindkettő nagyon tetszett.
Kicsit helyrebillen talán a lelki egyensúlyom is, hónapokon belül nagy változás elébe nézek! :)
(Nem fogok szülni, mielőtt bárki erre gondolna, ahhoz én már nem vagyok elég fiatal, hogy finoman fogalmazzak).
