Dóra kérdezte az
előző posztom kommentjében, hogy bejött-e a ráülős keretem, illetve írjak róla, vagy mutassak képet.
Ott kezdem, hogy ez a keret nem az a klasszikus ráülős keret, amit nagyobb kézimunka boltokban, vagy webáruházakban meg lehet venni. Ez egy házilag barkácsolt keret, és még mindig úgy érzem, hogy jobb ezzel hímezni, mint az állványon.
A hozzávalók a bolhapiacról származnak. Amiből átalakult, az valamikor egy lámpa volt, a talpa fém, hajlítható szárral, ami a lámpaburát tartotta, ennek a végére van felfogatva a keret. Egy másik sétám alkalmával ugyanezen a piacon találtam azt a 40 cm átmérőjű kerek rámát, amit nem bírtam ott hagyni, sem az ára, sem a használhatósága miatt. Gondoltam, jó lesz a nagy képhez. (Hogy aztán később mihez fogom használni, nem tudom, mert az az érzésem, hogy ilyen nagy képet többet nem hímzek. Bár "soha ne mondd, hogy soha.") Tehát hazahoztam a rámát, és rávettem a férjemet, hogy ebből csináljon nekem olyan hímzőalkalmatosságot, amire rá tudok ülni, velem szemben van az egész, és még forgatható is legyen, hogy el tudjam varrni hátul a szálakat.
A hajlítható szár miatt úgy tudom formálni a keret állását, ahogy akarom. Most szándékosan tettük a keretben ferdén az anyagot (kellett hozzá segítség), mert ha ráülök, így áll egyenesen előttem a keret, nem fordul át a súlyától, hogy csak a hátoldalát lássam. Már magának a lámpaváznak is van egy jó kis súlya, de a kereten sok az anyag, és már sok benne a fonal is, ez mind plusz súly. Az anyagot a keret hátuljára csipeszeltem, és az elején is csipesszel fogtam össze, így nem akadályoz a hímzésben sem. Nem kell tartani, tudok akár két kézzel is bökögetni, bár nem nagyon szeretek.
És megszületett ez:
Talán kicsit jobb felé át kell tennem az anyagot, úgy még kényelmesebb lesz,
de mivel a szár hajlítható, azzal is megoldható.
Lehet, hogy összességében nem túl szép, de nagyon is hasznos eszköz számomra!
Hát, ennyi lenne...
