Mit várunk a mai fiataloktól, a felvételizőktől, ha még "mi" sem tudunk helyesen írni, fogalmazni? És itt nem az átlagemberekre gondolok, hanem azokra, akiknek ez a foglalkozásuk, hivatásuk. Engem rendkívüli módon fel tud bosszantani az ilyesmi, lehet, hogy nem kellene vele foglalkoznom, de nem tudok szó nélkül elmenni az ilyesmi mellett. Vagy mondjam azt, hogy báncsa (sic!) a szememet? (Elnézést, de ezt még leírni is fájt.)
A napokban olvastam, hogy a 8. osztályos felvételiző diákok nehéznek találták mind a magyar, mind a matematika feladatsorokat. Csodás hozzászólásokat olvastam felnőttek "tollából", akik szépen leszólták a gyerekeket. Szerintük egyszerű volt a feladatsor, nem értették, mi okozott gondot a gyerekeknek. Jah, kérem, felnőttként, minden tét nélkül, nagyon könnyű beszélni. A magyart én is megnéztem, mostani fejemmel én is könnyűnek találom. De... Emlékszem, még általános iskolás koromban a magyar tanárom elküldött egy magyar verseny iskolai fordulójára. Mindig jó voltam magyarból, de azok a feladatok akkor borzasztóan nehéznek tűntek. Pedig igazából az volt a gond, hogy többségében nem nyelvtani megközelítése volt a megoldásoknak, hanem ki kellett logikázni. Most már ez sem okoz gondot, hamar átlátom az ilyesmit, de akkor...! Ráadásul 3 fős csapatban kellett volna dolgozni, de a másik két kijelölt személy nem jött el, egyedül kellett megcsinálnom. Ha erre az esetre gondolok, a mai napig belém hasít az az érzés, amit akkor éreztem. Tehát pontosan el tudom képzelni, hogy a most felvételiző gyerekek milyen stresszben lehettek a feladatsor megoldása közben.
Most kanyarodjunk vissza az eredeti témához, íme néhány gyöngyszem online híroldalakról:
Az a "," nem kellene oda, vagy talán a két szó közé egy kötőjel, vagy nem tudom.
Személyes kedvencem a "herevert" :D
Itt csak egy betű maradt ki.
Ez csöppet értelmezhetetlen,
de lehet, hogy csak nekem nem egyértelmű.
Egyébként a teljes cikk furcsán van fogalmazva.
Ez a cikk címe volt, vastagon kiemelve!!!
Mintha azt mondanám: "száznegyvenel". Furcsán is hangzik.
Ugye tudjuk, hogy helyesen 140-nel?
Sajnos szomorú, de szülők és megrendülve.
Az eredeti cím az volt, hogy "kígyó marta meg", de a bővebb leírásban már a "nem tudta megmarni" szövegrészlet szerepelt. Később javították a címet, de a fenti sorban is látszik, hogy az eredeti cím így is megmaradt. :)
Talán télapóruhás?
A levelezőmből kilépve pedig ez a reklám fogadott.
Az áru és árú szavak még mindig sokaknak okoznak gondot.
... Pápáig. Ez is egy cím volt!
Utoljára hagytam az egyébként is "kedvencemet": ma a munkahelyemen az "egyelőre" és "egyenlőre" szavakat se tudta valaki helyen alkalmazni írásban, pedig már nem 8. osztályos felvételiző diák.
Itt és most mondom: ezzel nem állt szándékomban senkit sem megbántani, nem szeretném, ha bárki is magára venné a "kioktatást". Itt most kizárólag az olvasóközönség tájékoztatására szolgáló online híroldalakat kritizálom (közülük is leginkább kettőt)! Szándékosan nem linkelek, mert még a végén becsületsértésért beperelnek. (De hát ők írták!)
