Szösszenet

A nyaralásból szerencsésen hazaérkeztünk már csütörtökön. Azóta nem volt tű a kezemben, mert először itthon kellett valami rendet csinálni, ugyanis egy tizen-, illetve huszonéves "gyerek" nem foglalkozik azzal, hogy ha kupit csinálnak, akkor el is pakoljanak maguk után. A porcicákról nem is beszélve...

Aztán tegnap a kertbe is el kellett menni, mert sejtettük, hogy az uborka már túlméretes lesz, reméltük, hogy azért van belőle menthető mennyiség. Szerencsére volt, így lesz csalamádé, és csemege uborka is. Aztán jó sok zöldbabot is szedtem, ma pedig összeszeltük, és mehet a fagyasztóba. Van a legújabb kedvencemből, a cukkiniből is. :) Sajnos, a sok eső miatt rengeteg lett a gaz, azzal még nem tudtunk megbirkózni, csak egy részét húzkodtuk ki. Van is izomlázam rendesen, úgy látszik, hatásos a zöld fitness.

A nyaralás alatt csak egy kicsit bökögettem, egy levendulás mintát hímeztem. A bal oldala éppen fél szemmel el van csúszva, de mire észrevettem, már késő volt. Úgy döntöttem, így marad, nem bontom ki. Zsákocskát szeretnék belőle készíteni, amit megtöltök saját termesztésű levendulával. :)

Eléggé világos lett, nem is nagyon látszik, hogy a virágban kétféle lila van. Lehet, nem a legjobb színeket választottam hozzá...

További szép hétvégét kívánok nektek!

Láblógatás

Szabadság... nyaralás... tenger...

Út közben pár órás pihenőre kényszerültünk, megnéztük hát egy kisváros "vadasparkját". Őzek, kisebb szarvasok voltak egy bekerített területen.

Meglepetésünkre ezt találtuk: a táblára egy Petőfi vers első versszaka volt festve:

FA LESZEK, HA...

Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy...
Csak hogy lényink egyesüljenek.

Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom.

(Szalkszentmárton, 1845. aug. 20 szept. 8. között)

Panoráma az apartmanunkból

Láblógatás :)

Új hímzés és egy finom étel :)

Ma délután új hímzésbe kezdtem, mert muszáj volt. :D A Jysk-ben jártunk, és már majdnem fizettünk, amikor egy kosárban megláttam pár leárazott asztalterítőt, (úgy látom, van egy pozitív értékelés is a termékre). Nézegettem, aztán megláttam, hogy ez bizony hímezhető! Igaz, jó nagyok a lyukak, az xek mégsem lesznek óriásiak, úgy látom, szép egyenletesen hímezhető az anyag. De ha nem hímezném ki, akkor is szép, csak úgy magában.

Itthon aztán kerestem hozzá mintát, úgy gondoltam, nem csak a sarkokat hímzem ki, hanem körben is lesz hímzés. Az anyagot szándékosan nem mostam ki hímzés előtt. Ha engedi a színét, később is engedni fogja. Mivel csak fehérrel hímzek rá, az sem zavar, ha mosás után majd rózsaszínű lesz a hímzés. Rosace fonal 3 szálával hímzek, így szépen takar.

Azért írtam mindezt, hátha valakit érdekel. :)

Forrás: a Jysk honlapja

A képen nem látszik annyira szépnek a terítő, mint igazából.

 Látszik, hogy nem csak a sarok hímezhető!

Frissítés (2016.07.17.):

Tegnap este el is készült az egyik sarok minta!

És egy finomság!

A napokban voltunk a telken, és szedtünk cukkinit, úgy látszik jó lesz ebből a termés idén. De nem is baj, hiszen szeretjük. Tavaly találtam egy receptet, amit most is elkészítettem. Sőt, egy másik klassz rakott cukkini receptet is találtam, ezt is megkóstoltuk, fincsiiii! (Ez utóbbiról nincs képem.) Aki szereti a cukkinit, nem fog csalódni!

Jó étvágyat hozzá!

Hogyan készült a selyem mandalám?

Most Vera kérésének teszek eleget, aki egyik kommentjében azt kérte, írjak arról, hogyan készítettem a mandalát. Örömmel teljesítem a kérést, mert örülök, ha valakit érdekel az, amit csinálok.

Nagyon amatőr módon fogom leírni, mit is csináltam a darabka selyemmel, hogy EZ a mandala szülessen belőle. Merthogy először csináltam ilyet, és nekem is anyósom mondta el, hogy kell csinálni, ő pedig a faluházban, a kézműves foglalkozáson tanulta. Mielőtt eljött hozzánk, felhívott, hogy szeretném-e megtanulni a selyemfestést, mert akkor elhozza a hozzávalókat.

Hozzávalók: kinyomtatott minta, selyem darab, fa keret, rajzszögek, különböző méretű ecsetek, selyemre való festékek (lehetőleg az alapszínek legyenek meg, ezekből ki lehet keverni a többit: sárga, piros, kék, de fekete és fehér se árt, ha van), selyemhez való csőrös kontúr festék (fekete, arany, ezüst, nem tudom, még milyen színek vannak), műanyag festékpaletta (ebben keverhetők ki a színek), tégely, amiben az ecsetet kiöblíthetjük, nehogy egyik színbe másikat vigyünk bele.

Legelőször ki kell választani a mintát, amit szeretnék a selymen viszontlátni. Lehet a neten találni kismillió mandala mintát, nekem már szép kis gyűjteményem volt régebbről ezekből. Simán tudtam választani egy nekem tetszőt. Aztán ki kell nyomtatni, lehetőleg a lap közepére essen a minta, de az sem baj, ha nem ott van.

Aztán kell egy darabka selyem. Azt nem tudom, hogy ő milyet hozott, tehát milyenre festettem, ezért egyik kolléganőmet kérdeztem meg, aki járatos ebben a technikában, hogy ő milyenre fest. Azt mondta, hogy a selyem neve pongé (ő ponzsé-nak ejtette), méteráru üzletben lehet kapni, nem is drága. Sokféle selymet lehet kapni, az alkalmazott technikától függ, hogy milyet célszerű használni. Mivel nem vagyok e technikának szakavatott tudora, fogalmam sincs, hogy mihez, milyen selyem való.

Szóval a selyemből kell egy darabka, amit rá kell feszíteni egy előre gyártott (akár házilag barkácsolt) fa keretre. Ezt rajzszöggel lehet megtenni, bár nem mondom, hogy a férjem nem mondta a magáét, miközben rányomogatta a selymet a keretre, mert nem volt könnyű. Ennél egyszerűbbet talált ki. Lehet kapni úgynevezett Q-snap keretet, erre szépen rá lehet feszíteni a selymet. Nekem egyszer csinált gömbölyű farudakból keretet, arra pont jó a Q-snap leszorítója. Én azért most az anyósom által hozott keretet használtam, mivel arra tette fel először a selymet a férjem.

Ha a selymet már szépen kifeszítettük a keretre, akkor jöhet a móka!

A keret alá, a selyem alatt szépen középre igazítva elhelyeztem a kinyomtatott mintát, klasszul átlátszik a selymen. A kontúrozó festékkel kezdtem el dolgozni, úgy, hogy állva dolgoztam, hogy biztos szépen a minta felett húzzam a vonalakat, mert ülve más szögből látszik minden. A lényeg, hogy szép, vékony vonalakat kell húzni a csőrös kontúr festékkel, különben nem lesz szép. Nekem ez nem is sikerült túl jól. A kontúrvonalak mindenhol érjenek össze! Aztán, amikor a kontúrral mindenhol elkészültem, várni kellett, míg a festék megszáradt. Ha süt a nap, kitehetjük a napra száradni, de hajszárítót is használatunk. Én ez utóbbit választottam. Amikor megszáradt a kontúr, elővettem az ecseteket és a selyemfestékeket, amivel a kontúrok közötti részt kitöltöttem. Viszonylag kevés festéket hagytam az ecseten, jól lehúzogattam a festékes tégely oldalán, mert féltem, hogy szétfolyik a selymen. Így biztonságosan meg tudtam maradni a kontúrok között. Volt olyan, kétszer is, hogy kiejtettem az ecsetet a kezemből, pont rá az anyagra, látszik is.

Elég hamar szárad a festék, amikor egy színnel körbeértem, akkor újra átfestettem 1-1 részletet, hogy jobban takarjon. De lehet, hogy egyszer is elég lett volna. Az olvastam valahol, hogy fehérrel nem is kell festeni, maradhat a selyem színe.

Anyósom azt mondta, hogy lehet sót dobni a lefestett részre, különleges hatást lehet vele elérni, csak meg kell várni, míg teljesen megszárad, akkor lehet eltávolítani. Én úgy gondolom, ez leginkább a vizes selyemre való festésnél érvényesülhet.

Szóval csak ki kell színezgetni a kontúrok közötti részt, nem olyan bonyolult. Ha ez megvan, már csak meg kell száradnia. Ha teljesen megszáradt, akkor érdemes vasalással fixálni, így mosható is lesz.

Ennél többet nem tudok elmondani erről, én csak ennyit csináltam nagyon amatőr módon... Remélem, hogy semmit nem felejtettem ki a munkamenetből.

Akit ezek után bővebben is érdekel a selyemfestés, keressen rá a neten, sok remek leírást lehet találni, jó tanácsokkal egyetemben.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

HAED - 18. lap KÉSZ! :)

Elkészültem a HAED képem 18. lapjával is! Megint lelassult a hímzés, hiszen csak akkor megy viszonylag gyorsan, ha szabadságon vagyok. Mostanában alig vettem a kezembe a hímzést, nem nagyon volt hozzá kedvem. Nem volt könnyű a melóhelyen sem, minden nap nagyon fáradtan értem haza. Múlt hét elején konkrétan annyira, hogy 3 napig minden nap aludtam, miután hazaértem.

De aztán eljött az én nyári szabadságom ideje, most 3 hét pihenés, lazítás vár rám. Pénteken aztán újra kézbe vettem a hímzést, és vasárnap estére be is tudtam fejezni a 18. lapot. Sok látnivaló ugyan nincs rajta, mert leginkább egy zöldellő fa dominál ezen a részleten, de egyben nézve nem is rossz. Ezen a lapon fejeztem be a pókhálót is, bár azt hiszem, a következőn is lesz még egy ici-pici részlet belőle. Aztán jön az ablakkeret is, meg a "kedvenc" részem, a függöny.

Akkor mutatom is, hogy milyen lett. A fotó persze nem adja vissza az igazi, élőben látott szépségét, de hát ez van...  Már csak 2 lap, és kész lesz a 2. sor is!

Ezzel 35,11 % van kész!

Selyem mandala

Kicsit hezitáltam, megmutassam-e ezt az alkotásomat, de úgy döntöttem, miért ne? Hiszen ezt is én csináltam a két kezemmel, még ha nem is lett túl szép. Életemben először próbáltam ki a selyemfestést, de lehet, hogy nem utoljára.

Anyósom utazott ide hozzánk a hétvégére, és elhozta a selyem festéséhez való pár festékjét, illetve hozott festeni való selyem anyagot is. Gondoltam, nincs veszteni valóm, kipróbálom. Anyósom csak azt mondta el, hogyan kell kontúrozni, és a kontúrok közt festékkel kitölteni az anyagot. Később - miután ez a mandala elkészült - a neten utána néztem a technikának, sokféleképpen lehet selymet festeni.

Tetszik ez a technika, órákig el lehet molyolni vele, nagyon kikapcsol.

Ilyen lett:

Arra gondoltam, hogy egy kerek paszpartus, de négyszögletes keretben jól mutatna.

Nem vagyok robot :)

"Imádom" a kommentekhez tartozó robot-szűrő funkciót. Nem azért, mert rá kell szánnom kis időt a képek bejelölgetésére, hanem azért mert nem találom meg az összes olyan lehetőséget, amire a kitalálója gondol, vagy vannak blogok, ahol ez a kérdés angolul jelenik meg (ez még nem is okoz különösebb problémát). 

Azonban a mai napon ilyenbe botlottam, ami nálam abszolút győztes. :D

Válassza ki az összes olyan négyzetet, amelyen közlekedési tábla látható!

Lehet, hogy csak én nem látok ezen a képen egyetlen közlekedési táblát sem? Egyébként pedig mi a jó fene van a képen? Képtelen vagyok rájönni.

Az én fiam is katona...

A cikk nem friss, de amikor ilyesmiről olvasok, összeszorul a szívem, mert az én fiam is katona (igaz, még csak honvéd tisztjelölt), és már 2-szer volt a határnál.

Nemrégiben 200 honvéd tisztjelölt Migrációs Válsághelyzet Kezeléséért Szolgálati Jelet vehetett át.

De most jöjjön a cikk, milyen is a helyzet a határon:

„Üzenet a pokolból” – Embertelen körülmények a magyar-szerb határon

2016. április 22., péntek 22:09 Írta:  Füssy Angéla Kategória: Exkluzív

http://omegahirek.hu/index.php/omega-exkluziv/5906-uzenet-a-pokolbol-embertelen-korulmenyek-a-magyar-szerb-hataron

Facebook

„Minden álmom az volt, hogy rendőr legyek. Kifejezetten büszke voltam, amikor kiválasztottak, hogy védhetem a hazánkat a határainkon. Ugyan azzal a büszkeséggel mentem vissza a kerítés mellé minden alkalommal, de most elérkezett az a pont, hogy nem tudom, meddig bírom még. Egyre gyakrabban fordul meg a fejemben, hogy fel is adhatnám” – ezt mondta portálunknak egy fiatal rendőr, aki most is épp Bács-Kiskun megyében, a magyar-szerb határon teljesít szolgálatot. Fiatal, pályakezdő és idősebb rendőrök, továbbá katonák beszéltek nekünk arról, hogy milyen embertelen körülményeket kell elviselniük a határvédő szolgálatban, kiváltképp a szerb-magyar határszakaszon. Nem csak, hogy ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, védtelenül, gyakorlatilag életveszélyben is vannak.

Háromnegyed éve, körülbelül 10 hónapja, hogy a magyar rendőröket és honvédeket nagy számban a határokhoz vezényelték. A feladatra kijelölt századok heti váltásokban utaznak le valamelyik határszakaszra: Röszkére, Beremendre, Barcsra, Mórahalomra, és még folytathatnánk… A kevésbé komfortos körülményeket megszokták már. A határ menti szolgálat egészen új kihívás a korábbi munkájukhoz képest, főleg a fiataloknak nehéz, akik épp hogy felöltötték az egyenruhát máris a kerítés mellet találják magukat, távol a családtól, éjszakákon át egyedül a sötét zöldhatárban. Azért, hogy csak ritkán van meleg étel, vagy mert nem annyira komfortos a szállás, már nem panaszkodnak – de vannak szolgálati helyek, határszakaszok, ahol olyan embertelen körülményekhez kellene hozzászokniuk, ami a 21. században egyszerűen felfoghatatlan.

 

Rendőrök őrzik a kerítést - Fotó: 24.hu

A legrosszabb, a „pokol”, ahogy maguk közt nevezik, a szerb-magyar határ, a tompai határátkelőtől egészen Csongrád megyéig. A rendőrök itt a kerítésen kívül teljesítenek szolgálatot napi 13 órában, teljesen kiszolgáltatva az időjárás viszontagságainak. Kint állnak a nyílt ég alatt, akkor is, ha ömlik az eső és akkor is, ha tűz a nap, még egy zsák sincs a közelükben, amire leülhetnének, vagy egy fa, ami árnyékot adna.

- Több száz méterre vagyunk a kerítéstől, a szerb oldalon, egymástól 500-600 méterre. Jó esetben ketten, de előfordul, hogy csak egyedül. Hiába járőröznek a katonák a kerítés túloldalán, mire bárki odaérne, már késő. Szó szerint életveszélyben vagyunk, ráadásul szigorú parancs, hogy fegyvert nem használhatunk – mondta egy másik idősebb rendőr.

Fotó: hvg.hu

Korábban találékonyságukat kihasználva, hulladékból, raklapokból, zsákokból építettek maguknak ülőhelyet és kisebb kalyibákat, ahová be tudtak húzódni, ha nagyos esett vagy tűzött a nap. Ezeket a tákolmányokat a vezetők és politikusok látogatása előtt elbontatták velük.

- Azt mondják, keménynek kell látszanunk és azt kell mutatnunk kifelé, hogy a magyar rendőr és a magyar katona mindent kibír. Nem illettek a rendbe az építményeink… - folytatta a rendőr.

Ezeket a kalyibákat maguknak építették az egyenruhások, már elbontatták velük őket - fotó: letenyemedia.hu

Amióta a kalyibák sincsenek, ha esik, esővédőjük sem bírja sokáig, reggelre minden ruhájukból csavarni lehet a vizet. Többen meg is fáztak. Amikor szárazság van, elmondásuk szerint úgy száll a por, hogy napokkal később is homokot prüszkölnek. Egy szolgálat 13 óra, mire odaér a váltás minden pontra, van hogy 14. A kosztra és a szállásra most nincs panasz, legalább is a rendőrök részéről. Ha csak nem az, hogy a szolgálati helytől több mint egy órányira van. Mindez azt jelenti, hogy alvásra 4, jó esetben 5 óra marad, aztán kezdődik minden elölről

Akik sofőrök, kialvatlanul ülnek vissza a volán mögé. Ha van lehetőség, egymás közt cserélnek feladatot, és az vezet, aki kevésbé fáradt.

A katonák helyzete még lesújtóbb. Annyi előnyük van, hogy ők talán edzettebbek, munkájuk és a gyakorlatok során jobban hozzászoktak a szélsőséges körülményekhez.

 Fotó: 24.hu

Két hivatásos katona is mesélt nekünk a határszolgálatról, ugyan csak a szerb-magyar határról.

- Meleg ételt a héten még nem ettünk. Néhány hideg konzervvel pakolnak fel bennünket a szolgálatok előtt. Megmelegíteni persze nincs miben. A tűzgyújtás szigorúan tilos.  De 13 óra strázsa után még a hideg babfőzelék is jólesik – mondta egy fiatal őrmester.

A honvédeknél, informátoraink elmondása szerint a szállás is hagy kivetnivalót maga után. Míg a rendőrök többségében panziós elszállásolásról számoltak be, addig a katonáknak ezen a határ szakaszon jobb híján sportcsarnok, tornaterem és matrac vagy gyárüzem jut.

- Többen a társaim közül már beadták az A4-est (leszerelési kérelem – szerk.) Én már megjártam pár missziót, szolgáltam hasonló körülmények között. De akkor tudtad, hogy meddig vállaltad azt a missziót, pontosan láttad előre a naptárban, hogy meddig tart még, mennyi van vissza. A mostani helyzetben épp ez a leginkább idegőrlő, hogy nem látjuk a végét, s ha jobban belegondolok, igen azért lettem katona, hogy a hazámat szolgáljam és védjem, ha kell, de nem azért, hogy éveken át egy kerítés mellett álljak, vagy járkáljak fel s alá – vonta le a konklúziót egy főtörzsőrmester.

Katonák a határon - Fotó: mandiner.hu

A szaktárcák hivatalos kommunikációja szerint minden a legnagyobb rendben van a határon, a szerb-magyar határszakaszon is. Az ellátás az előírásoknak megfelelő, leszerelésről nem tudnak, panasz nem érkezett hozzájuk.

 

Úgy tudjuk, az egyes egységek parancsnokai szót emeltek már az embertelen körülmények miatt és több ízben megfogalmazták, mit szeretnének: a szolgálatban pihenési lehetőséget, naponta egyszer meleg ételt és valamiféle védelmet az eső és tűző nap ellen, akár árnyékolókat, konténereket a szolgálati helyek közelében. Információink szerint az anyaalakulatok, illetve kapitányságok is megtesznek, amit tudnak, és támogatják a határra vezényelt állományt.

Katonáink és rendőreink nem kérnek különleges bánásmódot, luxus szállodát és kaviárt vacsorára, csak egy kicsit emberhez méltóbb körülményeket, nagyobb biztonságot és őszinteséget azoktól, akik kezében van a sorsuk.

HAED - 17. lap KÉSZ! :)

Pénteken mutattam a 17. lapot, még bőven volt mit hímezni. Mivel pénteken nem dolgoztam, és ugye ott volt a hétvége is, igazán ki tudtam használni - ha már az időjárás a kinti tevékenységeknek nem kedvezett.

Közben persze megint hangoskönyvet hallgattam. :)

Ja, és míg el nem felejtem! Kata barátnőmtől kaptam 28-as hímzőtűt, álom vele hímezni. Esküszöm, gyorsabban tudtam vele öltögetni, mint az eddigi 26-ossal, pedig azzal se volt rossz. Úgyhogy ez a gyors haladás neki is köszönhető! :)

33,21 % kész!

HAED - 17. lap folyamatban

Vagy 2 hete nem írtam már a HAED hímzésemről, itt az ideje.

Hét közben - talán 1-2 nap kivétellel - nem is hímeztem, a hétvégéken jelentős csak a haladás. Azért még van mit hímezni ezen a lapon is, bár kevesebb, mint a fele van vissza. Ebben is az a jó, hogy egy színnel nagyobb területet lehet kihímezni, nem kell folyton más fonalat fűzögetni a tűbe.

Így állok vele most: