Ismerjük meg egymást újra! - játék

Ez a játék egyszer (?) már végigsöpört a blogokon, de úgy tűnik, most újra kíváncsi rám valaki, azaz valakik. Merthogy Jucus és Palkó is játszani hívott.

A játékot Szera indította, és már sokakhoz eljutott.

"Legyen a játék neve most: Ismerjük meg egymást újra!"

1./ Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.
2./ Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
3./ Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
4./ Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve."

1./ Soha életemben nem szemeteltem! Ha véletlenül leejtettem valami kis fecnit, lehajoltam, felvettem, és később a kukába dobtam. A napokban is képes voltam szaladni egy, a kesztyűmmel kirántott papírzsepi után, amit elfújt a szél. :D

2./ Úgy tűnik, engem szeretnek az orchideáim, mert eredetileg 3 félét vettem, de már 13 cseréppel van. És lesz 14. is, ha az idő is engedi majd a leválasztást az "anyagnövényről" és az átültetést. Igaz, hogy ezek közül még nem mind virágzik, mert többségük még kicsi, de idővel biztos, hogy ezek is meghálálják a gondoskodást.

3./ Még mindig maximalista vagyok, bár mintha kezdeném alább adni. Pl. a hímzésben már nem mindig bontok ki egy félreöltött xszemet.

4./ Utálok vásárolni! Láttatok már ilyet? Akár ruháról, akár cipőről, akár élelmiszerről van szó, nekem mind nagy tortúrát jelent.

5./ Minden éjjel színeseket álmodom, ráadásul nagyon valóságosnak tűnnek ezek az álmok. Reggel gyakran emlékszem is a történetekre. Van, amelyikre akár hónapokig is. Főleg azok hagynak mély nyomot bennem, amelyek háborúról szólnak, és én is benne vagyok a sűrűjében.

6./ Nem hímzek egyszerre több dolgot, ha mégis valami újba kezdek, annak mindig meg van az oka. Nem csak pillanatnyi "meglátni és megszeretni" érzés. Persze, azért ez is előfordul, de nagyon-nagyon ritkán. Ezért nálam nem is várják jobb sorsukat befejezetlen hímzések. :)

(Bár ha arra gondolok, hogy mennyi hímzésem van kész, de se nem kereteztettem őket, se más módon nem fejeztem be, akkor persze rengeteg, ami befejezetlen.)

7./ Gyűjtögető vagyok. Mert minden jó valamire, ezért nem szeretek kidobni dolgokat, pl: anyagmaradékokat, csokis dobozokat. Költözéskor (7 éve) nem volt elég helyünk, mert nem kaptunk tároló helyet, így rengeteg kötött ruhámtól meg kellett válnom. Anyukám kötötte őket, és a mai napig szomorú leszek, ha rájuk gondolok. Mostani fejemmel már nem dobnám ki őket. :( A gyerekruhákat sosem dobtam ki, az összeset elajándékoztam! :)

Akikről szeretnék többet megtudni: Judd25, Tündérke, Lilang

Szinte semmi...

... kedvem nincs most hímezni. Nem értem, miért van ez, hiszen annyi szép mintám van a magazinjaimban, meg a neten is sok szépséget találtam már... Úgy érzem szeretnék hímezni, nem is ez az ok. Magam sem tudom, hogy mi.

Majdnem 2 hete készültem el a levendulás képpel, úgy terveztem, hogy utána a DEFA akác jön. A fonalak már rég össze vannak készítve hozzá, az anyagot még le kell szabnom.

Aztán vasárnap jött az ötlet, hogy előveszem a Katától kapott Lanarte készletet, ami gyönyörű szép. :) Sikerült is bökögetnem bele. De aztán azóta elő sem vettem. Inkább könyvet olvastam, vagy neteztem.

Lehet, ilyen is kell, hogy aztán újult erővel fogjak neki ismét.

Azért megmutatom, hogy most hol tartok, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a készletet már úgy kaptam, hogy Kata kezdte el, úgyhogy ez nem mind az én érdemem. A "mind" szó most elég viccesen hangzik, annyira kevés a hímzett rész. :D Nehéz úgy hímezni, hogy nincs előre jelölve az anyagom, néha el is tévedek, akkor aztán jöhet a bontás. A fotón látszik is a nyoma, de talán nem sokáig. :)

Itt tartok most - a kép lámpafénynél készült.

Egyszer talán ilyen lesz.

Anchor levendulamező KÉSZ!!! :)))

Tegnap, miután elkészültünk a kirakóval, mégiscsak folytattam a kontúrozást, és bizony addig fel sem álltam, amíg el nem készültem vele teljesen. Azaz azt hittem, hogy kész, de feltűnt, hogy a fekete színt sehol sem használtam, pedig kellett volna. Ma megnéztem, hogy hová is kellett volna. A levendulamező közepén álló fák gallyaiként kellett volna néhány öltést hímezni. Hát, nekem egyáltalán nem hiányoznak a képről. De döntsétek el ti magatok! :)

Vaku nélkül, lámpafénynél

Vakuval, lámpafénynél

Házak.

Virágok kontúrral

Virágok kontúrja közelebbről.

Egy újabb kihívás

Ma is voltunk a piacon. Lassan már úgy érzem, hogy ez egy kihagyhatatlan vasárnap reggeli program lesz. Főleg, mivel szépséges magazinok is kaphatók! Ma is vettem párat. :))) Főleg ezért mentem, a másik dolog pedig amit kerestem, az a puzzle. A puzzleball után elkapott a játékszenvedély, az ami a kirakók felé erősen vonz. Ezért hát célirányosan ezt kerestünk a piacon. A férjem talált egyet, ami original csomagolásban volt, mert csakis ilyen jöhet szóba. Naná, hogy megvettük! :))) Nézem a neten, az eredeti ár kb. 4-5 ezer forint között van. Én megint nagyon-nagyon jól jártam! :)))

Ebéd után nekiállok kirakózni, úgyhogy ma ne is várjátok, hogy megmutatom a befejezett levendulás képet! :D Már csak a zöld kontúrok vannak vissza az alsó részen, a felsőn pedig a házak. Kevés, de most a kirakó jobban izgat. :)

Mystic Lights

Frissítés: pontosan 18 órakor kész lettünk a puzzleval! :) A lányommal raktuk, de a vége felé már a férjem is besegített. Nagyon jó szórakozás volt! :)

1008 db-os

A levendulás hímzésem

Rég nem mutattam az Anchor levendulamezőmről képet. Annyira régen, hogy a kép időközben el is készült. Bár a kontúrok még hiányoznak róla, de nem sokáig! :)

A teljes képet nem mutatom most, igazából én sem tudom, hogy néz ki teljes valójában. Nem szedem le róla a keretet addig, amíg az alsó rész kontúrjaival készen nem vagyok. Remélem, a hétvégén már tudom mutatni a valóban KÉSZ hímzést. Hibák vannak benne, ez valószínűleg a kontúrozásba is bezavar némiképp. Rengeteg volt a színváltás, nem volt könnyű minta, az biztos.

Addig is két fotó:

Puzzleball

Gyerekkorom óta imádom a puzzle játékokat. Szüleim egészen sokfélét vettek nekünk, és nagyon sokszor rakosgattuk a tesómmal. Az volt a kedvenc szórakozásunk, hogy az összeset összeöntöttük egy nagy reklámszatyorba, aztán amikor kirakózni támadt kedvünk, először szétválogattuk őket. A hátoldalukról általában meg lehetett tudni, hogy éppen melyik képhez tartozik 1-1 darab. Szerintem volt vagy 20 ilyen kirakónk, de lehet, hogy több is. Aztán felnőtt koromban is vettem néha nagyobbakat, ezer darabosnál nem adtam alább. Nagyon nyugtató elfoglaltság volt ez még azelőtt, hogy megismerkedtem volna a keresztszemes hímzéssel. :)

Viszont régóta szerettem volna egy puzzleballt, egy olyan kirakós játékot, ami nem csak 2 dimenziós, hanem három. Évekkel ezelőtt láttam egy játékboltban ilyet, de már akkor horribilis ára volt. Nemrégiben jártunk a kedvenc piacunkon, ott is találkoztam egy ilyen kirakós játékkal, csakhogy nem volt kedvem számolgatni, hogy megvan-e minden darabja.

Most azonban újabb alkalom adódott, mert alig indultunk el a piacon nézelődni, máris egy kupac játék tetején megláttam "álmaim" játékát, egy 540 darabos, 3D-s kirakót! :))) És ami végképp hihetetlen, hogy eredeti, bontatlan csomagolásban találtam rá. Megkérdeztem az árát, és nem hittem a fülemnek! Ezer forint! Egy ilyen kirakóért! Eszembe sem jutott alkudozni, azonnal kifizettem és már cipeltem is magammal tovább.

Itthon aztán első dolgom volt megnézni, hogy mennyiért is árulják manapság az ilyen kirakókat? Rögtön elájultam, mert pontosan ezt, amit most vettem, megtaláltam a neten is, 10 ezer forint feletti az ára a boltban. Használtan persze akár 4 ezer forintért is hozzá lehet jutni.

De ha már ennyit beszéltem róla, megmutatom, miről is van szó. :) Nagyon örülök neki! :)))

Antik földgömb

Figyelem, csaló!

Vasárnap írtam arról a nőről, aki a Máltai Szeretetszolgálat önkénteseként gyűjtött adományokat. Mivel eléggé szkeptikus voltam a tekintetben, hogy tényleg nekik gyűjt, írtam egy e-mailt a Máltai Szeretetszolgálatnak. Ma válaszoltak. Bemásolom ide:

"Köszönjük, hogy tájékoztatott bennünket, az állítólagos máltai önkéntes gyűjtési szándékáról.

Már több alkalommal is közleményben tettük közzé, hogy a Máltai Szeretetszolgálat semmiféle adományt nem gyűjt önkéntesek által, csak szervezett, előre, a médiában közzétett formában. (Lásd. „Adni öröm”  karácsonyi élelmiszergyűjtő akció a SPAR áruházakban)

Így az Ön által említett hölgy sem  a Szeretetszolgálat önkéntese, és a hamis iratokkal történő gyűjtögetés ily módon bűncselekménynek minősülhet.

Kérem Önt, hogy értesítse a helyi rendőrséget, hogy elejét vehessük annak, hogy sok, jószándékú embert becsaphasson."

Szóval jó, ha tudjátok, hogy ez is csak egy csalás, akármennyire is apellál a "szociális érzékenységünkre".

Amúgy én nem értesítem a rendőrséget. Tegye meg azt a Máltai Szeretetszolgálat a jelzésem alapján. Megírtam, hogy melyik városból vagyok, úgyhogy ők is jelenthetnék.

A nő távozása után rögtön leültem e-mailt írni nekik, ők csak ma válaszoltak. Ugyan, mit mondjak a rendőröknek? Hogy 2 és fél napja erre járt egy szőke, jól öltözött nő? Még csak személyleírást sem tudnék adni róla. Valószínűleg képről felismerném... De még ha melegében hívtam volna ki a rendőröket, akkor is, tudtak volna valamit csinálni?

Ennyit a történtekről, és az utózöngéiről...

Filmajánló

Ugyan, ki ne látta volna a "Legyetek jók, ha tudtok!" című filmet! És aki látta, az nem felejti el egykönnyen. Az a film Néri Szent Fülöpről, és az általa istápoltakról szól.

Ez a film, amit most ajánlok nektek, szintén Néri Szent Fülöp életét mutatja be, de sokkal részletesebben, szebben. Szerintem. De ítélje meg mindenki maga, aki hajlandó a filmet megnézni. Nem rövid, merthogy 2 részes, és mindkét rész majd' 2 órás. Én például képtelen voltam szabadulni a képernyőtől, nehogy egy picike részletet is elmulasszak.

A Mennyországot választom

1. rész

2. rész

Frissítés (11.45):

Nem telt el fél óra, hogy közzétettem a posztot, valaki csöngetett. Ajtót nyitottam. Egy nő állt az ajtó előtt és azt mondta, hogy a Máltai Szeretetszolgálattól jött, és adományokat gyűjt. Merthogy bizonyára tudom, hogy tele van ilyenkor a hajléktalan szálló, ők meleg teát és ételt adnak a hajléktalanoknak. Bármilyen kis összeget elfogad adományként. Nem adtam...

Több oka is volt ennek:

1./ Nem fogadott el tartós élelmiszert.

2./ Mutatott ugyan igazolványt, de az csak egy laminált papírdarab volt, rajta a neve, alatta az a szó, hogy "diéta", illetve volt még rajta egy vonalkód, és alatta egy szám. Ez igazolás, hogy ő a Máltai Szeretetszolgálatnak dolgozik? Ilyen lapot bármikor bárki gyárt magának.

3./ Semmiféle igazolást nem tudott volna adni az átvett összegről!

4./ Hangoztatta, hogy ő szociálisan érzékeny. Na igen, én is...

Valahogy az az érzésem támadt, főleg a tegnapi film után, hogy ugye véletlenek nincsenek. És én mégsem bíztam meg ebben a nőben... Álszent vagyok?

Újabb frissítés (14.00):

Érdekes módon a szomszéd lakása előtti vázából eltűnt a 2 szál papagájvirág (művirág volt).

Sorsoltam! :)

Kezdem azzal, hogy a játék apropója egy kép volt, amit mutattam azon a montázson, melyen a 2013. évben befejezett munkáimat válogattam össze. Egyik képet azonban itt a blogon még nem láthattátok, csak a montázson. Ezért most megmutatom teljes valójában.

Bizony, nem sikerült tökéletesre! Ugyanis az alsót két virágnál összekevertem a két fehér színemet, ezért nem lettek olyanok, mint a felső virág. De mindegy, már nem bírtam magam rávenni, hogy kibontsam.

Ennyi bevezető után jöjjön a lényeg! Akik jól válaszoltak, részt vehettek a sorsoláson:

1./ Palkó

2./ Jucus

3./ Fási Erika

4./ Sofie

5./ Anett88

Ismét a Random.org segítségével sorsoltam:

A szerencse most JUCUS-nak kedvezett!

Úgy gondoltam, hogy az ajándékból csak egy picike részletet mutatnék. Szerintem nem árulok el vele sokat, azért mégiscsak valami. :)

És még valamiről szeretnék szót ejteni. Mikor meghirdettem a játékot, még nem tudtam, mi lesz a nyeremény. Arra gondoltam, hogy a "szokásos" magazint mindenképp szeretném elküldeni a nyertesnek, amely mellé készítek valami sk. ajándékot. Az sk. ajándék elkészült, magazinom azonban nincs.

Ennek az az oka, hogy tegnap délelőtt volt a piac, én fel is keltem korán, hogy megyek, de sajnos nagyon betegen ébredtem. Egyszerűen képtelen voltam rávenni magam, hogy piacozzak. Köhögök, náthás vagyok, szédülök, a fejem majd' szétmegy, tegnap estére már lázam is volt...

JUCUS! Mint nyertesnek felajánlom, hogy ha vasárnap megyek a piacra, és találok valami szép kézimunka újságot, akkor szívesen postáznám azt a fent mutatott ajándékkal együtt. Ha viszont nem tudsz várni még 1 hétig, akkor akár holnap küldöm a csomagodat! :) Mit választasz??? A postacímedet mindettől függetlenül várom a jobb felső sarokban lévő e-mail címemre!

Mint eddig már néhányszor, most is elmondom, hogy fogok még játékot hirdetni, aki most nem nyert, ne keseredjen el, lehet máskor szerencséje!

Örülök, hogy játszottatok velem!

Szívmelengető

Ma éjjel történt, épp pár perccel éjfél után... Az erkélyen álltam, nem kellett még kabátot sem venni, olyan enyhe volt az idő. Kezemben fényképezőgép, hátha le tudok fotózni néhány szép tűzijátékot. A ház hátsó bejáratánál tizenéves nagyfiúk szórakoztak, rakétákat indítottak, kicsiket, színeseket. Egyszer csak hirtelen abbamaradt a kiabálás, rakétázás, és a fiúk teli torokból elkezdték énekelni a Himnuszt. Nem bohóckodva, hanem komolyan. Hihetetlen érzés volt, hogy ezek a mai tizenévesek is tudnak EMBEREK lenni, noha legtöbbször nem ezt az arcukat mutatják. Gombóc volt a torkomban, és biztos nem csak az enyémben, hiszen a szemközti házból egy nő odakiabált nekik: Boldog új évet, fiúk! Ők pedig ugyanezt kiabálták vissza. :)