Bibinje nyaklánc

A befejezés már napok óta megvolt a fejemben, de csak ma tudtam nekiállni megvalósítani. Tetszik a nyaklánc végleges formája, biztos szívesen fogom viselni. :)

Rozetta és Bibinje medál

Kezdem érteni, mit érezhetnek az alkoholisták vagy kábítószer-függők egy-egy hosszabb elvonási kúra alkalmával. Egy hónapig nem vettem a kezembe gyöngyöt és hímzést, és ennek hatására kezdtem egyre rosszabbul érezni magam. Belekukkantottam a gyöngyös dobozomba, megláttam a nemrég piacozott medálalapot, és már kezdődött is a móka. Ez lett belőle:

Rozetta

Lánc még nincs hozzá, még gondolkodom, milyen legyen.

Tegnap meg nosztalgiáztam kicsit. A tavalyi nyaralásunk jutott eszembe, milyen klassz volt a tengerpart. Horvátországban, Bibinjében voltunk. Erről aztán eszembe jutottak az ott gyűjtött kagylók. És beindult a gépezet a fejemben. Elővettem két kagylót és egy csigát, és már láttam is magam előtt, mit alkotok belőlük. Délután kezdtem el, majdnem éjfélig molyoltam vele, de azt hiszem, megérte. Nekem nagyon tetszik. Már a lánc is alakul hozzá, csak sajnos elfogyott a bronz színű szerelékem, de holnap veszek és befejezem. Így most csak a medált tudom mutatni.

 Bibinje a neve, innen származnak a kagylók.

Olvasnivaló

Kezem állapotából kifolyólag alkotói tétlenségre vagyok ítélve. Nem tudom még meddig. Nagyon szeretnék már fonalat, gyöngyöt venni a kezembe, de még próbálom kímélni a jobb kezem. Szerdán megkaptam az injekciót, ami elvileg megold mindent, a doki szerint ettől meg fog gyógyulni a kezem. Való igaz, már most jobb, mint volt, de még érzem, hogy nincs teljesen rendben. Néha olyan, mintha a jobb kezem nem is hozzám tartozna, erőtlen, gyenge. De nem siránkozni jöttem ma, hanem olvasnivalót ajánlani! A héten 3 könyvet is elolvastam, az alábbi volt a sorban az utolsó.

TAHIR SHAH:

A KALIFA HÁZA
Egy év Casablancában

"Számtalan jó könyvet olvashattunk már ebben a témában, amikor egy család gondol egy merészet, és elhagyja otthonát, hogy néhány évet más környezetben, más éghajlati körülmények között, lehetőleg örömteli érzésekkel töltsön.
A kalifa háza párját ritkítóan érdekes könyv, mivel egy egészen más kulturális környezetbe viszi el az olvasót, ráadásul az író is kitesz magáért, remekül érzékelteti a helyzet ördöngös fonákságait.
A szerző, Tahir Shah, nagyapja révén afgán származású, de már angol neveltetésben részesült, és családos emberként, két kisgyermek apjaként határozott úgy, hogy a párás, nedves angol környezetet el kellene cserélni egy napsütéses tájra.
Még gyerekkorában - nagyapjával - járt Marokkóban, és ez az örökké benne motoszkáló nosztalgikus érzés volt az a motiváció, ami arra ösztönözte, hogy talán Marokkóban kellene a továbbiakban élniük, ott venni a családnak egy kellemes, tágas házat.
Egy baráti ajánlatot követően, látatlanban, mondhatni meggondolatlanul vett meg Casablancában egy régi, neves épületet, a hajdani kalifa házát.
Hogy mibe is vágott bele, az csak szép lassan derült ki. Azt persze már rögtön a megérkezéskor látta, hogy a ház nem a város elegáns, hanem egyenesen a leglepusztultabb nyomornegyedének közepén található, ráadásul három "őrző-védő", soha semmi hasznosat nem végző legényt is megörökölt a házzal. Az is hamar kiderült, hogy régóta üresen állhat az épület, és bár óriási birtokkal, melléképületekkel van körülvéve, olyan lepusztult, hogy gyakorlatilag lakhatatlan állapotban van.

A könyv azt az egy évet meséli el nekünk, amikor pénzt, fáradságot nem kímélve, Tahir minden áron fel szeretné újíttatni a házat, de szinte naponta éri valami korábban elképzelhetetlen probléma. Az arab mentalitás Marokkóban turistaként is érzékelhető, de az ezer éves hagyományok, a sajátos értékrend, a szokások, és az ott is létező - bár egészen más - elvárások csak hosszabb távon mutatkoznak meg, és bizony bármilyen laza is valaki, bármilyen könnyen is viseli, hogy naponta rászedik, egy idő után kezd belefáradni a megváltoztathatatlanba. A regény szerzője is képtelen volt a ház uraként viselkedni, őrző-védő emberei minden kérdésben felülbírálták, és már-már kishitűvé tették.

"A problémák azonban már az első kapavágásnál jelentkeztek. Oszmán megneszelte tervemet, és baljóslatúan károgott, miszerint tervem biztosan katasztrófába fog torkollani. Mint mondta, oka van annak, miért is áll elhagyatottan az épület. Amikor ezen ominózus ok után érdeklődtem, hirtelen támadt haraggal eloldalgott. Hamza szintén rosszallotta elhatározásomat, és ennek hangot adandó félrehívott.

- Ne kövesse el ezt a hibát!

- Meg tudod mondani miért áll elhagyatottan az épület?

- Ne vegye zokon, de ez nem tartozik magára! - Akkor minden bizonnyal egyedül a dzsinnekre tartozik – válaszoltam..."

Hát igen, a dzsinnek. Európai embernek felfoghatatlan, hogy arrafelé mi minden függ a dzsinnek hangulatától. A hangulatukat pedig csak jótékony, de rendre sokba kerülő áldozatokkal lehet javítani. Egyszerűen nincs mese, előbb-utóbb el kell fogadni a szokásaikat, ha az idegen érvényesülni akar. Ha kíváncsiak, hogyan hozatott Tahir egy teherautónyi szelleműző falusi asszonyt a dolgok rendbetételére, vagy hogyan fogadta az ötletet, hogy felesége mellé vegyen el egy arab nőt is, hogyan verték át lépten-nyomon, és hogy ennek ellenére akadt olyan ember is a városban, aki nem fogadta el ingyen az ajándékba felkínált - borítékon érkezett - bélyegeket, feltétlen olvassák el a Casablancában töltött egy év pergően érdekes történetét. Nagyon szórakoztató olvasmány."

Forrás: http://www.utazaswebring.hu/konyv50.html

Villám-fotók

Fotóztatok már villámokat? Én már próbáltam, de sosem sikerült elkapnom a pillanatot. Tegnap este ismét jó alkalom adódott a fotózásra.

Azt eddig is tudtam, hogy a "tűzijáték" beállítást kell alkalmaznom, de hogy még mást is kellene variálnom a gépen, azt nem.  Teljesen véletlenül jöttem rá, hogy hogyan lesz viszonylag értékelhető a kép. Ennyi képem lett jó a sok közül. Ezek az eredeti képből kivágott részletek.

Csodásak, egyben félelmetesek!

Hangulatok

Mai fotók:

 Dália

 A fák az égig érnek. :)

 Pillangó-barátság

 Pillangó-sziluett

 Pillangó-póz

 Rézvirág

Ez is rézvirág.

Hímzett medál

Jó másfél hete, vasárnap készítettem ezt a medált. Nem akartam gyöngyözni, de itt volt anyósom, akinek megmutattam a hímzett medáljaimat, és nem hagyott békén, hogy mutassam meg, hogy készítem ezeket. Mit mondjak, az előző napi ballagás után a hátam közepére sem kívántam a gyöngyöket, ennek ellenére mégis nekiálltam a medálnak. Ez kerekedett ki belőle:

Ezután egyetlen gyöngyöt sem vettem a kezembe, keresztszemest sem hímeztem. Hiányzik nagyon, de tudjátok, a kezem... Injekciózni kellene, de a kezelést nem kezdtük meg, mert ahhoz pihentetni kellene minimum 24 órát, de inkább 3 napot. Leghamarabb majd július 11-én lesz rá alkalmam, akkorra kaptam időpontot, akkor már szabadságon leszek. Viszont úgy néz ki, hogy külföldi vendégünk lesz, azt meg ugye nem tehetem meg, hogy napokig csak ülök a fotelomban, nem főzök, nem csinálok semmit. Jó kis tortúra...

Szelini játéka

Szelini blogszülinapi játékot hirdetett. A képre kattintva találjátok a részleteket!

Legutóbbi munkáim

Vasárnap, az utolsó bejegyzésemben említettem, hogy az elmúlt időben kikerült még pár dolog a kezeim közül. Az egyik, a sárga szalagrózsás medál a barátnőmnek készült, akinek múlt héten volt a szülinapja. Átadni még nem volt lehetőségem, de beszéltem vele, és említettem neki, hogy egy sárga színű ajándékot fog kapni tőlem. Azt mondta, szereti a sárgát. Ez már fél siker. Megmutatom, milyen lett:

Aztán találtam egy egyszerű gyűrű mintát, vagyis egy videót, gondoltam, megfűzöm a zöld hímzett medálhoz, ami a tanárnőnek készült.

Utána a kezembe akadt egy borostyán színű üvegkavics.

Ez is kapott egy kis ruhát. Még nem tudom, mi lesz a sorsa.

És egy kakukktojáscica.

Nagyon meg volt rémülve, ugyanis éppen porszívóztam,

azt pedig nagyon utálja. Bemenekült a WC kézmosóba.

(Most is fúr valamelyik szomszéd, és szegény cicus azt sem tudja,

hová bújjon félelmében.

Jól megnőtt őkelme, ugye? 1 éves már.

Tudom, nem képviselnek az alkotásaim nagy értéket, nem nagy számok, de ahhoz képest, hogy sosem voltam túl kreatív és ügyes kezű, nem vagyok elégedetlen. Elfoglalom magam, örömet okoz a molyolás, és ha rajtam kívül valakinek még tetszik, az külön öröm számomra.

Köszönöm, ha néha benéztek hozzám! :)

Majdnem szivárvány

Enyhén szólva mérges vagyok... magamra... Elképesztő, hogy ennyire nem vagyok képes figyelni. Kigondoltam, hogy szivárvány mintát fogok hímezni gyöngyökből. Pontosan lerajzoltam, hogy milyen színekből áll a szivárvány, és azok hogyan követik egymást. És mit csináltam? Egy színt kihagytam, a sárgát! Még csak elő sem szedtem a dobozomból, esélyem sem volt, hogy a gyöngyök öltögetése közben észrevegyem, hogy hoppá, itt valami nem OK.  Szóval bosszús vagyok. Az már biztos, hogy ezt vagy szétszedem, vagy egy másikat csinálok, de egy IGAZI szivárványt szeretnék. Azért megmutatom, hogy milyen lett. Nem lenne rossz, ha az a szép sárga szín nem hiányozna belőle...

Múlt vasárnap készítettem egy sárga szalagrózsás medált, már láncra akasztottam. Tegnap pedig egy borostyán színű üvegkavicsot foglaltam be medálnak. Ezeket is mutatni fogom, de most túl letört vagyok emiatt az elszúrt szivárvány medál miatt. Azt hiszem, közben máshol járt az eszem, de az is megoldódik előbb-utóbb...

Egyszerű szalagmasni

Nagyon egyszerű és gyors módja annak, hogy masnit készítsünk!

Az alábbi videó segít elsajátítani a technikát: