Már a kezdet sem volt egyszerű. 9.15-re értem be a kórházba, ott ugye regisztrálni kell. Nyomtam is a gombot a központi járóbeteg felvételnél, kaptam egy szép 301-es sorszámot. Hűha, így reggel már ennyien regisztráltak? No, szépen várok a soromra, amikor olyan köhögőroham tört rám, hogy azt hittem, nem élem túl. Van ilyen, ritkán még akkor is elkap, amikor egyébként nincs semmi egyéb bajom. Nagy nehezen elmúlt, épp addigra hívtak a pulthoz. A hölgy megtekintette a beutalómat, majd szánakozva félretette a regisztrációs számomat, és közölte, hogy nem itt kell bejelentkeznem, hanem a baleseti ambulancián. Hogy ennek mi köze az én kézsebészeti vizsgálatomhoz, nem tudom, de a lényeg, hogy végül a traumatológián kötöttem ki. Azért odáig sem volt egyszerű eljutni, mert halvány gőzöm sem volt, hogy hol van a baleseti ambulancia betegfelvétele. Kóvályogtam egy ideig, majd megkérdeztem, valaki mutatott egy irányt, elindultam arra. Itt is ajtó, ott is ajtó, ide is benéztem, oda is, de nem voltam meggyőződve, hogy valamelyik ajtónál nekem még tovább kellene mennem, főként azért, mert mindenhonnan nyílottak még ajtók, de még véletlenül sem volt azokra egy árva mukk sem írva. Végül a mentősöket kérdeztem meg, hogy hová a jó égbe kell nekem menni? Megmutatták. Voltam már ott, de most be is nyitottam egy felirat nélküli ajtón, és láss csodát, ott volt a betegfelvétel. Túlestem a regisztráción, kipipálták a nevemet egy listán, beírtak a gépbe, irány vissza a traumatológia. Leültem, mert olyan kis naiv vagyok! :) Egyszer-kétszer láttam ugyan, hogy egy ajtón kijön egy nő, akinek néhányan papírokat nyomnak a kezébe, de ez engem nem zavart. Egy idő után azért mégiscsak megkérdeztem a mellettem várakozó pasit, hogy be kell adni a beutalót? Naná, hogy be kellett volna adnom már rég. Én nem tudom, hol élek, miért hittem azt, hogy elég beregisztrálni, aztán ők elküldik a megfelelő helyre az adatokat, és ott majd szólítanak, amikor én következem. És akkor még nem vettem számításba a soron kívüli eseteket, meg a protekciósokat! Mindegy, amint kijött a nőci, gyorsan elkaptam, és én is odaadtam a papíromat. Onnantól már csak 2,5 órát kellett várakoznom, hogy rám kerüljön a sor! Megnézte a kezem a doki, továbbküldött röntgenre. Ott is regisztráció, kis várakozás, sztárfotók, aztán vissza a traumára. Újabb hosszú várakozás, majd végre szólítottak. A dokibácsi nézné a röntgen felvételeket, de csak 1 van, ő pedig határozottan emlékezett, hogy többet kért (nyaki gerinc, kézfej, hüvelykujj, váll). Csináltak is 5 felvételt, de hogy hová tették, az rejtély. Dokibácsi kiküldött, hogy várjak még, megpróbálják előkeríteni a röntgen képeket. Lassan már mindenki elfogyott a váróból, rajtam kívül már csak egy szerencsétlen nő ült ott, neki is elkavarták a fotócskáit. Végre aztán fél 3-kor eljött az én időm, behívtak újra. Persze, még most is hiányos volt a röntgenem, mert az 5-ből csak 3 volt, de ne reklamáljak már, hiszen nem kellett érte fizetnem (legalábbis nem közvetlenül, mert ugye megfizetjük mi ezt elég drágán). Kielemezte a dokibácsi, szerinte nem kell műteni, erre én is megkönnyebbültem. Úgy tűnik, nem alagút szindróma (pedig a háziorvosom még tegnap is azt mondta, hogy a nyakát rá), ezért csak gyógyszert írt fel, meg egy újabb szép sínt, ami az előzőnél klasszisokkal kisebb méretű, viszont összehasonlíthatatlanul drágább. Ebben még dolgozni is tudok, ergo használható is lesz, nem csak a polcot fogja díszíteni (most is ebben írom a posztot).
Én ugyan nem vagyok orvos, de hetekkel ezelőtt megírtam Katának, hogy az egyik orvos alagút szindrómára tippel, a másik csuklóízületi-gyulladásra, szerintem pedig nyeregízületi-gyulladásom van. Azt hiszem, nem véletlenül kaptam olyan sínt, ami épp a nyeregízületre simul. A doki csak annyit írt a papíromra, hogy ízületi subluxáció (akármi legyek, ha ez ficam). Hm...
9.15-től 15 óráig azért ez nem kis teljesítmény! A napom szépen elment, de azért a várakozás alatt elolvastam egy fél könyvet.
