2012. január 5., csütörtök

Kórházkaland


Már a kezdet sem volt egyszerű. 9.15-re értem be a kórházba, ott ugye regisztrálni kell. Nyomtam is a gombot a központi járóbeteg felvételnél, kaptam egy szép 301-es sorszámot. Hűha, így reggel már ennyien regisztráltak? No, szépen várok a soromra, amikor olyan köhögőroham tört rám, hogy azt hittem, nem élem túl. Van ilyen, ritkán még akkor is elkap, amikor egyébként nincs semmi egyéb bajom. Nagy nehezen elmúlt, épp addigra hívtak a pulthoz. A hölgy megtekintette a beutalómat, majd szánakozva félretette a regisztrációs számomat, és közölte, hogy nem itt kell bejelentkeznem, hanem a baleseti ambulancián. Hogy ennek mi köze az én kézsebészeti vizsgálatomhoz, nem tudom, de a lényeg, hogy végül a traumatológián kötöttem ki. Azért odáig sem volt egyszerű eljutni, mert halvány gőzöm sem volt, hogy hol van a baleseti ambulancia betegfelvétele. Kóvályogtam egy ideig, majd megkérdeztem, valaki mutatott egy irányt, elindultam arra. Itt is ajtó, ott is ajtó, ide is benéztem, oda is, de nem voltam meggyőződve, hogy valamelyik ajtónál nekem még tovább kellene mennem, főként azért, mert mindenhonnan nyílottak még ajtók, de még véletlenül sem volt azokra egy árva mukk sem írva. Végül a mentősöket kérdeztem meg, hogy hová a jó égbe kell nekem menni? Megmutatták. Voltam már ott, de most be is nyitottam egy felirat nélküli ajtón, és láss csodát, ott volt a betegfelvétel. Túlestem a regisztráción, kipipálták a nevemet egy listán, beírtak a gépbe, irány vissza a traumatológia. Leültem, mert olyan kis naiv vagyok! :) Egyszer-kétszer láttam ugyan, hogy egy ajtón kijön egy nő, akinek néhányan papírokat nyomnak a kezébe, de ez engem nem zavart. Egy idő után azért mégiscsak megkérdeztem a mellettem várakozó pasit, hogy be kell adni a beutalót? Naná, hogy be kellett volna adnom már rég. Én nem tudom, hol élek, miért hittem azt, hogy elég beregisztrálni, aztán ők elküldik a megfelelő helyre az adatokat, és ott majd szólítanak, amikor én következem. És akkor még nem vettem számításba a soron kívüli eseteket, meg a protekciósokat! Mindegy, amint kijött a nőci, gyorsan elkaptam, és én is odaadtam a papíromat. Onnantól már csak 2,5 órát kellett várakoznom, hogy rám kerüljön a sor! Megnézte a kezem a doki, továbbküldött röntgenre. Ott is regisztráció, kis várakozás, sztárfotók, aztán vissza a traumára. Újabb hosszú várakozás, majd végre szólítottak. A dokibácsi nézné a röntgen felvételeket, de csak 1 van, ő pedig határozottan emlékezett, hogy többet kért (nyaki gerinc, kézfej, hüvelykujj, váll). Csináltak is 5 felvételt, de hogy hová tették, az rejtély. Dokibácsi kiküldött, hogy várjak még, megpróbálják előkeríteni a röntgen képeket. Lassan már mindenki elfogyott a váróból, rajtam kívül már csak egy szerencsétlen nő ült ott, neki is elkavarták a fotócskáit. Végre aztán fél 3-kor eljött az én időm, behívtak újra. Persze, még most is hiányos volt a röntgenem, mert az 5-ből csak 3 volt, de ne reklamáljak már, hiszen nem kellett érte fizetnem (legalábbis nem közvetlenül, mert ugye megfizetjük mi ezt elég drágán). Kielemezte a dokibácsi, szerinte nem kell műteni, erre én is megkönnyebbültem. Úgy tűnik, nem alagút szindróma (pedig a háziorvosom még tegnap is azt mondta, hogy a nyakát rá), ezért csak gyógyszert írt fel, meg egy újabb szép sínt, ami az előzőnél klasszisokkal kisebb méretű, viszont összehasonlíthatatlanul drágább. Ebben még dolgozni is tudok, ergo használható is lesz, nem csak a polcot fogja díszíteni (most is ebben írom a posztot).

Én ugyan nem vagyok orvos, de hetekkel ezelőtt megírtam Katának, hogy az egyik orvos alagút szindrómára tippel, a másik csuklóízületi-gyulladásra, szerintem pedig nyeregízületi-gyulladásom van. Azt hiszem, nem véletlenül kaptam olyan sínt, ami épp a nyeregízületre simul. A doki csak annyit írt a papíromra, hogy ízületi subluxáció (akármi legyek, ha ez ficam). Hm...

9.15-től 15 óráig azért ez nem kis teljesítmény! A napom szépen elment, de azért a várakozás alatt elolvastam egy fél könyvet.

2012. január 4., szerda

Az új év kezdete

El sem hiszem, hogy ez az év is betegséggel kezdődik! Ilyen az én formám... Tavaly a vesém, most "csak" egy szimpla vírus. Két napig nyakig betegen mentem dolgozni, de mivel tegnap fél 6-kor úgy értem haza, hogy iszonyatosan fájt a fejem, hánytam, folyt az orrom, és köhögtem, úgy döntöttem, én ugyan nem fertőzöm meg a kollégáimat, hanem ma itthon maradok. Amúgy a közvetlen kolléganőmtől kaptam el, a két ünnep között ő is hasonló állapotban dolgozott, és még mindig nem kecmergett ki belőle teljesen. Holnapra amúgy is szabit kértem, mert mennem kell a kézsebészetre, így viszont megmarad a szabim, helyette táppénz lesz.

Tegnap rögtön a hazaérkezés után le kellett feküdnöm, 1 percet sem bírtam volna még fent maradni. Szerencsére a fejfájástól el tudtam aludni, és csak éjjel 2 körül ébredtem fel, de akkor órákig köhögtem megállás nélkül. Nem hiszem, hogy így szerencsés lenne dolgoznom, főleg, hogy hőemelkedésem van, amiből azt hiszem, nemsokára láz lesz. Biztosan lázas voltam tegnap is munka közben, mert többen is mondták, hogy olyan furcsák a szemeim, és én is érzetem, hogy forró vagyok. 11-re megyek a dokinénihez, és legalább be tudok neki számolni arról, hogy mi is van a kezemmel. Ezzel kapcsolatban egyelőre csak annyit, hogy nem sok javulást tapasztaltam. Holnap már egy picivel okosabb leszek abból a szempontból, hogy kell-e műteni vagy sem, vagy megvárjuk a speciális vizsgálatok eredményeit - ezek nagyjából a hónap végére várhatók. Remélem, lesz a kórházban orvos, aki holnap megvizsgál, nem mondott fel mindenki!

2011. december 31., szombat

B.Ú.É.K.!

Boldog Új Évet Kívánok !



2011. december 28., szerda

Cirmi a fa alatt

Őnagysága is részese akart lenni a karácsonyi készülődésnek, segített is rendesen. Főként azokat a gömböket akarta leszedni, amelyeket én már nehéz munkával - és majdnem a jobb kezem épsége árán - felaggattam a fára. Rácsodálkozott a sok díszre, a kisebb-nagyobb gömbökre, a fa alatt pihenő és szaloncukrot rejtegető macikat sem kímélte, megrágta a fülüket. Szerencsére a szaloncukit nem szereti, így azok biztonságban vannak - tőle. Amint azonban nem figyeltünk oda mit csinál, elkezdte a gömböket ütögetni, bekapta az ágak végeit, és rángatta őket. Még jó, hogy szép nagy a fa, nem könnyen bír vele. Addig piszkálgatott néhány hátsó fronton lévő gömböt, míg sikerült valahogy leszednie, na akkor aztán elkezdődött a játék. Nem győztem összevadászni a gömböket és visszaakasztani a fára. Szerencsére nem üveggömbök, csak egyszerű műanyagok, így aztán kár sem történt. Nagyon élvezte a játékot, és még mindig ráüt egy-egy gömbre, amint elmegy mellette. :)

Szenteste, a díszítés után a fa alá kerültek az ajándékok, hát nem odatelepedett őnagysága Cirmi-Murci is? Igaz, ő egy nagy ajándék nekünk - bár nem karácsonyi. Remélem, ő is éppen ezt gondolta ekkor! :))) A fa alatt alufóliába csomagolva ott lapult ám az ő ajándéka is...



2011. december 23., péntek

Boldog karácsonyt! :)


Katt a képre!

2011. december 22., csütörtök

Karácsonyi játék Annánál! :)

Anna a drótékszerek mestere! Nagyon tetszenek az általa készített szépségek, ezért jelentkeztem nála a játékra, hátha nekem kedvez a szerencse. Ha szeretnétek játszani, akkor látogassatok el hozzá! Katt a képre!

Ugye milyen szép ajándék?

2011. december 14., szerda

Gyöngyös játék EWA-nál! :)

Egyik kedvencem a gyöngyös blogok közül EWA blogja. Amellett, hogy gyönyörű ékszereket készít, önzetlenül meg is osztja a mintákat azokkal, akik szeretnék elkészíteni őket. Én még nem fűztem meg egyet sem a mintái közül, de előbb-utóbb biztos eljön az ideje, hogy nekirugaszkodjak valamelyiknek.

Most viszont akár meg is nyerhetek egyet a csodás ékszerek közül, ennek feltétele persze az, hogy jelentkezzek a játékra, amit megtettem. Már csak némi szerencse szükségeltetik, és akár enyém is lehet egyik szépség! :)
Aki szeretné megnyerni ezen ékszerek egyikét, ne tétovázzon! Irány EWA gyöngyös világa!


2011. december 12., hétfő

Vigasz

Ezekkel a darabokkal vigasztaltam magam, fűztem, mert már nagyon hiányzott. Egyáltalán nem bonyolult darabok - talán nem is tudok olyanokat fűzni - de ezeket a kis medálokat nagy élvezettel fűztem. Nem minta alapján készültek, bár azt el kell ismernem, hogy EWA Hedda medálja megihletett, legalábbis a tekla befoglalása, merthogy eddig nem tudtam ilyen tuti módon körbegyöngyözni a teklát. De ez most már nem akadály, így ezzel a kezdéssel számtalan variációt lehet készíteni. EWA egyébként szebbnél szebb gyöngyfűzős mintákat készít, érdemes hozzá benézni!

Megszülettek a medálok és végül is úgy döntöttem, hogy az első képen látható nyakláncot adom oda a fizikoterápiás hölgynek. Nagyon örült neki, így én is örülök, hogy nem hiába molyoltam vele. A második képen lévő nyaklánc az enyém marad, vagy ajándék lesz - majd meglátom.



Ez a medál óriásinak látszik, de nem az, csak kb. 3,5 cm x 4 cm-es. Ez csak úgy jött, mert a kezembe akadt a középső kis medálka.


Sajnos, a képek nem lettek jók, nincs elég fény a fotózáshoz.

2011. december 10., szombat

Mostanság

Nem tudok a közeledő ünnepre hangolódni... Ha arra gondolok, hogy hetek, hónapok óta nem ve(he)ttem hímzőtűt a kezembe, sírhatnékom van. Elmondhatatlanul hiányzik a hímzés, néha meg is kísért a gondolat, hogy folytatom a magnóliámat, de aztán mégsem. Gyöngyöt is csak elvétve vettem a kezembe, mint az elmúlt időszakban láthattátok a fotókon.
A kezemmel két szakorvosnál jártam: két diagnózis, kétféle kezelés, eredmény semmi. A fizikoterápián azt mondta a nő, hogy majd 1-2 hét múlva fogom érezni a javulást. De már túl vagyok 16 kezelésen, a 17. (utolsó) lesz hétfőn, szerintem már most is kellene éreznem némi javulást. De nemhogy javulna, még egy szép kis duzzanat is lett a kezemen. Ez önmagában nem fáj ugyan, de biztos nem jó jel.

Tegnap felhívtam a a magánrendelésén a dokinőt, akinél először jártam, majdnem hogy hallani sem akart rólam, csak januárra akart időpontot adni (tisztára mint az SZTK), de ha az nem jó, akkor menjek el egy másik magánorvoshoz, akit név szerint is megemlített. Ez már kiverte nálam a biztosítékot! Aztán nagy nehezen adott időpontot, 19-én mehetek hozzá. De ezek után már nem is tudom, hogy jó lesz-e így, vagy sem.

És közeledik a karácsony, már szabadságom sincs, itthon nem tudok hetek óta rendesen kitakarítani sem, mert fáj a kezem, ráadásul a jobb kezem. Persze a családom próbál segíteni, de mégsem tudnak mindent elvégezni helyettem, nekem pedig már lelkiismeret-furdalásom van, hogy hogy néz ki a lakás. És bizony néha eltörik a mécses is nálam a tehetetlenségtől.

Nem azért írtam e sorokat, hogy sajnáljatok, csak én sajnálom azt, hogy semmit nem tudok mutatni, amiért érdemes hozzám egyáltalán benézni... :(

2011. december 3., szombat

Advent Carol




O come, O come, Emmanuel! Redeem thy captive Israel That into exile drear is gone, Far from the face of God's dear Son.

Rejoice! Rejoice! Emmanuel Shall come to thee, O Israel.

O come, thou Branch of Jesse! draw The quarry from the lion's claw; From the dread caverns of the grave, From nether hell, thy people save.

Rejoice! Rejoice! Emmanuel Shall come to thee, O Israel.

O come, O come, thou Dayspring bright! Pour on our souls thy healing light; Dispel the long night's lingering gloom, And pierce the shadows of the tomb.

Rejoice! Rejoice! Emmanuel Shall come to thee, O Israel.

O Come, thou Lord of David's Key! The royal door fling wide and free; Safeguard for us the heavenward road, And bar the way to death's abode.

Rejoice! Rejoice! Emmanuel Shall come to thee, O Israel.

O come, O come, Adonai, Who in thy glorious majesty From that high mountain clothed in awe, Gavest thy folk the elder Law.

Rejoice! Rejoice! Emmanuel Shall come to thee, O Israel.