Karácsonyi játék Annánál! :)

Anna a drótékszerek mestere! Nagyon tetszenek az általa készített szépségek, ezért jelentkeztem nála a játékra, hátha nekem kedvez a szerencse. Ha szeretnétek játszani, akkor látogassatok el hozzá! Katt a képre!

 

Ugye milyen szép ajándék?

Gyöngyös játék EWA-nál! :)

Egyik kedvencem a gyöngyös blogok közül EWA blogja. Amellett, hogy gyönyörű ékszereket készít, önzetlenül meg is osztja a mintákat azokkal, akik szeretnék elkészíteni őket. Én még nem fűztem meg egyet sem a mintái közül, de előbb-utóbb biztos eljön az ideje, hogy nekirugaszkodjak valamelyiknek.

Most viszont akár meg is nyerhetek egyet a csodás ékszerek közül, ennek feltétele persze az, hogy jelentkezzek a játékra, amit megtettem. Már csak némi szerencse szükségeltetik, és akár enyém is lehet egyik szépség! :)

Aki szeretné megnyerni ezen ékszerek egyikét, ne tétovázzon! Irány EWA gyöngyös világa!

Vigasz

Ezekkel a darabokkal vigasztaltam magam, fűztem, mert már nagyon hiányzott. Egyáltalán nem bonyolult darabok - talán nem is tudok olyanokat fűzni - de ezeket a kis medálokat nagy élvezettel fűztem. Nem minta alapján készültek, bár azt el kell ismernem, hogy EWA Hedda medálja megihletett, legalábbis a tekla befoglalása, merthogy eddig nem tudtam ilyen tuti módon körbegyöngyözni a teklát. De ez most már nem akadály, így ezzel a kezdéssel számtalan variációt lehet készíteni. EWA egyébként szebbnél szebb gyöngyfűzős mintákat készít, érdemes hozzá benézni!

Megszülettek a medálok és végül is úgy döntöttem, hogy az első képen látható nyakláncot adom oda a fizikoterápiás hölgynek. Nagyon örült neki, így én is örülök, hogy nem hiába molyoltam vele. A második képen lévő nyaklánc az enyém marad, vagy ajándék lesz - majd meglátom.

Ez a medál óriásinak látszik, de nem az, csak kb. 3,5 cm x 4 cm-es. Ez csak úgy jött, mert a kezembe akadt a középső kis medálka.

Sajnos, a képek nem lettek jók, nincs elég fény a fotózáshoz.

Mostanság

Nem tudok a közeledő ünnepre hangolódni... Ha arra gondolok, hogy hetek, hónapok óta nem ve(he)ttem hímzőtűt a kezembe, sírhatnékom van. Elmondhatatlanul hiányzik a hímzés, néha meg is kísért a gondolat, hogy folytatom a magnóliámat, de aztán mégsem. Gyöngyöt is csak elvétve vettem a kezembe, mint az elmúlt időszakban láthattátok a fotókon.

A kezemmel két szakorvosnál jártam: két diagnózis, kétféle kezelés, eredmény semmi. A fizikoterápián azt mondta a nő, hogy majd 1-2 hét múlva fogom érezni a javulást. De már túl vagyok 16 kezelésen, a 17. (utolsó) lesz hétfőn, szerintem már most is kellene éreznem némi javulást. De nemhogy javulna, még egy szép kis duzzanat is lett a kezemen. Ez önmagában nem fáj ugyan, de biztos nem jó jel.

Tegnap felhívtam a a magánrendelésén a dokinőt, akinél először jártam, majdnem hogy hallani sem akart rólam, csak januárra akart időpontot adni (tisztára mint az SZTK), de ha az nem jó, akkor menjek el egy másik magánorvoshoz, akit név szerint is megemlített. Ez már kiverte nálam a biztosítékot! Aztán nagy nehezen adott időpontot, 19-én mehetek hozzá. De ezek után már nem is tudom, hogy jó lesz-e így, vagy sem.

És közeledik a karácsony, már szabadságom sincs, itthon nem tudok hetek óta rendesen kitakarítani sem, mert fáj a kezem, ráadásul a jobb kezem. Persze a családom próbál segíteni, de mégsem tudnak mindent elvégezni helyettem, nekem pedig már lelkiismeret-furdalásom van, hogy hogy néz ki a lakás. És bizony néha eltörik a mécses is nálam a tehetetlenségtől.

Nem azért írtam e sorokat, hogy sajnáljatok, csak én sajnálom azt, hogy semmit nem tudok mutatni, amiért érdemes hozzám egyáltalán benézni... :(

Advent Carol

O come, O come, Emmanuel! Redeem thy captive Israel That into exile drear is gone, Far from the face of God's dear Son.

Rejoice! Rejoice! Emmanuel Shall come to thee, O Israel.

O come, thou Branch of Jesse! draw The quarry from the lion's claw; From the dread caverns of the grave, From nether hell, thy people save.

Rejoice! Rejoice! Emmanuel Shall come to thee, O Israel.

O come, O come, thou Dayspring bright! Pour on our souls thy healing light; Dispel the long night's lingering gloom, And pierce the shadows of the tomb.

Rejoice! Rejoice! Emmanuel Shall come to thee, O Israel.

O Come, thou Lord of David's Key! The royal door fling wide and free; Safeguard for us the heavenward road, And bar the way to death's abode.

Rejoice! Rejoice! Emmanuel Shall come to thee, O Israel.

O come, O come, Adonai, Who in thy glorious majesty From that high mountain clothed in awe, Gavest thy folk the elder Law.

Rejoice! Rejoice! Emmanuel Shall come to thee, O Israel.

Játék Juddnál :)

Judd blogszülinapot ünnepel, a másodikat.

Ez alkalomból játékot hirdetett.

Játsszatok ti is vele

ITT!

Ajándékok

Katalin nap volt tegnap, ezért küldtem az alábbi ajándékot Katának. A dobozt üzletben vettem, de a borítása már saját készítésű. A nyaklánc is célirányosan Katának készült, és mint írta, tetszik is neki. Viseld egészséggel, Kata!

Ez a fehér teklás medált pedig a kórházba viszem annak a hölgynek, aki a fizikoterápiát csinálja. Igaz, úgy érzem, semmit nem javult a kezem, de valószínűleg ez nem az ő hibája. A medál ismét kísérletezés eredménye, nem minta alapján fűztem - jóllehet, van hozzá hasonló. Kétoldalasan hordható.

 

 eleje

háta

Nyakláncok

Hm... Nem bírok magammal. Még mindig fáj a kezem, de muszáj fűzni. Képtelen vagyok folyton csak olvasni. Pedig megint hoztam a könyvtárból egy rakás könyvet. :)

Voltam doktornéninél (nem SZTK, oda még várni kellene), aki felírt nekem gyulladáscsökkentő gyógyszert, kenőcsöt, fizikoterápiát, laborvizsgálatot, és egy sínt a karomra. Csakhogy ez utóbbit képtelen vagyok viselni, nem tudok benne dolgozni, annyira merev. Éjjel sem tudom hordani, mert reggelre virsli lesz az ujjaimból. Talán pár órát van rajtam naponta - munka után itthon.

Tegnap viszont nem vettem fel, ezért sikerült ezt a két nyakláncot megfűzni. Mindkettő hordható akár mindkét oldalán, bár a mályvának a világosabb oldalán jobban "kidudorodik" a középső nagyobb gyöngy.  Nem minta után fűztem őket, csak így sikerültek.

A hímzést viszont még nem vettem újra a kezembe, pedig a magnóliámat is szívesen folytatnám. Legközelebb nem gyöngyözök, hanem hímzek.

Medál

Ami nem is csak egy medál, hanem nyaklánc. Csakhogy még nem tudtam befejezni, nincs a lánc végére való alkatrész - majd holnap beszerzem.

Egyszerűen nem bírtam a már 1 hónapja tartó tétlenséget, azaz se hímzés, se gyöngyök, pedig a kezem semmit nem javult.

Tegnap olvasás közben egyre többször gondoltam arra, hogy fűzni kellene. Ez lett az eredmény:

 

Egyszerű üvegkavics befoglalás.

Tudom, kis semmiség, de nagyon kellett (mint az alábbi könyvben a morfium). Sajnos, nem tudtam szépen fotózni, szerintem szebb élőben. Jól elmolyoltam vele, pedig a könyvem is nagyon érdekes. Alig tudom letenni.

Joseph Boyden: Három nap az út:

"A háromnapos út a kanadai krí indiánok nyelvén a halált jelenti, amíg a lélek a testből feljut a mennybe. De három napig tart az útja Niskának, az öreg krí vajákosasszonynak is kenuján a fehér emberek nagyvárosából, ahol heteken át várta az érkező katonavonatokat, hogy a világháborúban megcsonkult unokaöccsét hazavihesse a vadonba. Az unokaöcs nemcsak testileg, lelkileg is megrokkant: ébren és álmában egyaránt kísértik az iszonyatos harctéri élmények, melyek alól csak a morfium mámora kínál ideiglenes felmentést. A háromnapos, monoton kenuút során egymásba fonódnak mindkettőjük emlékei: a rezervátum helyett a nomád életet választó, ítélethozó és az ítéleteket végrehajtó törzsfőnök apja nyomdokába lépő jósasszonyé és a lövészárkok poklában magát hírhedt mesterlövésszé felküzdő fiatalemberé. Ez az emlékezés tartja életben mindkettőjüket a háromnapos út másik, komorabb jelentésének örök határmezsgyéjén. És amíg külön-külön, az egyik a másiknak, a másik önmagának meséli életét, mindvégig ott feszül a kérdés: mi történt a fiatalember barátjával, fogadott testvérével, akivel együtt járták be kisfiúként a fehérek nevelőintézetét, ifjú vadászként a vadont és született katonaként, majd morfiumfüggő roncsként a flandriai harctereket? És van-e még remény egy megújult, boldogabb életre? A krí indiánok világáról szóló, fájdalmasan szép regény mintha titkok és misztikus összefüggések labirintusán vezetné végig az olvasót, ahol minden feltáruló csapóajtó mögött egy-egy újabb rejtély és borzalom lappangana"

Forrás: www.bookline.hu

Halottak napjára

"Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb... és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben."

Wass Albert