Advent Carol

O come, O come, Emmanuel! Redeem thy captive Israel That into exile drear is gone, Far from the face of God's dear Son.

Rejoice! Rejoice! Emmanuel Shall come to thee, O Israel.

O come, thou Branch of Jesse! draw The quarry from the lion's claw; From the dread caverns of the grave, From nether hell, thy people save.

Rejoice! Rejoice! Emmanuel Shall come to thee, O Israel.

O come, O come, thou Dayspring bright! Pour on our souls thy healing light; Dispel the long night's lingering gloom, And pierce the shadows of the tomb.

Rejoice! Rejoice! Emmanuel Shall come to thee, O Israel.

O Come, thou Lord of David's Key! The royal door fling wide and free; Safeguard for us the heavenward road, And bar the way to death's abode.

Rejoice! Rejoice! Emmanuel Shall come to thee, O Israel.

O come, O come, Adonai, Who in thy glorious majesty From that high mountain clothed in awe, Gavest thy folk the elder Law.

Rejoice! Rejoice! Emmanuel Shall come to thee, O Israel.

Játék Juddnál :)

Judd blogszülinapot ünnepel, a másodikat.

Ez alkalomból játékot hirdetett.

Játsszatok ti is vele

ITT!

Ajándékok

Katalin nap volt tegnap, ezért küldtem az alábbi ajándékot Katának. A dobozt üzletben vettem, de a borítása már saját készítésű. A nyaklánc is célirányosan Katának készült, és mint írta, tetszik is neki. Viseld egészséggel, Kata!

Ez a fehér teklás medált pedig a kórházba viszem annak a hölgynek, aki a fizikoterápiát csinálja. Igaz, úgy érzem, semmit nem javult a kezem, de valószínűleg ez nem az ő hibája. A medál ismét kísérletezés eredménye, nem minta alapján fűztem - jóllehet, van hozzá hasonló. Kétoldalasan hordható.

 

 eleje

háta

Nyakláncok

Hm... Nem bírok magammal. Még mindig fáj a kezem, de muszáj fűzni. Képtelen vagyok folyton csak olvasni. Pedig megint hoztam a könyvtárból egy rakás könyvet. :)

Voltam doktornéninél (nem SZTK, oda még várni kellene), aki felírt nekem gyulladáscsökkentő gyógyszert, kenőcsöt, fizikoterápiát, laborvizsgálatot, és egy sínt a karomra. Csakhogy ez utóbbit képtelen vagyok viselni, nem tudok benne dolgozni, annyira merev. Éjjel sem tudom hordani, mert reggelre virsli lesz az ujjaimból. Talán pár órát van rajtam naponta - munka után itthon.

Tegnap viszont nem vettem fel, ezért sikerült ezt a két nyakláncot megfűzni. Mindkettő hordható akár mindkét oldalán, bár a mályvának a világosabb oldalán jobban "kidudorodik" a középső nagyobb gyöngy.  Nem minta után fűztem őket, csak így sikerültek.

A hímzést viszont még nem vettem újra a kezembe, pedig a magnóliámat is szívesen folytatnám. Legközelebb nem gyöngyözök, hanem hímzek.

Medál

Ami nem is csak egy medál, hanem nyaklánc. Csakhogy még nem tudtam befejezni, nincs a lánc végére való alkatrész - majd holnap beszerzem.

Egyszerűen nem bírtam a már 1 hónapja tartó tétlenséget, azaz se hímzés, se gyöngyök, pedig a kezem semmit nem javult.

Tegnap olvasás közben egyre többször gondoltam arra, hogy fűzni kellene. Ez lett az eredmény:

 

Egyszerű üvegkavics befoglalás.

Tudom, kis semmiség, de nagyon kellett (mint az alábbi könyvben a morfium). Sajnos, nem tudtam szépen fotózni, szerintem szebb élőben. Jól elmolyoltam vele, pedig a könyvem is nagyon érdekes. Alig tudom letenni.

Joseph Boyden: Három nap az út:

"A háromnapos út a kanadai krí indiánok nyelvén a halált jelenti, amíg a lélek a testből feljut a mennybe. De három napig tart az útja Niskának, az öreg krí vajákosasszonynak is kenuján a fehér emberek nagyvárosából, ahol heteken át várta az érkező katonavonatokat, hogy a világháborúban megcsonkult unokaöccsét hazavihesse a vadonba. Az unokaöcs nemcsak testileg, lelkileg is megrokkant: ébren és álmában egyaránt kísértik az iszonyatos harctéri élmények, melyek alól csak a morfium mámora kínál ideiglenes felmentést. A háromnapos, monoton kenuút során egymásba fonódnak mindkettőjük emlékei: a rezervátum helyett a nomád életet választó, ítélethozó és az ítéleteket végrehajtó törzsfőnök apja nyomdokába lépő jósasszonyé és a lövészárkok poklában magát hírhedt mesterlövésszé felküzdő fiatalemberé. Ez az emlékezés tartja életben mindkettőjüket a háromnapos út másik, komorabb jelentésének örök határmezsgyéjén. És amíg külön-külön, az egyik a másiknak, a másik önmagának meséli életét, mindvégig ott feszül a kérdés: mi történt a fiatalember barátjával, fogadott testvérével, akivel együtt járták be kisfiúként a fehérek nevelőintézetét, ifjú vadászként a vadont és született katonaként, majd morfiumfüggő roncsként a flandriai harctereket? És van-e még remény egy megújult, boldogabb életre? A krí indiánok világáról szóló, fájdalmasan szép regény mintha titkok és misztikus összefüggések labirintusán vezetné végig az olvasót, ahol minden feltáruló csapóajtó mögött egy-egy újabb rejtély és borzalom lappangana"

Forrás: www.bookline.hu

Halottak napjára

"Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb... és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben."

Wass Albert

Hibiszkusz

Mivel semmit sem tudok alkotni, fotókat hoztam.

Még mindig nyílik a hibiszkuszom, és folyamatosan hozza az új bimbókat is. Kár, hogy csak rövid ideig gyönyörködhetek a virágokban!

Ezen a képen a tegnapi virág látható:

Furcsa, hogy nyáron viszonylag egyszerűbb,

szinte szimpla virágokat nyílott.

Ősz

Jaj, nagyon szép most a természet! Nem győzöm nézni, hogyan színesednek a környéken a fák, bokrok. Egyre szebbek lesznek, míg aztán le nem hullanak a levelek. Ma fotóztam a telefonommal, azért nem olyan rosszak a képek.

A kezemmel kapcsolatban azonban nincsenek jó híreim, ma voltam dokinál. Első körben irány a reumatológia, aztán lehet, hogy a kézsebészeten kötök majd ki. Kicsit lelombozódtam... Mi lesz a hímzéssel és a gyöngyökkel? Csak remélem, hogy még idejében kaptam el a frakkját ennek a bajnak, és hamarosan rendbe fogok jönni. Amúgy Katának, és a kolléganőimnek köszönhetem, hogy most mentem el orvoshoz, nem később, mert nem hagytak nyugton!

Míg "megjavul" a kezem, addig olvasok... :)

No és még képek! :) Elmúlt a nyár, a jó időben még sokáig kint voltak a virágaim az erkélyen. Aztán a hideg beálltával behoztam őket. A hibiszkusz az erkélyen is virágzott folyamatosan, de itt a szobában is csodás. Kinyitott tenyérnyi virágokkal örvendeztet meg. A másik virág, ami nálam csak 1-szer virágzott eddig, az a bougainvillea. Egyre több virágot hoz! :)

 

Update: Időpontkérés a reumatológiára: közölték, hogy időpontot legközelebb csak november 7-én vagy 8-án kaphatok, nagyjából decemberre (vagy ahogy itt a folyamatokat ismerem, inkább jövő évre)... Mehetek maszek dokihoz. Ezért fizetem a tb-t? Félek, ha nem megyek minél hamarabb szakorvoshoz, sokkal rosszabbul járok.

Nem hímzek...

Nem, mert nem lehet. Magamat tiltottam el tőle, és egyben a gyöngyözéstől is kis időre. Csak amíg meg nem gyógyul a kezem. Fáj... egyre jobban fáj... Hiába kenegetem jófajta kenőccsel, hiába húzok rá esténként csuklószorítót. Reggelre jobb lesz, de dolgozni kell, és egy idő után már fáj. :(((

Addig is olvasok, most például Augusten Burroughs: Farkas az asztalnál c. könyve volt terítéken. Azért  csak volt, mert nagyon hamar elolvastam, szinte le se tudtam tenni. A linkre kattintva elolvashatjátok a könyvről alkotott véleményeket. Bizonyos részei nagyon megrendítőek, és az a szomorú, hogy még ha kitalált történet is (az első lapok egyikén ezt írják), az élet produkál még ennél sokkal csúnyább helyzeteket is...

A következő, azaz már bele is kezdtem, szintén az ő írása. Címe: Kiszáradva. Ennek már az elején megkérdőjelezem, hogy mennyire kitalált történetet ír le az előző könyvében, ugyanis visszautal azokra az eseményekre. De lehet, hogy csak jól szövi a cselekményt. Ebben a könyvben viszont saját alkoholizmusa a téma, néhol átformálva, átgyúrva mondja el a történteket.

 "Mit tehet az ember, ha egy nap közlik vele a munkahelyén, hogy ha azonnal nem vonul be egy alkoholelvonóra, akkor búcsút mondhat az állásának? Kihez fordulhat, ha a szüleivel nincsen beszélő viszonyban, a barátai egytől egyig alkoholisták, a szerelme pedig halálos beteg?"

 

Igyekszem minél hamarabb regenerálódni, mert már nagyon szeretnék a hobbimmal foglalkozni!
Nagy örömömre gyarapodnak a rendszeres olvasóim is, és nagyon kedves kommenteket kapok! :)

Napraforgó medál

A nyár már elmúlt, de a gyöngyfűző és hímző lelkesedésem kiújult! :) Volt itthon néhány borostyán színű üvegkavicsom, gondoltam, kezdeni kellene már velük valamit. Egyik viszonylag hamar át is alakult egy medállá. Engem napraforgóra emlékeztet, a kedvenc virágomra. Olyan vidám! :)

A befoglalással még nem vagyok gyakorlott, így utólag jöttem csak rá, hogy a legbelső delica sort nem szépen fűztem meg, mert nem ez a módja. De most már mindegy. A következő majd jobb lesz. Természetesen a sajátom lesz! :))) Még valami szép láncot kell hozzá fűznöm, és meg is sétáltathatom.

A mintája szintén a fejemből pattant ki, de már sok hasonlót láttam. Ha valaki mégis a saját mintájára ismerne, kérem, jelezze! Nem szeretnék idegen tollakkal ékeskedni.

A hímzéssel, azaz a magnóliával is haladok, de arról most nincs képem. Megpróbálok időt szakítani a hétvégén a fotózásra.

(Szegény Cirmikém, itt szenved mellettem, 2 órája hoztuk haza az állatorvostól. Ivartalaníttattuk, talán kevesebb gondunk lesz vele. Nagyon ki szeretne jönni a kosarából, de nagyon kába, és nem tud...)