Nyakláncok

Hm... Nem bírok magammal. Még mindig fáj a kezem, de muszáj fűzni. Képtelen vagyok folyton csak olvasni. Pedig megint hoztam a könyvtárból egy rakás könyvet. :)

Voltam doktornéninél (nem SZTK, oda még várni kellene), aki felírt nekem gyulladáscsökkentő gyógyszert, kenőcsöt, fizikoterápiát, laborvizsgálatot, és egy sínt a karomra. Csakhogy ez utóbbit képtelen vagyok viselni, nem tudok benne dolgozni, annyira merev. Éjjel sem tudom hordani, mert reggelre virsli lesz az ujjaimból. Talán pár órát van rajtam naponta - munka után itthon.

Tegnap viszont nem vettem fel, ezért sikerült ezt a két nyakláncot megfűzni. Mindkettő hordható akár mindkét oldalán, bár a mályvának a világosabb oldalán jobban "kidudorodik" a középső nagyobb gyöngy.  Nem minta után fűztem őket, csak így sikerültek.

A hímzést viszont még nem vettem újra a kezembe, pedig a magnóliámat is szívesen folytatnám. Legközelebb nem gyöngyözök, hanem hímzek.

Medál

Ami nem is csak egy medál, hanem nyaklánc. Csakhogy még nem tudtam befejezni, nincs a lánc végére való alkatrész - majd holnap beszerzem.

Egyszerűen nem bírtam a már 1 hónapja tartó tétlenséget, azaz se hímzés, se gyöngyök, pedig a kezem semmit nem javult.

Tegnap olvasás közben egyre többször gondoltam arra, hogy fűzni kellene. Ez lett az eredmény:

 

Egyszerű üvegkavics befoglalás.

Tudom, kis semmiség, de nagyon kellett (mint az alábbi könyvben a morfium). Sajnos, nem tudtam szépen fotózni, szerintem szebb élőben. Jól elmolyoltam vele, pedig a könyvem is nagyon érdekes. Alig tudom letenni.

Joseph Boyden: Három nap az út:

"A háromnapos út a kanadai krí indiánok nyelvén a halált jelenti, amíg a lélek a testből feljut a mennybe. De három napig tart az útja Niskának, az öreg krí vajákosasszonynak is kenuján a fehér emberek nagyvárosából, ahol heteken át várta az érkező katonavonatokat, hogy a világháborúban megcsonkult unokaöccsét hazavihesse a vadonba. Az unokaöcs nemcsak testileg, lelkileg is megrokkant: ébren és álmában egyaránt kísértik az iszonyatos harctéri élmények, melyek alól csak a morfium mámora kínál ideiglenes felmentést. A háromnapos, monoton kenuút során egymásba fonódnak mindkettőjük emlékei: a rezervátum helyett a nomád életet választó, ítélethozó és az ítéleteket végrehajtó törzsfőnök apja nyomdokába lépő jósasszonyé és a lövészárkok poklában magát hírhedt mesterlövésszé felküzdő fiatalemberé. Ez az emlékezés tartja életben mindkettőjüket a háromnapos út másik, komorabb jelentésének örök határmezsgyéjén. És amíg külön-külön, az egyik a másiknak, a másik önmagának meséli életét, mindvégig ott feszül a kérdés: mi történt a fiatalember barátjával, fogadott testvérével, akivel együtt járták be kisfiúként a fehérek nevelőintézetét, ifjú vadászként a vadont és született katonaként, majd morfiumfüggő roncsként a flandriai harctereket? És van-e még remény egy megújult, boldogabb életre? A krí indiánok világáról szóló, fájdalmasan szép regény mintha titkok és misztikus összefüggések labirintusán vezetné végig az olvasót, ahol minden feltáruló csapóajtó mögött egy-egy újabb rejtély és borzalom lappangana"

Forrás: www.bookline.hu

Halottak napjára

"Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb... és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben."

Wass Albert

Hibiszkusz

Mivel semmit sem tudok alkotni, fotókat hoztam.

Még mindig nyílik a hibiszkuszom, és folyamatosan hozza az új bimbókat is. Kár, hogy csak rövid ideig gyönyörködhetek a virágokban!

Ezen a képen a tegnapi virág látható:

Furcsa, hogy nyáron viszonylag egyszerűbb,

szinte szimpla virágokat nyílott.

Ősz

Jaj, nagyon szép most a természet! Nem győzöm nézni, hogyan színesednek a környéken a fák, bokrok. Egyre szebbek lesznek, míg aztán le nem hullanak a levelek. Ma fotóztam a telefonommal, azért nem olyan rosszak a képek.

A kezemmel kapcsolatban azonban nincsenek jó híreim, ma voltam dokinál. Első körben irány a reumatológia, aztán lehet, hogy a kézsebészeten kötök majd ki. Kicsit lelombozódtam... Mi lesz a hímzéssel és a gyöngyökkel? Csak remélem, hogy még idejében kaptam el a frakkját ennek a bajnak, és hamarosan rendbe fogok jönni. Amúgy Katának, és a kolléganőimnek köszönhetem, hogy most mentem el orvoshoz, nem később, mert nem hagytak nyugton!

Míg "megjavul" a kezem, addig olvasok... :)

No és még képek! :) Elmúlt a nyár, a jó időben még sokáig kint voltak a virágaim az erkélyen. Aztán a hideg beálltával behoztam őket. A hibiszkusz az erkélyen is virágzott folyamatosan, de itt a szobában is csodás. Kinyitott tenyérnyi virágokkal örvendeztet meg. A másik virág, ami nálam csak 1-szer virágzott eddig, az a bougainvillea. Egyre több virágot hoz! :)

 

Update: Időpontkérés a reumatológiára: közölték, hogy időpontot legközelebb csak november 7-én vagy 8-án kaphatok, nagyjából decemberre (vagy ahogy itt a folyamatokat ismerem, inkább jövő évre)... Mehetek maszek dokihoz. Ezért fizetem a tb-t? Félek, ha nem megyek minél hamarabb szakorvoshoz, sokkal rosszabbul járok.

Nem hímzek...

Nem, mert nem lehet. Magamat tiltottam el tőle, és egyben a gyöngyözéstől is kis időre. Csak amíg meg nem gyógyul a kezem. Fáj... egyre jobban fáj... Hiába kenegetem jófajta kenőccsel, hiába húzok rá esténként csuklószorítót. Reggelre jobb lesz, de dolgozni kell, és egy idő után már fáj. :(((

Addig is olvasok, most például Augusten Burroughs: Farkas az asztalnál c. könyve volt terítéken. Azért  csak volt, mert nagyon hamar elolvastam, szinte le se tudtam tenni. A linkre kattintva elolvashatjátok a könyvről alkotott véleményeket. Bizonyos részei nagyon megrendítőek, és az a szomorú, hogy még ha kitalált történet is (az első lapok egyikén ezt írják), az élet produkál még ennél sokkal csúnyább helyzeteket is...

A következő, azaz már bele is kezdtem, szintén az ő írása. Címe: Kiszáradva. Ennek már az elején megkérdőjelezem, hogy mennyire kitalált történetet ír le az előző könyvében, ugyanis visszautal azokra az eseményekre. De lehet, hogy csak jól szövi a cselekményt. Ebben a könyvben viszont saját alkoholizmusa a téma, néhol átformálva, átgyúrva mondja el a történteket.

 "Mit tehet az ember, ha egy nap közlik vele a munkahelyén, hogy ha azonnal nem vonul be egy alkoholelvonóra, akkor búcsút mondhat az állásának? Kihez fordulhat, ha a szüleivel nincsen beszélő viszonyban, a barátai egytől egyig alkoholisták, a szerelme pedig halálos beteg?"

 

Igyekszem minél hamarabb regenerálódni, mert már nagyon szeretnék a hobbimmal foglalkozni!
Nagy örömömre gyarapodnak a rendszeres olvasóim is, és nagyon kedves kommenteket kapok! :)

Napraforgó medál

A nyár már elmúlt, de a gyöngyfűző és hímző lelkesedésem kiújult! :) Volt itthon néhány borostyán színű üvegkavicsom, gondoltam, kezdeni kellene már velük valamit. Egyik viszonylag hamar át is alakult egy medállá. Engem napraforgóra emlékeztet, a kedvenc virágomra. Olyan vidám! :)

A befoglalással még nem vagyok gyakorlott, így utólag jöttem csak rá, hogy a legbelső delica sort nem szépen fűztem meg, mert nem ez a módja. De most már mindegy. A következő majd jobb lesz. Természetesen a sajátom lesz! :))) Még valami szép láncot kell hozzá fűznöm, és meg is sétáltathatom.

A mintája szintén a fejemből pattant ki, de már sok hasonlót láttam. Ha valaki mégis a saját mintájára ismerne, kérem, jelezze! Nem szeretnék idegen tollakkal ékeskedni.

A hímzéssel, azaz a magnóliával is haladok, de arról most nincs képem. Megpróbálok időt szakítani a hétvégén a fotózásra.

(Szegény Cirmikém, itt szenved mellettem, 2 órája hoztuk haza az állatorvostól. Ivartalaníttattuk, talán kevesebb gondunk lesz vele. Nagyon ki szeretne jönni a kosarából, de nagyon kába, és nem tud...)

Díjat kaptam! :)

Mégpedig Annától, akinek már jó ideje csodálom a blogján megjelenő szépséges alkotásait. Főként drótos ékszereket készít, nekem elhihetitek, nagyon kreatív módon. Bármelyik ékszerét szívesen viselném, így hirtelen nem is tudnék választani az eddig elkészült ékszerei közül. Nézzétek csak meg például, milyen szép zsűrizett ékszerei vannak!

És a díj:

Köszönöm Anna! :)

Lássuk, kinek adom:

Katának, mert sok mindent csinál ugyan egyszerre, de nagyon kitartó, és rengeteg szépség kerül ki a kezei közül.
Ilujnak, aki mostanában kevesebbet alkot, de ha elkészül valami, az mindig csodálatos.
Dórának, aki a tündéri gyerkőceivel való foglalatosság mellett is megtalálja az időt az alkotásra.

Turul

A kék madárkák után rögtön nekiálltam a fiam kérését teljesíteni. Ezt a turult szerette volna már hónapok óta kihímeztetni velem. Ezen a héten szabadságon voltam, gyorsan túl is tettem magam a hímzés részén. Már csak be kellene fejezni, úgy gondoltam, hogy tarisznyát kellene varrni belőle, csakhogy az én varró tudományom... khm... Majd megoldom valahogy.

Minta: Keresztszemes Magazin

A fekete hímzővásznat Katától kaptam, még mindig hálás vagyok érte! :)

Játék Lilangnál!

Lilang nagyon aranyos papírzsepi-tartókat varrt. Felajánlott közülük kettőt, melyeket ki fog sorsolni a bejegyzésénél jelentkezők között. A jelentkezési határidő október 13.