Ősz

Jaj, nagyon szép most a természet! Nem győzöm nézni, hogyan színesednek a környéken a fák, bokrok. Egyre szebbek lesznek, míg aztán le nem hullanak a levelek. Ma fotóztam a telefonommal, azért nem olyan rosszak a képek.

A kezemmel kapcsolatban azonban nincsenek jó híreim, ma voltam dokinál. Első körben irány a reumatológia, aztán lehet, hogy a kézsebészeten kötök majd ki. Kicsit lelombozódtam... Mi lesz a hímzéssel és a gyöngyökkel? Csak remélem, hogy még idejében kaptam el a frakkját ennek a bajnak, és hamarosan rendbe fogok jönni. Amúgy Katának, és a kolléganőimnek köszönhetem, hogy most mentem el orvoshoz, nem később, mert nem hagytak nyugton!

Míg "megjavul" a kezem, addig olvasok... :)

No és még képek! :) Elmúlt a nyár, a jó időben még sokáig kint voltak a virágaim az erkélyen. Aztán a hideg beálltával behoztam őket. A hibiszkusz az erkélyen is virágzott folyamatosan, de itt a szobában is csodás. Kinyitott tenyérnyi virágokkal örvendeztet meg. A másik virág, ami nálam csak 1-szer virágzott eddig, az a bougainvillea. Egyre több virágot hoz! :)

 

Update: Időpontkérés a reumatológiára: közölték, hogy időpontot legközelebb csak november 7-én vagy 8-án kaphatok, nagyjából decemberre (vagy ahogy itt a folyamatokat ismerem, inkább jövő évre)... Mehetek maszek dokihoz. Ezért fizetem a tb-t? Félek, ha nem megyek minél hamarabb szakorvoshoz, sokkal rosszabbul járok.

Nem hímzek...

Nem, mert nem lehet. Magamat tiltottam el tőle, és egyben a gyöngyözéstől is kis időre. Csak amíg meg nem gyógyul a kezem. Fáj... egyre jobban fáj... Hiába kenegetem jófajta kenőccsel, hiába húzok rá esténként csuklószorítót. Reggelre jobb lesz, de dolgozni kell, és egy idő után már fáj. :(((

Addig is olvasok, most például Augusten Burroughs: Farkas az asztalnál c. könyve volt terítéken. Azért  csak volt, mert nagyon hamar elolvastam, szinte le se tudtam tenni. A linkre kattintva elolvashatjátok a könyvről alkotott véleményeket. Bizonyos részei nagyon megrendítőek, és az a szomorú, hogy még ha kitalált történet is (az első lapok egyikén ezt írják), az élet produkál még ennél sokkal csúnyább helyzeteket is...

A következő, azaz már bele is kezdtem, szintén az ő írása. Címe: Kiszáradva. Ennek már az elején megkérdőjelezem, hogy mennyire kitalált történetet ír le az előző könyvében, ugyanis visszautal azokra az eseményekre. De lehet, hogy csak jól szövi a cselekményt. Ebben a könyvben viszont saját alkoholizmusa a téma, néhol átformálva, átgyúrva mondja el a történteket.

 "Mit tehet az ember, ha egy nap közlik vele a munkahelyén, hogy ha azonnal nem vonul be egy alkoholelvonóra, akkor búcsút mondhat az állásának? Kihez fordulhat, ha a szüleivel nincsen beszélő viszonyban, a barátai egytől egyig alkoholisták, a szerelme pedig halálos beteg?"

 

Igyekszem minél hamarabb regenerálódni, mert már nagyon szeretnék a hobbimmal foglalkozni!
Nagy örömömre gyarapodnak a rendszeres olvasóim is, és nagyon kedves kommenteket kapok! :)

Napraforgó medál

A nyár már elmúlt, de a gyöngyfűző és hímző lelkesedésem kiújult! :) Volt itthon néhány borostyán színű üvegkavicsom, gondoltam, kezdeni kellene már velük valamit. Egyik viszonylag hamar át is alakult egy medállá. Engem napraforgóra emlékeztet, a kedvenc virágomra. Olyan vidám! :)

A befoglalással még nem vagyok gyakorlott, így utólag jöttem csak rá, hogy a legbelső delica sort nem szépen fűztem meg, mert nem ez a módja. De most már mindegy. A következő majd jobb lesz. Természetesen a sajátom lesz! :))) Még valami szép láncot kell hozzá fűznöm, és meg is sétáltathatom.

A mintája szintén a fejemből pattant ki, de már sok hasonlót láttam. Ha valaki mégis a saját mintájára ismerne, kérem, jelezze! Nem szeretnék idegen tollakkal ékeskedni.

A hímzéssel, azaz a magnóliával is haladok, de arról most nincs képem. Megpróbálok időt szakítani a hétvégén a fotózásra.

(Szegény Cirmikém, itt szenved mellettem, 2 órája hoztuk haza az állatorvostól. Ivartalaníttattuk, talán kevesebb gondunk lesz vele. Nagyon ki szeretne jönni a kosarából, de nagyon kába, és nem tud...)

Díjat kaptam! :)

Mégpedig Annától, akinek már jó ideje csodálom a blogján megjelenő szépséges alkotásait. Főként drótos ékszereket készít, nekem elhihetitek, nagyon kreatív módon. Bármelyik ékszerét szívesen viselném, így hirtelen nem is tudnék választani az eddig elkészült ékszerei közül. Nézzétek csak meg például, milyen szép zsűrizett ékszerei vannak!

És a díj:

Köszönöm Anna! :)

Lássuk, kinek adom:

Katának, mert sok mindent csinál ugyan egyszerre, de nagyon kitartó, és rengeteg szépség kerül ki a kezei közül.
Ilujnak, aki mostanában kevesebbet alkot, de ha elkészül valami, az mindig csodálatos.
Dórának, aki a tündéri gyerkőceivel való foglalatosság mellett is megtalálja az időt az alkotásra.

Turul

A kék madárkák után rögtön nekiálltam a fiam kérését teljesíteni. Ezt a turult szerette volna már hónapok óta kihímeztetni velem. Ezen a héten szabadságon voltam, gyorsan túl is tettem magam a hímzés részén. Már csak be kellene fejezni, úgy gondoltam, hogy tarisznyát kellene varrni belőle, csakhogy az én varró tudományom... khm... Majd megoldom valahogy.

Minta: Keresztszemes Magazin

A fekete hímzővásznat Katától kaptam, még mindig hálás vagyok érte! :)

Játék Lilangnál!

Lilang nagyon aranyos papírzsepi-tartókat varrt. Felajánlott közülük kettőt, melyeket ki fog sorsolni a bejegyzésénél jelentkezők között. A jelentkezési határidő október 13.

Végre egy hímzés...! :)

A napokban Manka blogján jártam, és erre a szépséges mintára bukkantam. Muszáj volt meghímeznem, annyira tetszik. Már van ötletem a befejezésre is, azt is mutatom, ha elkészül.

Minta: Manka

Ezek után neki kell állnom egy hímzésnek, amit a fiamnak ígéretem, aztán folytatom a magnóliámat is.

Biloba medál

Névnapomra kaptam pár csomag japán delica gyöngyöt a kolléganőimtől. Már rég terveztem valami jó kis Biloba mintát, és most itt volt az alkalom, hogy kipróbáljam. A minta utolsó sorát 15-ös, színben hozzá illő kása hiánya miatt átalakítottam, illetve alakítottam még a befejezésén, azaz az alján is. Henger alakú bőrszíjra fűztem. Van néhány hibája, de az enyém! :)))

Minta: Biloba

Alkottam

Először muszájból vettem kezembe újra a gyöngyöket. Ajándékokat kellett csinálnom, és persze megint a virágmedálnál kötöttem ki. Olyan hálás kis minta, és szerintem a kész darab is megállja ajándékként a helyét. Így hát elkészült 2 medálom, az egyik opál színű swarovskiból, a másik narancs színűből, japán kásával kiegészítve. A fehér annyira megtetszett, hogy magamnak is kellett egyet csinálnom, bár annak a nyaklánc része még hátravan.

És ha már előszedtem a gyöngyöket, megpróbálkoztam egy hasonló medállal, mint amilyet már egyszer fűztem magamnak. A kolléganőimnek nagyon tetszik, és kértek ők is, de mivel nem volt olyan nagy teklám, melyet középként használhattam volna, nem tudtam megfűzni. Aztán Katám megkönyörült rajtam, küldött (többek között) egy olyan csomag tekla gyöngyöt, melyek között volt egy szép nagy. Végül aztán nem azt a színt választottam, mert minő véletlen, mentem swarovskit venni a boltba, és volt olyan színű tekla, amit el tudtam képzelni a kolléganőnek. Múlt vasárnap aztán neki is álltam fűzni... és bontani... A jó égnek sem akart sikerülni, mindig hullámos lett a széle. Persze, ha nem megfelelő méretű gyöngyöket használ az ember, ilyen lesz. Mivel nem minta után fűztem, csak úgy saját kútfőből, nem tudtam, pontosan milyen gyöngyök kellenek, csak kisérletezgettem. Megfűztem vagy három darabot, és persze mindig szétollóztam őket. El is ment a vasárnap délutánom, és ezzel a kedvem is. De annyira izgatta a fantáziámat, hogy hétfőn újra nekifogtam, és elsőre sikerült egy medál. Ma fűztem meg hozzá a nyaklánc részt. Nekem tetszik az eredmény. :)

Minta: saját ötlet alapján.

Nem megy...

Nem értem, egyszerűen nem megy a hímzés. Úgy higgyétek el, hogy augusztus 11. óta, mióta utoljára mutattam a magnóliámat, egyetlen öltést sem sikerült a vásznamra varázsolnom. Nincs kedvem hozzá... :(

A gyöngyfűzés sem megy. Vasárnap fűztem 2 medált - egyiket azóta újrafűztem - és ezekhez a medálokhoz kellene egy sima, egyszerű, egysoros láncocskát fűznöm, hogy végre többek közt ezeket is oda tudjuk adni ajándékba a férjem konzulenseinek. És még a láncokat sem vagyok képes megfűzni... Pedig most aztán nem lehet okom panaszra. A munkahelyem is jól érzem magam, már nem élek akkora stresszben, mint az elmúlt 2,5 évben éltem.

Talán az az ok, hogy többet olvasok. Egy időben sok hangoskönyvet hallgattam, de akkor tudtam hímezni közben. Most inkább a könyvet fizikai valójában olvasom, és érdekel is.

Nemrégiben elolvastam a "Bernadett" c. könyvet, mely a romolhatatlan szentről szól. Aztán olvastam egy igazán szórakoztatót is, a címe "Életfogytig talárban". Ez azért is volt érdekes, mert összefügg a munkámmal. Jelenleg Eric Segaltól olvasom az "Orvosok" c. könyvet. Sajnos, elég apró betűs, és csak esténként tudok időt szakítani rá, de ez a könyv is érdekes, helyenként elgondolkodtató. Aztán a könyvtárból már itt van nálam az "Anyósok városa" is. Igaz, ennek vannak előzményei, a "Nők városa" és a "Férfiak városa". Lehet, ezekkel kellett volna kezdenem.

Ezek mellett voltak hangoskönyvek is: Vernétől "A tizenöt éves kapitány", Tersánszkytól a '"Kakuk Marci", Victor Hugotól "A nevető ember", Cronintól "A mennyország kulcsa", és még vagy 30 másik.

Ja, és az e-bookok... ezekből is volt pár... Most Marlo Morgan: "Vidd hírét az Igazaknak!" c. könyvét olvasom ilyen formában, és nagyon tetszik. Ezen is el lehet gondolkodni rendesen.

És akkor arról még nem is beszéltem, hogy az Alexandra üzleteiben óriási leárazások voltak, és soha nem jöttünk haza üres kézzel onnan sem.

Ezek után tényleg nem tudom, mikor hozok nektek hímzős bejegyzést...