Mai állás

Tegnap talán nem is böktem a képecskébe, jelenleg így áll:

Vakuval és vaku nélkül is fotóztam, óriási a két kép közötti különbség, de tudjátok, az igazság a kettő között van.

És egy gyöngyös munkám, ami már egy ideje elkészült, csak nem volt itthon csomórejtőm, hogy be tudjam fejezni. Az eredeti mintán alakítgattam, aztán ez lett belőle:

Új hímzés

Új hímzésbe kezdtem, mert egy picit unom a terítőcském ismétlődő motívumait. Igaz, már nagyon-nagyon kevés hiányzik belőle, de akkor sincs hozzá kedvem. Valami új mintát kellett keresnem, amit szívesen hímeznék. Itt egy kép, hol tartottam vasárnap délután:

Ennél persze már jóval több van kész, köszönhető ez annak is, hogy végre hoztak fonalat az üzletbe, és meg tudtam venni a hiányzókat.
Kíváncsi vagyok, ki találja ki elsőként, mi lesz a képen. Szerintem nem nehéz... :D

Adós vagyok még két ajándékkal, amit én kaptam tőletek. Kryx és Böbaba lepett meg egy-egy csomagocskával.

Kryxtől saját összeállítású teakeveréket kaptam, valami isteni illatút, ráadásul ezt egy kis hímzett csomagba rejtette, hozzá csomagolt még egy kis mézes sütikét. Annyira kedves ajándék, és hozzá a kísérő levélke szövege... Nagyon jól esett. Bevallom, a teát még nem ittam meg, de szeretném egy nagyon fárasztó napom után megtenni (sejtésem szerint nem is sokára), akkor lesz az igazi.


Böbe is kényeztető ajándékokat küldött, finom szappanokat, egy karácsonyfa alakú gyertyát (amit vétek meggyújtani), saját készítésű mézeskalácsokat, melyeket a karácsonyfára fel is akasztottam, fincsi teát és egy képeslapot, amit csak karácsony után kaptam meg, de így is örültem neki.

Köszönöm lányok, aranyosak vagytok!

Boldog karácsonyt!

Minden kedves olvasómnak
nagyon boldog karácsonyt kívánok!

Bannerek és a párna

Pár napja írtam arról, hogy mi lett a sorsa néhány hímzésemnek. Most itt vannak a képek is. Mindenki maga döntse el, hogy tetszik-e a végső formájuk vagy sem. A párnával még úgy ahogy ki vagyok békülve, de a bannerek...

Ajándékaim :)

Mivel minden címzetthez megérkezett az ajándékom, itt az ideje, hogy megmutassam, mit készítettem. Mint írtam, nem nagy dolgok, igazán csak apróságok, de talán nem ez a lényeg. Szívem szerint sokkal több ajándékot adtam volna, mint amire most időmből és energiámból telt. A megajándékozottak közül többen is kérdezték, mivel érdemelték ki, hogy kapták? Hát íme a válasz:

Amotae-Évi, Polly, Kata, Judit, Kryx-Kriszti és Böbaba!

Köszönöm, hogy gyakran ellátogattok a blogomba (itt nem csak a nyitott blogomra gondolok), és szántok rám annyi időt, hogy írtok pár jókedvre derítő sort, amivel erőt öntetek belém. Ha ti nem lennétek, sokkal nehezebben élném meg a mindennapokat. Részt vettetek a gyöngyös játékomban - most már bevallom, a játék arra is szolgált, hogy kipuhatoljam, kinek milyen szín tetszik. Mert már akkortájt kigondoltam, kinek szeretnék ajándékot küldeni karácsonyra, és az olyan legyen, aminek a leendő gazdája is örülne. És hogy akkor nem kedvezett nektek a szerencse, az véletlen volt, de én örültem, mert akkor most mit adtam volna?

Vannak, akiket személyesen is ismerek, bár elég kevés lehetőségem adódott a találkozásokra. Vannak, akiket pedig a blogomon keresztül ismertem meg, remélem, hosszú távra szólnak ezek a barátságok. :)
Az ajándékokat pedig nem azért küldtem, hogy bármiféle viszonzást kapjak. Nem... Örömömet leltem a készítésükben és abban, hogy örömet szerezhettem vele annak, aki kapta.

Akkor most jöjjenek az ajándékok! Mindegyik mellék küldtem egy szaloncukit, egy fincsi teát és egy ajándékkísérő lapocskát. Pont ennyi fért el az aprócska borítékokban... Ugye, hogy nem nagy dolgok?

2009. karácsony

Fenyőfa vásárlás

A bevásárlásból hazafelé jövet megálltunk egy helyen, ahol fenyőfákat árultak. Most vágott fenyőt akartunk venni, mert évekig műfenyőnk volt, ugyanis a padlószőnyegünk még tavasszal is tartogatott néhány tüskét meglepiként. Egyszer pedig dézsásat vettünk, gyönyörű volt, de a kiültetés után sajnos elpusztult. :(
Szóval válogatunk a fenyők között, magyarázok közben a férjemnek. Az árus meghallotta, hogy valamit kifogásolok a fán.

Megkérdezte: - Mi a baj ezzel a fenyővel?
Mondom én: - Csak az, hogy az egyik oldala sokkal dúsabb, mint a másik...
Erre ő: - Ja, hát ha csak hibát keres!?
Én: - Maga kérdezte, mi a baj vele, én csak megmondtam! :D

Aztán átmentünk a másik árushoz, ahol találtunk egy szép ezüstfenyőt, az ára is barátságos volt, meg is vettük.

Achát befoglalás és a hímzéseim sorsa

Az úgy esett, hogy sétáltam a karácsonyi vásárban, és volt egy néni, aki csodás ásványokat árult. Találtam egy nekem nagyon tetsző achátot, de nem vettem meg. Napokig gondolkodtam rajta, aztán visszamentem, és még ott várt az a darab - szerintem az összes közül a legszebb! :)
Megvettem, szeretgettem, de aztán eltettem, hogy ha majd olyan kedvem lesz, gyöngyös ruhát kap. Egyszer aztán elővettem, aztán fűztem és bontottam - jó néhányszor. Megint eltettem. Aztán amikor legközelebb elővettem, ez született belőle.
Tudom, cseppet sem tökéletes, lehet, hogy sok gyöngyöző felhördül, hogy micsoda munka ez. Valószínűleg még többféle méretű gyönggyel kellett volna variálni, de nekem tetszik. És ilyen is marad... Még fűzök hozzá egy láncot, és hordani is fogom.

A gyöngyök színei: narancs és átlátszó gyöngyház.

No és a varrnónőhöz vitt dolgaim... Hát, ezeket most nem szívesen mutogatnám. Három cuccot vittem hozzá, egyiket sem úgy csinálta meg, ahogy megbeszéltük. Kettőhöz összecserélte az anyagokat, az MP-t ugyan megvarrta bannernek, de a háromszög alja... Jó, lehet, hogy én hagytam viszonylag kevés anyagot, de azt kértem, hogy ne ennyire "sarkos legyen. A harmadik egy párna, ezt sem így képzeltem el. A hímzésemet körbevarrta valami szalaggal, és úgy varrta az anyagra az egészet, pedig én úgy kértem, hogy az anyag keretezze a hímzésemet. Effektíve bele legyen dolgozva, ne fölé! Hát ez nem sikerült neki. Csak nem tudom, miért mondtam el, mit kérek. Arról nem is beszélve, hogy az MP nem készült el időben.
Azért majd megmutatom őket, de most már nem fotózok. Talán holnap lesz hozzá elég fény.

Ajándék Svédországba

Nem tudom, ki mennyire emlékszik, de nyáron, amikor a horvátországi nyaralásról írtam, azt is megírtam, hogy találkoztunk egy nagyon-nagyon kedves családdal. Nagyon sok időt együtt töltöttünk, és ezek a napok nem múltak el nyomtalanul, azóta is tartjuk a kapcsolatot legalább emilben. A pontos címüket nem tudtuk, ezért elkértem, mert mindenképpen akartam nekik karácsonyra valami meglepit küldeni. Már akkor tudtam, hogy a MP karácsonyfa lesz az, amikor meghímeztem.
Csakhogy a sors közbeszólt. Bannert akartam belőle varratni, de pechemre a varrónő elutazott, és csak most szombaton jött haza. Elvittem hozzá többek közt a MP képecskét is, anyagot is hozzá. Mondtam, hogy sürgős lenne, mert Svédországba utazna, és jó lenne, ha karácsony előtt oda is érne. Tegnap rákérdeztem, és még nem volt kész! Pánikba estem, mert már mindenképpen fel akartam adni az üdvözletet, de ajándék nélkül? Gyorsan kerestem egy aprócska mintát, és meghímeztem. Találtam a kincseim között egy karton fényképkeretet, ráadásul éppen kör alakú kivágással, ami igencsak illett a mintához. Dekupázs! Ez az! Szerencsémre még karácsonyi mintás szalvétám is volt itthon, így majdnem este 10 óra volt, mire nekiálltam dekupázsolni. A hátoldalát és a kitámasztóját is befedtem szalvétával. 11-re már készen is volt. A hímzéssel együtt kb. 3,5 órás munkám van benne, de megérte. :) Íme:

Nem mondom, hogy tökéletes, hisz nagyon keveset dekupázsoltam még életemben, de ettől függetlenül nagyon elégedett vagyok az eredménnyel. Már maga az, hogy rögtönöznöm kellett, nem semmi volt. Remélem, nekik is tetszik majd.

Ajándékok tőlem - és nekem! :)))

Nemsokára itt a karácsony, és én is készültem néhány kedves ismerősnek/ismeretlennek/blogbarátnőnek egy kis ajándékkal. Nem kell nagy dolgokra gondolni, tényleg csak apróságok. Nekem ezek az ajándékok jelképezik azt, hogy vannak, akikre számíthatok, akik velem vannak legalább virtuálisan.
Sajnos, mindenkit nem tudok megajándékozni, de lesz majd nálam játék, és akkor lehet nyerni is! :)

Jövő héten valamikor útjukra indítom a kis csomagokat, és remélem, mindenkihez oda is fog érni. :)

Az én ajándékomat pedig hivatalosan a Jézuska hozza, de ma már ki kellett próbálnom. Egy új fényképezőgép a boldogságom tárgya, nem hiper-szuper, mégis sokkal többet tud, mint az előző, és csodás képeket készít. Imádom, és mióta megvan, azóta egyfolytában mosolygok...

Készítettem egy képet a medálomról, amihez nemrég elkészült a nyaklánc is. A kapocs arany színű volt, de mivel nagyon sokat hordtam már, megkopott a színe. Azért így is szép.

A kép egészen színhűre sikerült!

Update: Fél délután a csomagolással molyoltam, de elkészültek a csomagok. Nem vagyok egy művész, és sosem tudtam szépen csomagolni, úgyhogy nézzétek el nekem, hogy nem lett túl szép...

Még élek!

Jelentkezem, nehogy azt higgyétek, hogy eltűntem. Nem sok mindennel tudok dicsekedni, csak egy achát befoglalást csináltam mostanában. Képet nem tudok mutatni, mert elromlott a fotómasinánk, majd a Jézuska hoz egy újat! Hímzésügyben sehogy sem állok, egy jó ideje már semmit nem hímeztem. Magam alatt vagyok ilyen-olyan okokból kifolyólag. De terveim azért vannak, csak nem biztos, hogy sikerül őket megvalósítanom.

Jók legyetek!