Childhood memories

Judit játszani hívott. :)


A játék lényege (Childhood Memories)

1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyermekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!

No lássuk, mire emlékszem...

Óvodásként jó dolgom volt, mert anyukám dadusként dolgozott az oviban, így nekem sok helyre volt "szabad bejárásom". :) Volt az oviban egy gondnok bácsi, akit nagyon szerettem, mindig elmentem a műhelyébe és lestem, hogyan javít meg dolgokat.
Szintén ovis emlék, hogy amikor nem tudtam egyedül cipőt kötni, az óvónéni nem engedett ki az udvarra játszani a többiekkel, hanem gyakorolnom kellett a cipőfűző megkötését. :(

Még egész kicsi voltam, amikor volt egy háromkerekű bicajom, azzal tekertem az udvarban. Egyszer sajnos kiesett az egyik kereke, én meg szerencsétlenül beleborultam egy tepsi fáradtolajba, amit apukám tett ki a műhely elé. Épp vendégeket vártunk, anyukám nem győzött csutakolni, mert szörnyen néztem ki. :DDD

Az általános iskolában nem voltam túl jó gyerek, emlékszem, volt olyan, hogy nem mehettem egy sajnálatos esemény miatt moziba a többiekkel.
Télen imádtam a jeges domboldalon csúszkálni, egy ilyen csúszás eredménye, hogy hasra estem, beütöttem a számat, és akkor az egyik fogam sarkából letörött egy picike darab. Ma is látszik...

Nyári szünetekben legtöbbet a nagyszüleimnél voltam. Szerencse vagy sem, a két nagyszülőm egy utcában lakott, úgyhogy ha meguntam az egyiknél, mentem a másikhoz. Az egyiknél előny volt, hogy ott voltak az unokatesók, akikkel játszani lehetett, a másiknál meg az volt a jó, hogy nem voltak ott (anyukám egyke volt). :DDD Az egyik nagyinál a kertben házat építettünk amihez rengeteg deszkát használtunk fel, meg sok-sok szöget. Álló nap kalapáltunk. Egyszer, mikor már kész volt a házikó, végre csend volt, a szomszéd átszólt a papámnak: - mi az szomszéd, elfogyott a szeg? :DDD
A másik nagyinál "régészkedtünk" a kertben. Találtunk is egy kb. 50 éves szemétdombot! :DDD
No, persze egy másik "lelőhelyről" régi pénz is került elő a földből, meg néhány kagyló lenyomatos kövecske. Izgalmas volt nagyon. És volt ott egy fészer is, amiben örökké félhomály volt, ott is szerettünk kutatni.

Amikor az utcánkba a gázt vezették, hónapokig fel volt túrva az utca. Nagyon szerettünk az árokban rohangálni, átbújkálni a kerítések alatt átfúrt lyukakban. Akkoriban még nem volt annyira beépítve a környék, a szembe szomszéd háza mögött óriási mező volt, na, az volt ám az igazi! Naphosszat ott játszottunk, még ebédre sem mentünk haza szívesen.
És mennyire szerettem fára mászni! Szép nagy kertünk volt (van még ma is szüleimnek), rengeteg (kb. 25) gyümölcsfával. Mindig a fáról ettem a gyümölcsöt, mikor mi érett - cseresznye, meggy, körte, alma, szilva, sárgabarack, őszibarack. Hmmm...

Az a szép gyermekkor - hol van már? Az én gyerekeimnek már nem lehetett részük hasonlókban. :(((

Nem jelölök senkit, mert akiket olvasok, azokhoz már elért ez a játék. Azért jó volt ezeket leírni. :)

Tralala tűtartó és Day tündérke

Még nem is írtam, hogy sikerült befejeznem a Tralala mintával díszített tűtartót. Nem a legsikeresebb darabom, már csak azért sem, mert a hátoldala az elejéhez képest pár öltésnyivel feljebb került. Próbáltam kiszámolni, hogy lesz a legjobb, így sikerült. A fotók nagyjából visszaadják az eredeti színeket, mert az előbb szépen sütött a nap és kihasználtam az alkalmat. :)

eleje és a hátoldala...

... és belülről

A Day-jel is haladtam, itt az eredmény:

Mást még nem mutathatok, mert az titkos. :)

Szabi után - fáradtan...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Csodás ősz!

Ma is éppen olyan szép idő volt, mint tegnap, amikor kirándulni mentünk. Elmentünk Balatonalmádiba, leültünk a parton és néztük a kacsákat, hattyúkat, halacskákat. Gyönyörűen sütött a nap, csak úgy szikrázott a víz! Megnyugtató látvány volt.

Mivel a szabadságomat töltöm, azt csinálok, amit szeretnék. Hímzek, filmet nézek, főzőcskézek is, de ez utóbbit muszájból csak... Ééés játszom a számítógépen... Érdekes módon évek óta nem szórakoztam ilyen jól. Nehéz időszakokban előveszek néhány logikai játékot, és azzal küzdök. Legalább annyira leköti a figyelmemet, mint a hímzés.

Hímeztem is, de azt nem mutathatom... :)

Kipécéztek...!

Négyen - Pjutko, Polly, Claudius és Lilang - is hagytak üzenetet a blogomban, akik kíváncsiak rám...

A szabályok:
1. linkeld be a blogodba azt, aki kipécézett
2. ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi
3. pécézz ki 7 embert, nevezd meg őket és linkeld be a blogodba
4. egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban, hogy ki lettek pécézve.


1./ Évek óta kedvenc hobbim a keresztszemezés, ezt azonban mindenki tudja rólam, aki olvassa a blogomat. De azt hányan tudják, hogy előtte nagyon sokáig kelimeket hímeztem? Nagyon szerettem, illetve szeretem a kelimhímzést, sok szép dolgot lehet alkotni ezzel a keleti technikával.

2./ Nem szeretek főzni! De ha nem tenném, éhen halna a család! :DDD Sütit sütni viszont szeretek, főleg, ha a lánykám is besegít.

3./ Értékelem, ha az elvégzendő feladathoz az a hozzáállás, hogy hogyan lehetne megoldani, nem pedig az, hogy hogyan nem...

4./ Volt egy nagyon jó barátnőm... Furcsa, hogy mennyire megértettük egymást a köztünk lévő hatalmas korkülönbség ellenére. Mozgássérült volt, és én 8 évig segíthettem neki könnyebbé tenni az életét. Egyszer sikerült időben érkeznem ahhoz, hogy a gyors orvosi kezelés megmentse, de aztán pár hónappal később végleg elment. 74 éves volt. A mai napig hiányzik, és sokat gondolok rá... :(

5./ Szeretnék tökéletesen beszélni angolul. Erre kevés esélyt látok azonban, mert ahhoz elő kellene vennem a nyelvkönyveimet és gyakorolni. De a napi munka után már nincs hozzá kedvem. Ez amolyan ördögi kör.

6./ Imádom a családomat! A gyerekeim kezdenek felnőni, komolyodni. Érdekes látni ezt a folyamatot. Ilyenkor eszembe jut fiatalabbkori önmagam.

7./ Számomra a pénz nem minden. Legyen egészségünk, éljünk becsületesen, szeretetben, a lehetőségekhez képest normális körülmények között. Legyen olyan a munkám, amit örömmel végzek, és érezzem azt hogy szükség van rám. És akkor boldog vagyok! :)

És akikre kíváncsi vagyok:

Norvég halász, Iluj-Jutka, Valika, Tündérke, Judit, Tűzlili és Györgyi

Day és PIF

Tegnap egy kicsit jobb kedvem lett, miután hazaértem. Igaz, előbb hazaengedtek bennünket, bár csak azt, akinek a munkája ezt megengedte. Persze mi még maradtunk vagy másfél órát.

Este már elővettem a hímzést is, nevezetesen a Day-t. Nem sokat haladtam vele, mert filmet néztem közben. Amúgy ritkán tv-zek, de a szerda esti Doctor House-t és a Született feleségeket nem hagyom ki. Igaz, ezeket is csak rövid ideje nézem.

Hogy a PIF ajándékomra váró Juditot és Kryxet megnyugtassam, egészen jól állok a nekik szánt meglepivel. Igyekszem a szabadságom alatt befejezni mindent. :)))

A fene se érti...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Tralala - kész

Még a múlt héten elkészült, de aztán nem tudtam fotózni, most pótoltam. Kimentem a teraszra, és ott fotóztam, amikor még nem volt teljesen sötét. Nem a legjobb a színe, főleg az előzőleg mutatott képpel összehasonlítva. Viszont ez jóval közelebb áll az eredeti színhez, mint az. Ti is tudjátok, az "igazság" valahol a kettő között van. Az elkövetkezendő pihenőnapok során szeretném összeállítani, úgy is lefotózom, hátha sikerül megfogni az igazi színeket.

Egyebet nem hímeztem, azt sem tudom, mi lesz a következő. Persze a Day-t is folytatni kellene... De igazából már kedvem sincs a hímzéshez...

Nem vesztem el...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Tralala-tralala... :)

A nagy sirámaim közepette elfelejtettem megmutatni a kész képecskémet! :)
Merthogy tegnap este kijavítottam ám! :) Íme, ilyen lett Anchor multicolorral hímezve: