PIF és egyebek...

Örülök, mert újabb jelentkező akadt, aki szeretne tőlem PIF ajándékot kapni. Köszönöm a jelentkezést Krisztinek! :) Egy jelentkezőt még mindig várok!

A mai délelőttömbe még az is belefért, hogy folytassam a Day-t. Ja, nem is írtam, hogy tegnap belekezdtem a hímzésébe! :) Mikor elővettem, hosszasan nézegettem, azt gondoltam, hogy na, szuper, jó vacak hímzővásznat adtak hozzá, küzdhetek vele rendesen! De mikor először beleböktem a tűmet, nem hittem a szememnek. Merthogy nagyon könnyen lehet rá hímezni, mégis szép, tömör lesz. 27-es pamut hímzővászon, de hogy miféle, azt nem tudom. Szóval eddig élvezem a mintát, de már most érzem, hogy néhányszor szidni fogom magam azért, hogy ezt a mintát választottam, a Night-tal együtt. Hú, most jut eszembe, hogy az előző bejegyzésemben rosszul írtam, mert nem kifejezetten Lanarte, hanem Maria van Scharrenburg mintáról van szó (javítottam).

És az ok, amiért szidni fogom magam, hogy 9 olyan jel is van, amely esetében 2 szálat kell összefogni, de ne gondoljátok, hogy 1-1 darabbal sokat lehet hímezni. Ááá! Pár öltés, aztán más színt kell befűzni a tűbe. Na, ez az ami előbb-utóbb fel fog bosszantani. De ahogy a Sunny morninggal megbírkóztam (igaz, ott emlékeim szerint nem voltak kevert színek), talán ezekkel a 100x100 öltéses, de nem telibe hímzett mintákkal is elbírok majd. :))) Ilyenek lesznek, ha elkészülnek (a képek a Lanarte.com-ról valók):

Day és Night small

Megyjegyzés: töröltem a post egy részletét, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Megint eltelt 1 hét...

Be kell valljam, nem sokat haladtam a hímzéssel. Amit sikerült meghímeznem azzal a fránya aranyszállal, ki kellett bontanom, mert rájöttem, hogy csak 1 szállal öltögettem 2 helyett. Még fura is volt, hogy milyen könnyen megy...

A karom még mindig fáj, ezért jóval kevesebbet tudok hímezni, mint szeretnék. Ráadásul napok óta folyamatosan hőemelkedésem is van, alig bírok mozogni. És én hülye ilyen állapotban dolgozom.
Hétvégén sem sokat fogok pihenni, mert mindkét nap délelőtt bemegyek a munkahelyemre, ugyanis ügyeletes leszek. Ma nem tudtuk befejezni a munkát (igaz, befejezni sosem lehet, maximum abbahagyni), rettenet mennyiségű irat ott maradt, holnap rendberakom - ha nem jön közbe más...

Gondoltam, belekezdek Maria van Scharrenburg mintájába, a Day-be, de előbb lemásolom az eredeti mintaívet, mert én mindig színezgetek hímzés közben, és az eredetit nem szeretném tönkretenni. Talán vasárnap délelőtt el tudom kezdeni. Persze mellette folytatnám a Feng Shui sorozatot is, már csak kettő van hátra, és gondolkodhatok azon, mit is kezdjek velük.

Közben itthon is kellene némi házimunkát végezni, egy rakás szennyest kimosni, és kitakarítani a lakást. Szombat délután meg kell főznöm a vasárnapi ebédet is, úgyhogy pihenésről nem is álmodhatok. :( A gyerekekkel való foglalkozásról már nem is beszélek.
De legalább nem fázunk, mert nálunk már van fűtés. :)

Csak úgy...

Meditáció

Más dolog tudni
És megint más vélni,
Más dolog létezni
És megint más élni.

Más dolog itt lenni
És megint más maradni,
Más dolog menni
És megint más haladni.

Más dolog cipelni
És megint más vinni,
Más dolog érteni
És megint más hinni.

Más dolog saccolni
És megint más kimérni,
Más dolog vágyni rá
És megint más elérni.

Más dolog nézni
És megint más látni,
Más dolog elhagyni
És megint más válni.

Más dolog mulatni
És megint más nevetni,
Más dolog elásni
És megint más temetni.

Ugyanaz szeretni!
Ugyanaz szeretni!

/Filimon János /

Ha egyszer beindul...

Megjegyzés: töröltem a postot, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Katasztrófa...

Megjegyzés: töröltem a post egy részét, a teljes bejegyzés a másik blogomban olvasható!

Tegnap picit varrogattam: az Eternity-t kontúroztam, meg a kék szegélyt hímeztem. Aztán jön az arany. Jaj!!!
Erősen gondolkodom, hogy nekiállok végre az egyik Lanarte képecskének, amit készletben vettem. De van egy másik kép is, egy Lanatre tökös minta, ami tetszik. Csak azt nem tudom, hová tenném ki, ha elkészül. Úgyhogy egyelőre ez utóbbiról lemondok.

Épp egy hete...

... írtam ide utoljára, most bepótolom. Nem mondom, hogy a múlt hétvégén túl jól voltam, de sokat pihentem. A karom, a hátam még mindig fáj, most már tényleg el kellene mennem dokihoz. Vagyis inkább vissza kellene mennem...
Ez a hét is nagyon fárasztó volt számomra, 3 napot egyedül húztam le az irodában. :( Ráadásul mindkét gyerkőcömnek szülőije is volt, még jó, hogy nem egy napon. Szembesültünk megint az újabb kiadásokkal, ami a spanyol tagozatos gyerkőcöm esetében nagyobb, mert az év végén Spanyolországba mennek nyelvet gyakorolni, aminek a költsége minimum 100 ezer forint lesz. És ez csak óvatos becslés... Jó lenne, ha kapna ösztöndíjat, de nagy valószínűséggel nem lesz a 2-3 legjobb között...

Az elmúlt 1 hétben itthon sem tétlenkedtem, hímeztem és gyurmáztam is. A hímzés jelenleg nem publikus, de azért egyet mégis mutathatok. A babaköszöntő az, amit múlt héten ígértem, hogy keretezve is megmutatom.

Remélem, örülni fog a mama és családja. :)

A másik, amivel elfoglaltam magam, az a gyurmázás. Annyit olvastam már a süthető gyurmáról, és annyi szépséges kész dolgot láttam, hogy muszáj volt kipróbálnom. Pár hete vettem 2 színt, egy világos zöldet és egy pirosat. Megmutattam a lánykámnak, egyből azt akarta, hogy próbáljuk ki. Nekem sokáig nem volt hozzá kedvem, de aztán a napokban elővettük. Nos, ez a fajta nem nyerte meg a tetszésemet. Nem tudom, mi a gyurma neve, de nem Fimo. Igaz, egy Fimos papír volt a hengerkék mellé tűzve, de tutira nem az. Ez a gyurma - legalábbis a piros színű - nagyon ragadt, alig lehetett belőle valamit kihozni. A végeredmény sütés után sem lett jobb. Még a színét is elvesztette, sokkal fakóbb lett, mint eredetileg.

De ha már így belelkesültem, vettem Fimot is. Igaz, baromi drága volt, mert nem csak 1 színt vettem, hanem 10 különböző szín volt egy csomagban, és kisebb méretűek, mintha külön-külön vettem volna meg. Na mindegy, ráment a szülinapomra kapott pénzem... Viszont amint elkezdtük gyúrni, rögtön tudtam, hogy ez az igazi! Nagyon könnyen lehet formázni, nem ragad, a színe is megmarad sütés után. Íme a végeredmény:

A jobb alsó képen a fehér és a mellette lévő 2 piros rózsa a lányom munkája. Nagyon élvezte a rózsák készítését.
Csináltunk a maradék színekből gombocskákat is, azok is jók lettek, csak valamiképp egységesíteni kellene a méretüket - mármint készítés közben.
Ötletem több is van, mit készítsek még, remélem, türelmem is lesz hozzá. :)

Itt a hétvége!!! :)

Végre! Már nagyon vártam a hétvégét. Igaz, a hét gyorsan elsuhant, de számomra nagyon fárasztó volt. Sok volt a munka, nem is igazán fizikailag, hanem inkább agyilag volt megterhelő. Úgy érzem, mintha évek óta semmit nem pihentem volna.
Pont olyan, mint amikor annyira alacsony volt a vasam, hogy a vérvétel eredménye azt mutatta, jócskán a minimum alatt van. Akkor 3 hónapig vastablettát szedtem, utána is csak a minimum alsó szintjét ütötte... A dokinéni nem volt hajlandó további vasat felírni, csak homeopátiás gyógymódot ajánlott. Igyak pirosszőlő italt, mert az nagyon sok vasat tartalmaz. Na persze, csak a pénztárcám nem tartalmazott elég rávalót. Merthogy 7 dl akkortájt ezer forint körül volt, és napi 2-3 dl-t meg kellett volna inni. Ki lehet számolni, hogy egy három hetes kúra mennyibe került volna... Három üveggel azért megvettem, napi 1 dl-t iszogattam, a dokinéni annyit mondott. Csak mondjuk a 2-3 dl hatásosabb lett volna talán, mivel elég súlyos vashiánnyal küzdöttem.
No, hát most kb. úgy érzem magam, mint akkor. Tegnap miután hazaértem, annyira szédültem, le kellett feküdnöm, mert se állni, se ülni nem tudtam. Aludtam, vagy inkább bóbiskoltam 2 órát, de utána is olyan voltam, mint aki bepiált. Én, aki még alkalmanként is max. 2 ml-nyit iszik...! Ma viszonylag normálisan ébredtem, de déltájban már nagyon küzdöttem az álmossággal. Most meg már alig bírom nyitva tartani a szemeimet. Semmihez nincs kedvem, se olvasni, se bökögetni. Pedig elkezdtem a PIF ajándékot hímezni, egész haladós...

A lányom nyúz, hogy csináljuk meg az emlékkönyve középső lapját, ahová be lehet írni a neveket. Meg csináljunk valamit a kisüthető gyurmából. Ez már tényleg nem megy... Sajnálom...
Ja, és a jobb karom. Április óta fáj. Néha annyira, hogy be kell vennem a pár hónapja felírt gyógyszer maradékából 1-1 szemet, mert már nem bírom. Hiába volt május elején a 2 hét fizikoterápia, akkor picit jobb volt, utána elég hamar olyan lett, mint volt. A dokinénihez persze nem mentem vissza, de azt hiszem, itt az ideje. És ha már megyek, kérem, hogy csináljunk egy vérképet is...

No, jól kipanaszkodtam magam, remélem, a hétvégén helyrejövök. Főleg azért, mert előreláthatólag jövő szerdától pár napig megint egyedül fogok dolgozni.

Most jutott eszembe a keretezés... Elvittem a babaköszöntőt a keretezőhöz - úgy néz ki, most már véglegesen az a nő van ott, aki nyáron olyan "jól" kiszámolta nekem a keretezést. Erre a képre 2600,-Ft körüli összeget mondott, hát inkább nem kértem. Vettem hozzá egy kész keretet 1000,-Ft-ért, és itthon 2 perc alatt beletettük a képet. Szerintem nagyon illik hozzá. Pillanatnyilag nem tudom mutatni, mert még nem töltöttem le a fotómasináról, de rövidesen láthatjátok.

Addig is jók legyetek, és legalább ti hímezzetek sokat! :)

Elkezdődött az iskola...

Egyáltalán nem vártam az őszi iskolakezdést, a gyerekek se nagyon, bár kicsit izgatottak voltak már. A lánykám azért, mert újra találkozhatott a barátnőkkel, kedves osztálytársakkal, a fiam pedig azért, mert új iskolában kezdett. Ő mostantól gimnáziumba jár, spanyol-magyar kéttannyelvű tagozatra, bár eredetileg informatikára szeretett volna bejutni. Kissé távol esik egymástól a két dolog, de így sikerült... Ezért aggódtunk, milyen lesz a spanyolhoz a viszonya, de a nyelv kifejezetten tetszik neki. Nagyon durva a nyelvi előkészítő év, mert heti 20 órában tanulják a nyelvet, biztosan nem lesz könnyű. De ha jól teljesít, akár Spanyolországba is kijuthat, ösztöndíjjal, egyebekkel... A tankönyvek egy vagyonba kerültek, még úgy is, hogy az iskola a nyelvkönyveket a könyvtárból kölcsönzi a tanulóknak. Még jó, hogy a munkahelyem adott beiskolázási támogatást.

Hímzés: holnap elviszem a keretezőhöz a babaköszöntőt és kérek árajánlatot. Kíváncsi vagyok, mennyiért vállalják a keretezést. ;)
Közben picit haladtam a Feng-Shui Eternity-jével is, a kontúrozás van vissza, meg a szokásos kék és arany keret.

Lassacskán Judit PIF ajándékának is nekikezdek, már tudom, mi lesz...

Tényleg! 2 jelentkezőt még szeretettel várok! :)))

Süti nélkül nem élet az élet :)))

Nagyon édesszájúak vagyunk, gondolom, ez már kiderült eddigi bejegyzéseimből. Tegnap ezt a sütit csináltam - elkészíteni viszonylag gyors, mert sütni nem kell, de jó, ha legalább fél napot a hűtőben áll. Nálunk ma délig bírta ki, ebéd után rögtön fel kellett szelni. Nem csalódtam az ízében, isteni finom.

Babapiskótás-csokis süti:

Hozzávalók: 5 tojás, 20 dkg Ráma margarin, 17 dkg porcukor, 17 dkg étcsoki, 3 evőkanál kakaó, 2 evőkanál zselatin (1 kis cs. elég), 2 dl tej, rumos tej, kb. 40 dkg babapiskóta (2 cs.)

Elkészítés: A tojások sárgáját és a cukrot, margarint, a kakaót kikeverjük. A zselatint 2 dl tejben megáztatjuk, és gőz fölött felolvasztjuk benne a csokit. A tojások fehérjét kemény habbá verjük, és ha kihűlt a csokimassza, összedolgozzuk vele, majd belekeverjük az előzőleg kikevert vajas krémet is. A tortaformát (kerek) alufóliával béleljük, majd langyos rumos tejben megáztatott babapiskótával kirakjuk az alját. Félig elég áztatni őket. Rákenjük a krémet, és ismét beborítjuk az áztatott babapiskótával. Fél napig hűtőbe tesszük. Tejszínhabbal díszítjük.
A hűtőből kivéve lecsatoljuk az oldalát a formának, és lehúzzuk a fóliát. Nagyon finom, és nem bonyolult elkészíteni.

Megjegyzés: én nem tettem alufóliát a tortaformába, így is jó lett.

Tejszínhabom meg csak picike volt itthon, ezért elmaradt a díszítés, de anélkül is ehető ám!

Babaköszöntő - kontúrral...

... Ezzel is elkészültem... A kontúrozás már gyerekjáték volt,
azért is szeretem, mert rengeteget változtat az összképen...
A kacsás lufi pocijából kibontottam a szivecskét,
hogy oda tudjam hímezni a születés pontos idejét...

Most a Feng-Shui sorozatom 4. részét kezdtem hímezni - az Eternity-t,
azaz az örökkévalóságot.

Közben gondolkodom a PIF ajándékon Juditnak.
Kezd körvonalazódni, mit alkossak, de még nem az igazi.