Befejeztem...

... a monitorsarok kontúrozását. A délutáni történések után első felindulásomban leültem kontúrozni. Így már mutathatom is, milyen lett készen ez a nyári szösszenet.

Ígérem, ma már nem írok többet. ;)

Egy jónak indult nap margójára...

Dühös vagyok - nem is kicsit! :(((
Elmentem a képemért a keretezőhöz. Szó se róla, a képpel semmi gondom nincs, sőt nagyon elégedett vagyok a keretezés minőségével. Tetszik a végeredmény. Íme:

DE! Amikor elémtette a nő a megrendelőt, amin ugye a fizetendő ár van, azt hittem, elájulok! Már a megrendeléskor is sokalltam az összeget, de most végképp felment a vérnyomásom (pedig az enyém híresen alacsony mindig). A megrendelőn nem az eredetileg kiszámolt összeg volt, hanem 1.100,-Ft-tal több! Most már leírom, 2.800,-Ft lett volna ez a 17x17 cm-es kép, de végül 3.900,-Ft-ot fizettem érte. Még el is írta a nő a végső árat, mert 1.800,-Ft-ot írt először. Mondtam is neki, hogy jó is lenne, ha csak ennyi lenne. Erre átjavította 2.800,-ra. Most pedig javításnak nyoma sem volt, legalábbis nem a végösszegben.
Hozzá kell tennem, hogy a keretezőnél soha nem adnak saját példányt a megrendelőről, csak 1 példány marad náluk. Ezek szerint ezt a példányt úgy variálják - ha tetszik újra írják, új árral -, ahogy akarják. Korábban írtam, hogy a munkafelvevő nőből nem sok jót néztem ki, hát bejött a megérzésem. Lehet, hogy nem jól számolta ki az árat, de akkor hívott volna fel telefonon - ha már elkérik a számomat -, hogy módosult az ár, ennyiért is akarom-e a keretezést!? Egészen hazáig morogtam, de mit tudok csinálni??? A blokkot sem találom, nem tudom, hová tehettem, pedig elhoztam, az biztos.

Ezzel elrontotta az ajándékozás örömét, mert ha a képre nézek, mindig ez fog eszembe jutni. :(

Újabb munkáink :)

Hoztam megmutatni a kislányom által készített barikás hűtőmágnest. Teljesen még nincs kész, mert a hátoldalára filc anyagot akarok ragasztani, és arra rögzíteni a mágnest. Azért mutatom:

Annyira belejött a hímzésbe, hogy a barika után máris belekezdett a KM évkönyvéből egy 4 évszakos kép tavaszi mintájába. Nagyon szépen hímezget.

Ez pedig az én jelenlegi munkám, már a kontúrozáson dolgozom. Amint elkészül, mutatom úgy is.

Kicsit játszottam a képszerkesztővel, ilyen lett. Sok időm nincs próbálgatni, hogyan működik, mert már nagyon készülődünk a nyaralásra.
Tegnap megkötöttük az utasbiztosítást, kicsit kiakasztott bennünket az üzletkötő. Kinéztük a neten, hogy melyiket szeretnénk, de ő mindenáron másikra akart rábeszélni bennünket. Nem akarta megérteni, hogy nem az a fontos, hogy hány millióval fizet többet a biztosító, ha meghalunk! Hű, de morbid voltam, de ez volt a lényege. Azt is mondta, hogy a kocsit is hazahozzák, ha a nagyobb biztosítást kötjük meg. A férjem válasza az volt, hogy ha annyira bedöglik a kocsi, hogy nem lehet vele mit kezdeni, beadja az első bontóba! :) Tudni kell, hogy nem a legújabb Ford modellel rendelkezünk :DDD Egyébként már említettem, hogy apukám autószerelő, és mivel most lett leműszakiztatva a kocsi, nem lehet nagy gond vele. Jelenleg éppen átnézi, hogy minden rendben legyen az úton. :)))

Zene, zene, zene :)))

Most jutott eszembe, hogy egyik nap, amikor itt volt az öcsém, letöltött nekem egy albumot a kedvencemtől, a Blackmore's Night-tól. Belehallgattam, és tetszik. :))) Csak úgy, mint a többi, merthogy egészen sok zeném van tőlük, mondhatni, az összes. :))

Oldalra a linkekhez csináltam egy válogatást a You Tube-ról a kedvenceimből. Ezek között nem csak Blackmore's Night van, hanem pl. DJ Bobo is. Szeretem a pörgős zenéit. :) A "Hard to say I'm sorry"-nak még a klipje is szórakoztató.

Keretezés

Tegnap elreptettem a madárkákat a keretezőhöz. Sajnálattal konstatáltam, hogy nem a megszokott munkafelvevő van a pult mögött, hanem egy eddig sosem látott nő. Nos, nem sok jót néztem ki belőle, és nem is csalódtam a megérzésemben. Az a hölgy, aki általában ott szokott lenni, nagyon klasszul tudott segíteni, rögtön látta a színek kombinációs lehetőségeit, akár pasziról, akár keretről volt szó. De ez a mostani nő...! Egyáltalán nem szólt bele a választásomba, amikor kértem, nézzünk hozzá paszit, akkor levett kettőt, de valahogy nem passzoló színeket. Így hát csak a sima keret mellett maradtam. 17x17 cm-es lesz a kép készen, kíváncsi vagyok, milyen lesz, mert ez most teljesen az én választásom volt. Az áráról meg inkább nem beszélnék...

El is döntöttem, hogy a két Permin képemet (már ha befejezem a 2. kontúrozását) saját magam fogom bekeretezni készen kapható kerettel. Mivel azok nem kimondottan egyedi méretűek, olyat biztosan tudok venni, amelyik passzol hozzájuk. Ezek a képkeretezők kész rablók! Jó, persze pénzbe kerül a kasírozás, a keret, a matt üveg, meg még ki tudja mi mindent számítanak fel. De azért túlzásba sem kellene esniük. Csakis azért hagytam ott a képet, mert apukám közelgő szülinapjára hímeztem, és minimum ennyit megérdemel. :)))

Júl. 8-ra elkészül a keretezés, úgyhogy hozom majd megmutatni, milyen lett. :)

Tervezgetek és hímezgetek :)

Azután, hogy befejeztem a kosárkát, muszáj volt valaminek nekikezdenem. Mivel megérkezett a KM és a mintái is különösen tetszenek, belekezdtem a monitorsarok hímzésébe. Persze, alig haladtam vele, mert közben még böngésztem a meglévő mintáim között is. Ennek eredményeként felvettem terveim közé a következőket:

- MB - Birds and berries (lehet, hogy nem ez a pontos megnevezése)
- 6 db-os feng-shui sorozat
- egy pipacsos váza
- Pink flowers - nagyon egyszerű minta, azon gondolkodtam, hogy egy Lidl-s tatyón éppen jól mutatna (csak nem tudom, mennyire lehet olyan sűrű anyagra hímezni?)
- valamelyik margarétás képem a sok közül
- és persze nem szabad megfeledkeznem a Lanarte készleteimről, a Day és Night mini változatai.

A nagy válogatás közepette kislányom addig nyúzott, míg előkerestem neki annak a barinak a mintáját, amit már kihímzett nekem is és az apjának is kulcstartónak. Most hűtőmágnes lett belőle. Fotózni nem tudok, mert a nincs itthon a fényképezőgép, de alkalomadtán mutatom.

Elkészült a kosárka! :)))

Végre, végre elkészült! Már nem is emlékszem pontosan, mikor kezdtem el a hímzést, de valamikor május vége felé. Mára csak pár levélke maradt, meg persze a mosás, vasalás. Ilyen lett:

Összeszedtem a fázisfotókat is egy képre:

És haladtam a titkos hímzésemmel is. Pár órát elszöszöltem vele, remélem, a végeredmény láttán úgy gondolom, hogy megérte. Hétfőn még 1-2 dolgot vennem kell hozzá, de aztán sürgősen befejezem.

Délután már azon gondolkodtam, hogy mi legyen a következő áldozat, amit a nyaralásra is magammal vihetek. Arra a megállapításra jutottam, hogy előbb befejezem a permin képem kontúrozását, mert abból már alig-alig van vissza. De aztán tényleg nincs elkezdett munkám. Van két Lanarte készletem, azokhoz most nincs kedvem. No, majd holnap keresgélek a mintáim között...

Úticél - Horvátország - 1.

Már csak 1 hetet kell dolgoznom, és végre eljöhetek szabadságra!!! :))))))
Két hete kitaláltam, hogy mi lenne, ha a 3 hét szabadságból valamennyit tengerparton töltenénk? Én még soha nem voltam tengerparton nyaralni, tavaly már a fiam is forszírozta, hogy mi mikor megyünk? Úgyhogy elindult a vezérhangya, elkezdtem a neten nézelődni. Vagyis éppen a Google Earth progival nézegettem a Föld szépséges tájait, amikor eszembe jutott a nyaralás. Mivel Horvátország van a legközelebb, ott nézelődtem. Egyből kiszúrtam Rab-szigetet, és nem tágítottam. Később a neten sok jó véleményt olvastam erről a helyről. Vannak homokos strandjai, míg más szigeteken inkább csak sziklás, köves partok vannak.
Addig keresgéltünk a neten, amíg találtunk a kiszemelt időpontra kiadó apartmant. Hamar lefoglaltuk, már ki is fizettük a szállást. Pénteken éjjel indulunk, hogy ne a legnagyobb csúcsban érjünk oda, merthogy Horvátországban szombatonként van turnusváltás. Eredetileg 8 nap/7 éjszaka lett volna, de meghosszabbítottuk arra tekintettel, hogy visszafelé is esetleg dugóba kerülhetünk.
Az indulásig már csak 2 hét van, különösebben nem vagyok izgatott, de biztos az leszek, ahogy közeledik az utazás időpontja.

Fázisfotó - Basket with plums

Remélem, ez az utolsó olyan fotó, amelyiken befejezetlenül mutatom meg nektek a barackos/szilvás kosárkát - szabadon választható, kinek mi tetszik. Kicsit már sötétedik, így nem tudtam jobb fotót készíteni.

A másik, amit már rég szerettem volna megmutatni, a kislányom munkája. A tanító nénijének hímezte, de évzáróra nem készült el. A túrán akartuk odaadni neki, de ő nem jött el, csak a másik tanító néni. Ő is kapott egy szép hímzést, de nagy sajnálatomra elfelejtettem lefotózni, pedig nagyon szép lett. Abból a KM-ből hímezte ki a lánykám, amelyikből ezt a könyvjelzőt. Az a könyvjelző melletti rózsa volt, de nem multicolorral, hanem sima sötétpiros színnel.

Úticél - Balaton-felvidék

Tegnap elkezdtem írni erről a kirándulásról, de nem tudtam befejezni, annyira húzott az ágy, így most írom meg az élményeinket.

Úgy volt, hogy már hetekkel ezelőtt lett volna ez a kirándulás, a lányom osztályának szervezték a tanító nénik. Sajnos, kétszer is közbeszólt az időjárás, így el kellett halasztani. Tegnapra viszont szép időt jeleztek, azonban túl jó lett belőle. Már reggel nagyon meleg volt, esőtől nem kellett tartani. A terv szerint az iskola közelében találkoztunk a szokásos helyen, a parkolóban. Nem jöttünk össze sokan, mert a gyerekek egy része már elment nyaralni. Csak 6 család jött el, ennek ellenére elindultunk. Kis konvojban mentünk egymás után. Az úticél Barnag volt. Ott kiszálltunk az autókból, és gyalog indultunk Zádorvárra. Odaérve kisebb pihenőt tartottunk, felmásztunk a kilátóba, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a Balatoni tájra. Egy kis ízelítő:

Innen továbbgyalogoltunk Pécsely felé. Pécselyen egy kedves bácsitól kaptunk útbaigazítást, viszonylag jól tájékozódtunk. Igaz, egyszer rossz felé mentünk, de hamar rájöttünk. Ennek is megvolt az eredménye, ezen a rövid úton találtunk egy kicsike őzagancsot. Jó nagy séta után érkeztünk Vászolyra, ahol a forrásnál feltöltöttük a vizesflakonjainkat, tüzet raktunk és szalonnát, virslit, hagymát, krumplit sütöttünk. Ez tradicionális nálunk, mindig szoktunk sütögetni a túrák alkalmával. Végezetül eloltottuk a tüzet, majd elindultunk Barnagra. Útközben megcsodáltuk a tájat is...

Itt végre beszállhattunk a kocsiba, majd Tótvázsonyban ettünk 1-1 nagy adag fagyit. A fagyizó szomszédságában álló villanyoszlop tetején pedig gólyafészket is láttunk:

Őszintén szólva én már azt hittem, soha nem lesz vége a túrának, a végére teljesen kifáradtam. A túra kb. 15-20 km-es volt, szerintem inkább 20... ;-) Ha nem lett volna ilyen meleg, könnyebben bírtuk volna. Menet közben vettem észre, hogy az ujjaim nagyon megdagadtak, nem tudtam rendesen behajlítani őket. Az ujjbegyeim olyan kemények voltak, majd' szétdurrantak. A bokám egészen csúnya lett, lehet, hogy valami növény a vétkes.

Ma annyira fáj a lábam, hogy egész nap úgy mozogtam, mint valami lassított felvételen. A lépcsőn felfelé menet még nem okoz gondot, de a lefelé jövet iszonyú kínokkal járt. Ez van, nem vagyok edzésben.

És végre a hiányzó motring fonalat is sikerült megvennem! Juhééé, irány a hímzés!!! :)))